Művelési történetek

  • A betegség minden tünete eltűnt, amikor megváltoztattam a gondolataimat

    2021. február 9-én szédüléssel, tüsszögéssel és orrfolyással kísért fejfájással ébredtem. Teljesen elfelejtettem, hogy művelő vagyok. Ehelyett emberi gondolatokkal töprengtem: „Ezek nem a megfázás tünetei? Hideg van odakint, és túl vékony volt a takaróm éjszaka.”
  • Fiatal gyakorlótársak, bölcsen kell használnunk az időnket

    A 2020 elején kitört COVID-19 világjárvány idején a munkahelyemen a szokásosnál is nagyobb volt a forgalom. Kétszer olyan keményen kellett dolgoznunk, mivel a feletteseink magasabb célokat tűztek ki. A vállalat követelményeinek való megfelelés érdekében folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tudnám jobban végezni a munkámat. Elkezdtem lazítani a három dolog elvégzésében. Továbbá az is elkedvetlenített, amikor nem sikerült tisztáznom az embereknek az igazságot.
  • Minden hibás állapot a ragaszkodásainkból származik

    Általában tudtam, hogy a gyermekem vagy a férjem hibája volt-e, amikor bizonyos dolgok történtek. Gyakorlóként azonban tudjuk, hogy minden okkal történik. Tehát, ha nem nézek magamba, akkor lehet, hogy elakadok a művelésemben, és nem tudok fejlődni. Minden megpróbáltatás egy lehetőség a művelésre.
  • A szerkesztő ajánlása: Az őszinte gondolatok és a kitartás a Fából jön

    1994-ben tíz éves voltam. A régió számos gyakorlótársa számára ez egy igen emlékezetes és megtisztelő év volt, mert a Mester a szülővárosomba jött, hogy elmagyarázza a Fát. Bár akkoriban nem volt alkalmam közvetlenül hallani a Mester Fá-magyarázatát, meghallgathattam egy hangfelvételt róla édesanyámmal (egy gyakorlótársammal), melyet helyi gyakorlók szerveztek. Még mindig tisztán emlékszem arra, amit a Mester a végén mondott.
  • Vágy és falánkság – mindkettő erős emberi vágy, amit el kell távolítanunk

    A Rítusok Könyve azt mondja: „Az evés és ivás, [és] a férfiak és nők az emberek nagy vágyai.” A konfucianizmus a vágyak rituális ellenőrzését támogatja. Az étel és ital iránti túlzott vágyról, valamint a férfiak és nők közötti szexuális kapcsolatról való lemondás olyasmi, amivel a bölcseknek az ókortól napjainkig meg kellett küzdeniük. A taoizmus azt mondja, hogy ha valaki visszafogja az étvágyát, és visszafogja magát a férfiak és nők közötti kapcsolatokban, akkor a saját élete a mennyországéval lesz egyenlő.
  • Betegségproblémák esetén: Csak ha megemeljük a xinxingünket, tudjuk leküzdeni a nehézségeket

    1999 óta számtalan Fálun Dáfá-gyakorló gyakorol rendületlenül a Kínai Kommunista Párt (KKP) általi üldözés ellenére. Néhány gyakorló számára azonban a betegségtünetek leküzdhetetlen akadályokat jelentenek.
  • Önmagam művelésének a megtanulása

    Már 22 éve, hogy elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát. Törvénytelenül letartóztattak, kényszermunkatáborba zártak, törvénytelenül börtönbüntetésre ítéltek, és egy agymosó központba vittek, mert nem adtam fel a hitemet. Visszagondolva, az összes üldözés onnan eredt, hogy nem tudtam, hogyan kell művelnem magam vagy magamba nézni. Így nem sikerült megtalálnom a ragaszkodásaimat, ami annyi megpróbáltatást okozott nekem.
  • Megbecsülni a sorsszerű lehetőséget a művelésre – komolyan venni a gyakorlatokat

    Egy nap azt kérdeztem magamtól: „Miért nem tudok minden nap korán felkelni és végezni a gyakorlatokat?” A válasz az volt, hogy „az ágyban maradni kényelmesebb”. Továbbá azt kérdeztem magamtól: „Akkor miért tudok néhány nappal később megint korán felkelni?” A válasz így hangzott: „Nem érzem jól magam, ha nem végeztem rendszeresen a gyakorlatokat. A gyakorlatok után újra jól érzem magam.” Megdöbbentett ez a gondolat! Talán azért végeztem a gyakorlatokat, hogy jól érezzem magam? Nem csoda, mert a kényelemre való törekvésem túl erős volt!
  • A gyakorlók közötti távolság megszüntetésének kulcsa belülről fakad

    Mielőtt elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot, nagyon versengő szellemű ember voltam. Megköveteltem magamtól, hogy kövessem a lelkiismeretemet, de ahhoz is ragaszkodtam, hogy mindenben mások előtt járjak. A személyes normáimat és értékeimet nemcsak magamra, hanem másokra is alkalmaztam. Lenéztem másokat, és mindenkire haragudtam.
  • Harci szellem: a harc és a versenyszellem belső magatartása

    A harci szellem és a versenyzésre való hajlandóság nagyon elterjedt egész Kínában. Minden sarkon megtalálható. Az egész társadalmat a Kommunista Párt harci filozófiáján keresztül indoktrinálták. Bizonyos értelemben már szokássá vált, és az élet nélkülözhetetlen vagy szükséges részének tekintik. Miért van ez így?
  • Az emberi társadalom a mi művelési környezetünk – helyesen kellene tekintenünk rá

    A mi művelési környezetünk az egész emberi társadalom. Mielőtt műveltem magam, már tudtam ezt, de csak felületes megértésem volt róla. Az utóbbi időben, a folyamatos Fá-tanulás és művelés révén mélyebb megértésre tettem szert a művelési környezetünkkel kapcsolatban.
  • Őszinte gondolatokat küldeni másoknak, nem magunknak

    Egy nap a nővérem felhívott hogy elmondja, a szüleink megint veszekedtek. Apám több mint 80 éves. Nem gyakorolja a Fálun Dáfát, de hisz a Dáfá jóságában, és gyakran recitálja a következő mondatokat: „A Fálun Dáfá jó. Az őszinteség, jószívűség és a türelem jó.”
  • A hiányosságaim felismerése a Fá memorizálása során

    A ragaszkodások és a hiányosságok felismerésével álmosság nélkül tudtam meditálni. A férjem is megváltozott, és gyengédebb lett, amikor velem beszél. A családom most harmonikusan él együtt.
  • A sötétségből a fény világába: Egy új gyakorló művelési útja

    Miután első alkalommal elolvastam a Zhuán Fálunt, nem gondoltam többé öngyilkosságra. Pont ebből a célból jöttem. Tudtam. A dolog, amit elfelejtettem, visszatért hozzám. Emlékeztem, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt. Egy kéz benyúlt a sötét dobozba, és kivezetett a fényre.
  • Az irigység elengedése – zavarások eltávolítása a „Kis Lótusz Akadémián”

    Amikor felnőttem, a legtöbb amerikai család minden este és szombat reggelente együtt nézte a tévét, de én mindig nagyon elfoglalt voltam a tánc és más művészetek tanulmányozásával. Irigykedtem a barátaimra és unokatestvéreimre, akiknek az a luxus jutott, hogy rengeteg szabadidejük volt játszani és tévézni.