(de.minghui.org) Röviddel azután, hogy megkaptam a Fát, a legszívesebben „A xinxing emelése” c. szakaszt olvastam a Zhuán Fálunban. Talán azért, mert könnyen megértettem a tartalmat, és tisztában voltam vele:
„Olyan magas a gong, amilyen magas a xinxing.” (Zhuán Fálun - 3. előadás - A fordított művelés és a gong kölcsönzése )
Persze később azt is megértettem, hogy a Fá-tanulásnál egyetlen szakasz sem hiányozhat. Mindegyik egyformán fontos.
Amikor ezt a részt olvastam,
„Mindig könyörületesnek és kedvesnek kell lenned másokhoz, és mindig másokra kell gondolnod, bármit teszel is. Ha problémák érnek, először mindig arra gondolj, hogy mások el tudják-e ezt viselni vagy sem, és hogy ez másokat megbánt-e. Ha így cselekszel, akkor nem fognak problémák érni.” (Zhuán Fálun - 4. előadás - A xinxing emelése)
azt gondoltam, hogy mindenképpen úgy kell csinálnom! A valóságban azonban megállapítottam, hogy ezt a követelményt nehéz volt teljes mértékben megvalósítani. Nem azon múlt, hogy nem akartam úgy csinálni, hanem nehéz volt észrevenni, hogy ez másoknak talán ártott-e.
Egy apró családi esetnél nemrég felismertem, hogyan érhetem el a „másokra gondolni” állapotát. Ennél valójában csak a gondolkodásmód megváltoztatásáról van szó: Az embernek nem kellene mindig a saját szemszögéből gondolkodnia.
Aznap anyám megdorgált, hogy egy dolgot, amit meg kellett volna tennem számára, nem intéztem el. Elmagyaráztam neki, hogy már megtettem. De ő ragaszkodott a véleményéhez, és azt állította, hogy hazudok. Amikor éppen mondani akartam volna még valamit ehhez, hirtelen figyelmes lettem, és arra gondoltam: „Miért akarom elmagyarázni? Nem létezik ott egy olyan érzület, hogy nem szeretem, ha mások megszidnak? Vagy talán attól félek, hogy igazságtalanul vádolnak meg?” Egy pillanatra elgondolkodtam ezen. Aztán észrevettem, hogy ezek közül egyik sem az igazi ok. Mi volt akkor az oka? Szemmel láthatóan az volt a vágyam, hogy tisztázzam a dolgot.
Ugyanakkor kérdések merültek fel bennem: „Segít-e az saját magadnak, ha tisztázod a dolgot? Árthat-e az másoknak?” Hiszen itt csak egy apró családi esetről volt szó. Ha tisztáznám, az sem másoknak, sem nekem nem adna semmilyen előnyt. Az egyetlen, akit az érintene, az anyám lenne. Talán öregnek érezhetné magát, mert azzal kellene foglalkoznia, hogy nem emlékezett erre a dologra. Ez nem sebezné meg őt? Mit kellene tennem akkor, ha őt akarnám előtérbe helyezni?
Megkérdeztem anyámat: „Ha nem intéztem volna el ezt a dolgot, akkor haragudnál rám?" Azt válaszolta: „Igen, magától értetődően!” Aztán azt mondtam, hogy legközelebb jobban fogok figyelni erre. Továbbá megkérdeztem, hogy ez tulajdonképpen egy lehetőséget is ad-e neki arra, hogy eltávolítsa a haragját. Egy pillanatig gondolkodott, majd azt mondta: „Ó, igen. Hiszen az csak egy apróság, ami miatt dühös vagyok. Tényleg túl nagy a haragom!”
Egy kis konfliktus átváltozott egy lehetőséggé, hogy megemeljük a xinxingünket. Egyszerűen csodálatos, amikor az ember megemeli a xinxingjét.
Ez egy kis felismerés volt a művelésemből. Abban az esetben, ha valami nem lenne helyes, megkérem a gyakorlótársaimat, hogy könyörületesen javítsanak ki.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Eine Erkenntnis zu dem Zustand „an andere denken“
* * *
tovább ...