(en.minghui.org) Nemrégiben, az igazság tisztázása során, amikor a szórólapjainkba és az újságjainkba belefoglaltuk azt a mennyei elvet, hogy „a jót jóval viszonozzák, a gonoszt gonosszal”, hogy beszéljünk róla az embereknek, némely hétköznapi emberek kellemetlenül érezték magukat, és még azt is javasolták, hogy távolítsuk el. A Fá által helyreigazított részecskeként, hogyan kellene ezt kezelnünk?
Mindig is az volt a menny egyik alapelve, hogy a jóért és a gonoszért megfelelő viszonzás jár; csak a betegesen elfogult emberek nem hisznek ebben. Ha valaki, aki nem hisz ebben, kényelmetlenül érzi magát, az csak azért lehet, mert ez az elv megérintette a betegesen elfogult részét. Függetlenül attól, hogy az adott pillanatban el tudja-e fogadni, mély nyomot hagy benne, és ez jót tesz a lénye jövőjének. Ezen a konkrét példán túllépve megértettem, hogy bizonyos betegesen elfogult nézeteket ki kell javítanunk.
Az igazság tisztázásával és a gonosz eltávolításával kapcsolatos teendők során a Dáfát kell használnunk arra, hogy mindent felbecsüljünk. A Dáfának mindig a legmagasabb mércénknek kell lennie, és nem szabad a hétköznapi emberi érzésekkel együtt járnunk. A munkahelyen, a nyilvánosság előtt, de még otthon is néha folyamatosan alkalmazkodunk a hétköznapi emberekhez, hogy „jó emberek” legyünk. De a Mester azt mondta:
„Azt mondjuk: attól függetlenül, hogy mennyire változott meg az emberiség erkölcsi normája, a világegyetemünk tulajdonságai, a Zhen, a Shan és a Ren, mindig változatlanok maradnak. Ha egyesek azt mondják, hogy jó vagy, attól még nem feltétlenül vagy tényleg jó; ha egyesek az mondják, rossz vagy, attól még nem feltétlenül vagy rossz, mert azok a mértékek, melyek alapján el lehet dönteni, hogy valaki jó-e vagy rossz, már elferdültek. Csak akkor lehet jó egy ember, ha megfelel a kozmikus tulajdonságoknak, ez az egyetlen feltétel annak eldöntésére, hogy egy ember jó vagy rossz, és ez a világegyetem által így elismert. Habár nagy változások mentek végbe az emberi társadalomban, az emberiség erkölcsi normái félelmetesen lehanyatlottak. A szokások a világon napról napra rosszabbak, és az emberek is haszonlesők. Mindazonáltal a világegyetem változásai nem követik az emberiség változásait. Egy művelőnek nem szabad többé a hétköznapi emberek feltételei szerint viselkednie. Tilos aszerint viselkedned, amit egy hétköznapi ember helyesnek talál. Amit a hétköznapi emberek jónak tartanak, az nem feltétlenül jó; és az, amit rossznak tartanak, nem feltétlenül rossz. Ebben az időben, mikor az erkölcsi mértékek már elferdültek, ha azt mondod egy embernek, hogy rosszat tesz, akkor nem hisz neked! Egy művelőnek a kozmikus tulajdonságok szerint kell megítélnie a dolgokat, csak akkor tudja eldönteni, hogy mi ténylegesen jó, és mi ténylegesen rossz.”
(Zhuán Fálun - 4. előadás - A xinxing emelése)
Tehát mi az igazi jóság (Shan)?
A Zhuán Fálun (4. előadás) arról beszél, hogy volt egy idős nő, aki a Dáfát gyakorolta, akit elütött egy autó, amikor átment az úton. Az idős asszony azt mondta: „Semmi sem történt, menjetek csak tovább.” Leveregette magáról a port, és ment tovább a férjével.” „A kíváncsiskodók még csodálkoztak is, miért nem csikart ki pénzt az idős hölgy a vezetőtől. A mai emberek erkölcsi normái teljesen elferdültek.” A felszínen úgy tűnik, hogy ezek a járókelők segítenek az idős asszonynak azzal, hogy tiltakoznak a vele szemben elkövetett igazságtalanság ellen. A valóságban ez a „jóság” egy betegesen elfogult fajtája. Az emberek gyakran hiszik azt, hogy sok, rejtett módon betegesen elfogult nézetük helyes. Dáfá-tanítványokként hogyan alkalmazkodhatnánk a betegesen elfogult nézetekhez⁈ Az igazi Nagy Jóságot kell használnunk, hogy aktívan eltávolíthassuk és kijavítsuk őket.
Egy eset mély benyomást tett rám. Egy nap, amikor vezettem, egy piros lámpánál véletlenül nekimentem az előttem haladó autónak. A másik sofőr nagyon feldúltnak tűnt, és a telefonszámomat követelte, miközben alaposan megnézte a kocsija hátulját. Volt néhány nagyon mély horpadás az autója hátulján. A kocsija magasan állt a földtől, így ezeket nem az én autóm okozhatta. A múltban biztosan beleegyeztem volna, hogy minden kárát megtérítem neki, még akkor is, ha nem az én hibám volt. Úgy gondoltam volna, hogy ezzel karmát fizetek vissza. De aztán jobban átgondoltam a dolgot – vajon tényleg jót tenne neki, ha ezt tenném? Láttam, hogy az önző elmém azt számolgatja, mi lenne jobb nekem. Aztán egy nagyon erős őszinte gondolat támadt az elmémben: „Ha ez az én karmám, akkor hajlandó vagyok elviselni mindent, amivel valaha is tartoztam, de nem engedem, hogy pénzt zsaroljon ki tőlem, mert ez nem jó neki.” Meglepetésemre ekkor odalépett hozzám, és azt mondta: „Azokat a horpadásokat egy másik autó okozta, és Önnek semmi köze hozzá. Nem hiszem, hogy gond lenne.” Bemutatkozott, kezet fogott velem, és elköszönt. Talán a jó oldala rájött, hogy valóban azt akarom, ami neki jó.
Mélyen felismertem, hogy minden szavunknak, minden cselekedetünknek felelősnek kell lennie az érző lényekért, felelősnek kell lennie a társadalomért, és felelősnek kell lennie minden igazságos elemért. Nem hagyhatjuk, hogy a hibáink miatt ezeknek az embereknek a lényei karmát hozzanak létre, mert a jövőben az emberi társadalomnak nem szabadna ilyen betegesen elfogult gondolkodásmóddal rendelkeznie. Az igazi kedvesség teljesen önzés nélküli, és tekintettel van másokra; figyelembe veszi ezen emberek lényének az örökkévalóságát, sőt minden érző lény és a világegyetem örökkévalóságát is. E jóság (Shan) erejének a hatására minden akadály és rosszindulat feloldódik, minden betegesen elfogult dolog kijavul, és amit nem értenek, azt fokozatosan megértik. Tehát, amikor tisztázzuk az igazságot, tisztázzuk a tényeket, egyúttal fel kell idéznünk a világ embereinek jó és kedves gondolatait, és meg kell mutatnunk a mindezek mögött húzódó hatalmas Fá-elveket!
(Eredetileg a pureinsight-on jelent meg)
Fá-helyreigazítás és művelés
A cikk nagyon világosan megvitatja annak a kérdését, hogyan kezeljük a Fá-helyreigazítást és a művelést. A Fá-helyreigazítás közben a Dáfá-tanítványok helyzete különbözik attól, amikor személyes művelést végeztek a múltban. Az alaptalan sérelem ellenére, a Dáfá elleni üldözés ellenére és a ránk kényszerített igazságtalanság ellenére, nem kezelhetünk dolgokat, vagy nem fogadhatunk el dolgokat kategorikusan úgy, mint azelőtt a személyes művelésben, mivel a Dáfá-tanítványok most a Fá-helyreigazítás periódusában vannak. Ha egy problémát nem a saját ragaszkodásaink vagy hibáink okoztak, akkor annak kell lennie, hogy a gonosz zavar vagy tesz rossz dolgokat.
Mindazonáltal, még mindig műveljük magunkat és még mindig van néhány utolsó hétköznapi emberi ragaszkodásunk. Amikor felmerül egy probléma, először önmagunkat kell megvizsgálnunk, hogy lássuk, vajon részünkről helyesek-e vagy hibásak a dolgok. Ha megállapítjuk, hogy zavarásról vagy rongálásról van szó, amikor a konkrét problémával foglalkozunk, meg kellene próbálnunk tőlünk telhetően nyugodtnak maradni és kedvesnek lenni azokkal az emberekkel, akik a felszínen vannak. Mert ha a gonosz embereket használ ki, akkor ők maguk általában nincsenek ennek tudatában (habár azok az emberek, akiket kihasználnak, általában olyan emberek, akiknek a gondolatai rosszak, vagy olyan emberek, akiknél rossz gondolatok merülnek fel). Ami a gonosz általi zavarást illeti más dimenziókban, azt komolyan ki kell irtanunk őszinte gondolatokkal.
Li Hongzhi
2001. július 8.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...