A gyakorlók közötti megosztottság megszüntetése

(de.minghui.org) Egy bizonyos terület gyakorlóinak sok különféle véleményük volt egy projektről, és a köztük lévő szakadék egyre nőtt. Egyikük írt nekem egy levelet, amely meglátásom szerint néhány emberi nézetet mutatott fel, ezért meg akartam osztani ezzel a gyakorlóval az erről való megértésemet. De a konfliktustól és nézeteltérésektől való félelmem miatt feladtam ezt az ötletet. Később más gyakorlók azt mondták, hogy nem fogom teljesíteni a fogadalmamat. Miután magamba néztem, rájöttem, hogy amikor hiányosságokat látok gyakorlótársaknál, először magamat kellene művelnem és kijavítanom a saját gondolkodásmódomat. Ez a saját művelésem része. Amikor ezt megtettem, írtam egy választ a másik gyakorlónak és rámutattam az általam megfigyelt és megértett szempontokra.


Mivel úgy találom, hogy ez a probléma sok gyakorló számára mérvadó, kissé megváltoztattam a levelet, és benyújtottam a Minghui-nak. Remélem, hogy ez egy útmutatást adhat azoknak a gyakorlóknak, akik különféle vélemények és nézetek alapján nem értenek egyet abban, hogyan kellene a dolgokat csinálni.


Műveljük őszintén önmagunkat és szabaduljunk meg a konfliktusok káoszától

Amikor látunk valakit vagy valamit, ami elégedetlenséget, nemtetszést vagy fájdalmat okoz nekünk, mindig önmagunkat kellene művelnünk, és megpróbálnunk a legjobbat kihozni magunkból, hogy elnyomjuk a kritizálás és a vitatkozás vágyát. A szívünket kell művelnünk, hogy műveljük a beszédünket. Máskülönben öntudatlanul karmát hozhatnánk létre, ami akadályokat okozhatna a jövőbeli művelési utunkon, legyenek azok testi nehézségek vagy emberek közötti konfliktusok. Nincs értelme, hogy élvezzük az átmeneti felszabadulást és a szókimondásból fakadó elégedettséget, és ezért a jövőbeni nehézségek árát fizessük meg.


Még fontosabb azonban, hogy miután a karma felhalmozódott, a köztünk lévő megosztottság növekszik. Minden gyakorló készre művelt része teljesen hasonult az Őszinteség, Jószívűség, Türelem elveihez, és nem különül el a többi gyakorlótól. A fellépő megosztottságot minden lehetséges emberi nézet és karma okozza. Az istenségek nem a felszínen figyelnek a jóra vagy a rosszra. A Mester és az istenségek azt nézik meg, hogyan gondolkodnak, cselekszenek és művelik önmagukat a gyakorlók. Arra figyelnek, hogy el tudjuk-e engedni önmagunkat és a saját megértéseinkhez és érzéseinkhez való ragaszkodásunkat.


Ha valakivel kapcsolatban erős érzéseim vannak, az a saját művelésem kérdése. Nem szabad a saját érzelmeimmel befolyásolnom más gyakorlókat. Ha egy nézeteltérés konfliktushoz vezet, mindkét fél felelős az eredményért, függetlenül attól, hogy ki hibázott először. Most egy példa következik egy 2007-ben történt eseményről.


Néhány gyakorló úgy gondolta, hogy „A” gyakorlónő kém, és ezért kizárta őt különböző tevékenységekből. Mások úgy gondolták, hogy azok a gyakorlók igazságtalanságot követtek el vele szemben, és igyekeztek bebizonyítani az ártatlanságát. Mindkét fél beleesett a régi erők által felállított csapdába, és megosztották őket. Végül az összes koordinátort, aki részt vett ebben az ügyben, letartóztatták, függetlenül attól, hogy melyik oldalt támogatták. Ez egy keserű lecke volt.


Nemrég a régióban élő gyakorlók közötti megosztottság egyre nőtt, és egyre több gyakorló volt érintett. Nem számít, hogy kit támogat az ember, vagy, hogy a felszínen igaza van-e vagy sem, a konfliktusok örvényébe kerül, ha nem műveli jól magát. Mindenki részvétele akaratlanul is kiélezi a helyzetet, és növeli az örvény pusztító erejét. Olyan, mint egy fekete lyuk, amely mindenkit magába szippant, úgyhogy az ember elveszíti az irányítást. A több karma és a több megosztottság ürügyet ad a régi erőknek arra, hogy egy egészként szabotálják a gyakorlókat, és nagymértékű üldözést okozzanak.


Ezért képeseknek kell lennünk arra, hogy kikerüljünk a csapdából, és nem szabad ragaszkodnunk ahhoz, hogy kinek van igaza és kinek nincs, vagy, hogy mások úgy viselkednek-e, mint a gyakorlók. Nem kellene semmit sem gondolnunk vagy megjegyzéseket tennünk olyan emberekről vagy dolgokról, amelyeket nem kedvelünk. Amint ilyen gondolatok merülnek fel, azonnal el kellene távolítanunk őket.


Nem szabad előnyben részesítenünk a régi erőket. Világosan fel kellene ismernünk, hogy minden bonyolult, felszínes megjelenés mögött a régi erők és rosszindulatú élőlények elrendezései állnak. Tiszta és őszinte gondolatokkal közvetlenül célozzuk meg őket! Minden olyan rosszindulatú elem megsemmisítéséért is felelősek vagyunk, amely megosztottságot okoz a gyakorlók között, és teljes mértékben el kell utasítanunk az elrendezéseit.


Ez az összkép. Tehát mi a helyzet a saját művelésünkkel? A hétköznapi logika azt követeli: „Ha téved, miért ne mutathatnék rá neki?” De ez az emberi szint felszíne. Mi Dáfá-tanítványok vagyunk. A Mester megköveteli tőlünk, hogy mindenkor magunkba nézzünk. Még ha a problémát valaki más hibája okozta is, akkor is fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi az, amit esetleg nekünk kellene művelnünk. Művelnünk kell magunkat, hogy megszabaduljunk a helytelen tudatállapotunktól és a nehezen elnyomható felháborodott érzéstől.


Amikor a gondolatainkat mások hibái töltik ki, elveszítjük a lehetőséget, hogy önmagunkat műveljük. És azok a dolgok, amelyek irritálnak és feldühítenek minket, fel fognak lépni.


A kínai hagyományos kultúrában létezik egy mondás: „Ülj le csendben, és vizsgáld meg a saját hibáidat; beszélj nyugodtan, de ne mások hibáiról.” A mai művelésünk más, mint a múltban. De nem szabad elkendőznünk az emberi nézeteinket és ragaszkodásainkat azzal a kifogással, hogy az egészért vagyunk felelősek. Máskülönben elveszítjük azt az értékes lehetőséget, hogy megszabaduljunk a vitához, a haraghoz és mások kritizálásához való ragaszkodásunktól.


Még akkor is, ha rámutatunk mások hibáira és hiányosságaira, először le kell nyugodnunk, és ezt jóságos szívvel és együttérzően kell tennünk.


Mi Dáfá-tanítványok vagyunk – jóságos, értelmes és bölcs királyok, akiket számtalan élőlény vár türelmetlenül. Nem vagyunk cinikus és gonosz hétköznapi emberek. Nem szabad egy alacsony mércéhez tartanunk magunkat. Mit tenne egy nagy buddha vagy bódhiszattva a nehéz helyzetekben?


Ha magasabb szinten vagyunk, fel fogjuk ismerni, hogy sok gondolatunk valójában nem a miénk. Akkor könnyebb lesz megszabadulni a gonosz elemektől, amelyek kárt és pusztulást hoznának ránk és a világunk lényeire. Ha mindenkor tudjuk magunkat művelni, megmentjük az élőlényeket a világunkban. A valóságban mindezt már elértük különböző időpontokban. Műveljük magunkat a Fá szerint, és emelkedjünk magasabb szintekre. Ez az élőlények reménye és jólétük alapja.


Együttérzés és tolerancia, de nem megbékélés

Ebben az emberi világban egyikünk sem láthatja más gyakorlók valódi helyzetét. Minden, amit látunk, felszínes megjelenések és mások emberi nézetei. Egyikünk sincs tisztában azzal, hogy más gyakorlóknak hogyan kellene viselkedniük és járniuk az útjukat. Akár sima, akár göröngyös az út, mindig létezik rá egy ok. Ezért művelnünk kell magunkat, hogy megértsük mások körülményeit, helyzeteit és útjait, valamint a határtalan világegyetemben élő élőlények közötti hatalmas különbségeket. Ezt a megértési képességet az új világegyetemben is megkövetelik tőlünk.


Egy másik gyakorló tapasztalat-beszámolója „Kezeld a gyakorlótársakat a legtisztább könyörületességgel” tartalmaz néhány bekezdést, amelyek számomra relevánsnak tűntek:


„Miért merik a régi erők üldözni a Dáfá-tanítványokat? Ez nem onnan jön, mert látják néhány olyan tanuló hiányosságait és helytelen viselkedését, akik nem felelnek meg egy gyakorló mércéjének? Ezt a helytelen viselkedést megbocsáthatatlannak tartják. Ezért ezeket a tanítványokat a Dáfával ellentétes oldalra szeretnék taszítani, és sok rossz dolgot csináltatnak velük, és aztán ürügyet keresnek arra, hogy megsemmisítsék ezeket a Dáfa-tanítványokat. De vajon egyes gyakorlók ésszerűtlen megjelenése és viselkedése valójában nem a régi erők elrendezései a történelem előtti időkből? Ezek a gyakorlók nem képesek arra, hogy megtagadják és elutasítsák az elrendezéseket. Nem kell elfogadnunk a régi erőknek azokat az elrendezéseit, amelyek gyakorlótársaink elpusztítását szolgálják. Nem vagyunk mindannyian tisztában a régi erők végső sorsával, akik látszólag észszerű kifogásokat használnak a Dáfá-tanítványok elpusztítására?”


„A Fá-tanulás során rájöttem, hogy a Mester nem akarja, hogy egyetlen tanítvány is lemaradjon, és amíg a legkisebb esély is van rá, a Mester meg fogja adni neki. A Mester még azoknak is, akik részt vettek az üldözésben, lehetőséget és időt szeretne adni, nemhogy egy olyan élőlénynek, aki már megkapta a Fát.”


„Az egy emberi nézet, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy a figyelmünket mások ragaszkodásaira irányítsuk. Aki emberi nézetekhez ragaszkodik, sohasem fogja megérteni az istenségek türelmét és könyörületességét.”


Becsüljük meg gyakorlótársainkat, becsüljük meg a számtalan élőlényt és a hatalmas kozmikus rendszert, amelyet a Dáfá-tanítványok képviselnek, és becsüljük meg a nagy szenvedéseket és áldozatokat, amelyeket a Mesterünk minden tanítványért elvisel, hogy járhassa az útját. Gondoljunk arra, hogyan szeretnénk, ha más gyakorlók bánnának velünk, amikor nehézségekben és szükségben vagyunk. Megértést és toleranciát kérnénk. Bánjunk úgy másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Amikor látjuk mások hiányosságait, jó szándékkal értsük meg őket, jóságosan emlékeztessük őket a Mester tanításaira, és őszinte gondolatokkal segítsük őket.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Eliminating Divisions Among Practitioners

Forrás: Die Trennungen zwischen den Praktizierenden beseitigen