(en.Minghui.org) Amikor fiatal koromban a Nyugati Utazás című könyvet olvastam, gyakran sajnáltam Homoki Barátot, az egyik karaktert, aki elkísérte Tang-szerzetest nyugatra. Ahogy én láttam, ő követte el a legkisebb hibát az összes szereplő közül, míg a mennyben volt, de rendkívül súlyos büntetést kapott.
Például véletlenül összetörte a Jáde Császár üvegedényét, ezért 800-szor megkorbácsolták, és egy alacsonyabb birodalomba száműzték. A mellkasát hétnaponta százszor is átszúrták a repülő kardok.
Akkoriban nem értettem, miért kellett mindezt elviselnie. Számtalan kincs volt a mennyei birodalomban, miért kell valakit ilyen keményen megbüntetni egy üvegedény összetöréséért?
Később olvastam egy másik történetet: Volt egy gyermek a mennyei birodalomban, aki egy napon rossz helyre tette Bódhiszattva hangszerét, és szintén a földi birodalomba került, hogy számtalanszor reinkarnálódjon. Megint úgy gondoltam, hogy a büntetés túl súlyos volt.
De ahogy lassan emelkedtem a Fálun Dáfá művelésében, megláttam a mélyebb jelentést e két történet mögött.
A hiba mögött mélyebben meghúzódó ok
A Mester azt mondta:
„Ha te látod, hogy valaki nem viselkedik őszintén, akkor nála tulajdonképpen hiányoznak az őszinte gondolatok. Hiszen az emberi magatartás, viselkedés a gondolatok által van irányítva. Ha neked elegendő őszinte gondolataid vannak, a magatartásod bizonyosan őszinte és tisztességes. Ha viszont neked nincsenek elegendő őszinte gondolataid, akkor a magatartásod nem is őszinte.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián a New York-i Metropolitanben)
Megértem, hogy a mennyei birodalmak különböző szintjein lévő lények gondolatai megfelelnek az adott szinten lévő Fá normáinak, és a viselkedésük is megfelel ennek a szintnek. A hibák a viselkedésükben azért vannak, mert a gondolataik eltérnek az adott szint normáitól. A fő ok, amiért egy alacsonyabb birodalomba kerültek, nem az, hogy rossz helyre tettek egy hangszert vagy összetörtek egy üvegedényt, hanem az, hogy az életük már nem volt tiszta, és nem felelt meg az adott szint mércéjének.
A Fálun Dáfá művelése során gyakran tévesen azt hisszük, hogy a rossz szavak miatt, amiket kimondtunk vagy a rossz tettek miatt, amiket elkövettünk, ütközünk megpróbáltatásokba. De azt hiszem, hogy ez csak a felszínes ok. A Fához kell mérnünk magunkat, azonosítanunk kell az eltévelyedett gondolatainkat, és ki kell javítanunk azokat. Csak a Dáfához való igazodással tudjuk alapvetően megoldani a problémát és úgy tudunk javítani önmagunkon.
A ragaszkodások eltávolítása
A művelésem során nagyon keményen dolgoztam azon, hogy azonosítsam a ragaszkodásaimat. A felszíni problémák felfedezésétől kezdve a ragaszkodások gyökerének pontos megtalálásáig hosszú és fáradságos folyamaton kellett keresztülmennem, de általában sikerült alaposan eltávolítanom a ragaszkodásaimat.
Komolyan veszem, hogy megtaláljam és eltávolítsam a ragaszkodásaimat. Azt, hogy milyen mértékben tudom megszüntetni a ragaszkodásaimat, arra használom, hogy felmérjem, valóban tisztelem-e a Mestert és hiszek-e a Fában. Ha valóban hiszek, akkor be kell tartanom azt, amit a Mester elvár tőlem.
Betegség
Régebben rendmániás voltam, és naponta számtalanszor kellett kezet mosnom, hogy leküzdjem a láthatatlan vírusokat és baktériumokat, ami számos konfliktust okozott a családtagjaimmal, és sok időt és lehetőséget elvesztegettem arra, hogy műveljem magam és megmentsem az embereket.
Elhatároztam, hogy megváltozom. Elkezdtem valóban magamba nézni. Az egy tudományos elképzelés, hogy a vírusok és a baktériumok okozhatnak betegségeket. Művelőként tudjuk, hogy a karma a betegségek fő oka. A Dáfában vagy a tudományban kellene hinnem?
Ami ennél is súlyosabb, hogy ha azt gondolom, hogy a vírusok és a baktériumok megbetegíthetnek, akkor valójában nem hiszek abban, hogy a Mester megtisztította a testemet. Ez ugyanaz lenne, mintha azt kérdezném: "Igaz dolog ez a Dáfá? Igaz, amit a Mester mondott?" E mögött gyanakvás és nagyfokú tiszteletlenség van a Mesterrel szemben.
Mivel alaposan átvizsgáltam ezt a ragaszkodást, sikerült teljesen megszabadulnom tőle. Amikor kitört a világjárvány, már nem aggódtam a vírusok elkapása miatt, és a szokásos módon keményen dolgoztam az igazság tisztázásán és az érző lények megmentésén.
A Mester azt mondta:
„Ha egy művelő képes elszakadni az élettől és a haláltól bármilyen körülmények között, a gonosz bizonyosan tartani fog tőle.” (Végső ragaszkodásaid megszüntetése, Esszenciák a továbbhaladáshoz II.)
Amikor megszabadultam a betegséghez való ragaszkodásomtól, a régi erők nem találtak kiskapukat, hogy üldözzenek.
Neheztelés
Sokáig tápláltam haragot. Nem is vettem észre, amíg annyira rosszra nem fordult, hogy elkezdett irányítani és akadályozott a Fá tanulásában. A Mester ébresztett fel. Ha ragaszkodom a nehezteléshez, hogyan lehetnék jobb ember? Meg kell különböztetnem a neheztelést az igazi énemtől. Hosszú időbe telt, amíg ki tudtam küszöbölni, mivel olyan erőssé vált. De ahogy elkezdtem dolgozni rajta, egyre gyengébb és gyengébb lett, majd végül már el tudtam kapni, még mielőtt teljesebb gondolatokká formálódott volna.
Irigység
Egy ideig irigykedtem azokra a gyakorlókra, akik gyakrabban végezték a gyakorlatokat, és akik testének az átalakulása jól haladt. Különösen az idősebbeknél, ha sötét hajjal rendelkeztek, mindig megpróbáltam közelebb menni hozzájuk, hogy megnézzem a hajuk tövét. Ha a tövek őszek voltak, az azt jelentette, hogy a hajukat festették, és én egy kicsit megkönnyebbültem. Ha a hajtövek feketék voltak, az azt jelentette, hogy az idősebb gyakorlók jól művelték magukat, és én egy kicsit elveszettnek éreztem magam. Tudtam, hogy ez irigység, de nem tudtam, hogyan szabaduljak meg tőle.
Egy nap arra gondoltam, milyen nehéz a Mesternek megmenteni minket. A Mester olyan keményen dolgozott, hogy segítsen nekünk, és biztosan azt remélte, hogy mindannyian sikeresek leszünk a művelésben. Ha a gyakorlótársaim jól teljesítettek, örülnöm kellet volna nekik. Végül is azért vagyok itt, hogy segítsek a Mesternek a Fá helyreigazításában. Ha látom a gyakorlótársak hiányosságait, ki kell találnom, hogyan lehetne harmonizálni, és közben finoman emlékeztetni őket erre. Lassan feloldódott és eltűnt az irigységem. Kiderült, hogy az együttérzés elolvasztja az irigységet.
Azzal, hogy egyre több ragaszkodást távolítok el, úgy találom, hogy minden ragaszkodásnak ugyanaz a gyökere, az önzés. Minden ragaszkodás az önzésből ered, és ezek viszont táplálják az önzést.
Tovább tisztítani magunkat
A művelés előre haladtával a Mester iránti tisztelet és a Fában való hit színvonala is emelkedik. Fokozatosan felszínre került néhány finomabb tisztátlanság. Jobban felismertem a tudatlanságomat és az arroganciámat. Megpillantottam egy arrogáns ént néhány természetesen kialakult gondolat mögött.
Például, amikor azt gondoltam, hogy "megszüntettem bizonyos ragaszkodásokat", nem ismertem fel, hogy egy olyan személy vagyok, aki a ködben művelődik: Milyen hatalmam van arra, hogy eltávolítsam azokat a makacs, gránitszerű anyagokat, amelyek évezredek alatt alakultak ki? Olyan voltam, mint az öregember, aki hegyeket mozgatott, egyik lapáttal a másik után. Végül az őszinte szíve megérintette az isteni világot, amely elmozdította helyette a hegyet. A Mester csak akkor segít nekem eltávolítani a ragaszkodásaimból álló hegyet, ha őszinteségem és elszántságom megfelelő mértékű.
Egy másik gondolatom az volt, hogy: "Sok embert mentettem meg az igazság tisztázásával." Én még továbbra is a Mesterre támaszkodtam, hogy megmentsen engem, tehát kit is menthettem volna meg? Én csak felszínes dolgokat tettem; a Mester az, aki valójában mindenkit megmentett.
Egy másik példa az a gondolat, hogy "megvilágosodtam egy bizonyos Fá tanítással kapcsolatban". Valójában a Mester volt az, aki látta, hogy milyen ragaszkodásokat ápoltam, majd feltárta előttem a Fá alapelveit, amelyeket azon a szinten, ahol most vagyok, ismernem kell.
Nagyon tisztában kell lennem azzal, hogy mindent a Mester és a Dáfá tesz meg.
Tehát akkor mit is jelent az, hogy műveljük magunkat? Rájöttem, hogy amit a kezdetektől a végéig művelünk, az a Mester iránti tiszteletünk és a Dáfába vetett hitünk. Ezzel a tisztelettel és hittel vezet minket a Mester felfelé.
Ha elveszítjük a Mester iránti tiszteletünket és a Dáfába vetett hitünket, az egyenlő azzal, hogy elhagyjuk a Mestert, és letérünk a régi erők által elrendezett útra. Ezen a ponton a Mester csak szomorúan nézhet ránk. Azokról, akik vissza tudnak térni, a Mester továbbra is gondoskodni fog. Azok azonban, akik túlságosan eltévedtek és túl messzire mentek, a régi erők veszélyes kezébe kerülhetnek.
Megbecsülni a művelésem
Tudom nagyon jól, hogy még messze vagyok a Mester követelményeitől. A Mester minden igazi művelőnek megadta mindazt, amire szüksége van a műveléshez, de nekünk még gyakorolnunk kell azt a tényleges művelésünkben.
Sok régi mondás emlékezteti az embereket arra, hogy ne tévedjenek el, és hogy találják meg életük igazi értelmét, és éljenek úgy, hogy visszatérjenek a valódi önmagukhoz.
Például megértettem, hogy a "megnyugtatás" szó (kínaiul szó szerint "a szív elengedése") azt mondja az embereknek, hogy a karma határozza meg az ember szerencséjét, és hogy el kell engedni az emberi gondolkodást, és a kozmosz törvényét kell követni; hogy megfizessük a karmikus adósságainkat.
A Mester azt mondja:
„Tudod te milyen nagyszerű dolog egy Dáfá-tanítvány beteljesülése? A Mester kell törődjön minden dologgal körülötted. Minek aggódsz még?” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján, a kínai lampionünnep idején 2003-ban)
Gondoljunk csak bele: minden dinasztiában, az ókortól a modern időkig, és minden országban, ki adott valaha is ilyen világos szavakat a tanítványainak? Miért kellene még mindig aggódnom? Milyen ragaszkodásaim vannak, amiket még mindig nem tudok elengedni?
Az 5000 éves, istenektől kapott kultúrában sok szó, kifejezés és történet utal a mennybe való visszatérésre. Ezeken a történeteken keresztül megértettem azt az együttérzést, amit éreztem: kikövezni az utat vissza a mennybe minden érző lény számára.
A művelésem során megtanultam, hogy becsüljek meg mindent a világon és minden életet, ami a világra jön, beleértve a saját testemet is. A Mester által adományozott nagy áldás, hogy megkaptam a Fá tanításokat, amelyeket a Mester személyesen adott át a kozmosz utolsó napjaiban. Ha ezt a három dolgot jól csináljuk, az a legjobb módja annak, hogy megbecsüljük a testünket és a művelésünket.
A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk csak a szerző megértését képviseli a jelenlegi művelési állapotában, amelyet a gyakorlók közötti megosztásra szántak, hogy „Vesd össze a tanulásban, vesd össze a művelésben.” ('Szilárd művelés', Hong Yin)
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Master Has Paved Our Way Back Home
* * *
tovább ...