(de.minghui.org) 2016-ban hallottam a Fálun Dáfáról. Pontosan ez volt az, amit egész életemben kerestem.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem gyakorolni, megnősültem. Egy nagyváros külvárosában éltünk. A lakások drágák voltak, a forgalom pedig borzalmas. Minden nap korán keltem, hogy őszinte gondolatokat küldjek és végezzem a gyakorlatokat. Azonban egy megerőltető munkanap és a hosszú ingázás után nagyon kevés időm volt arra, hogy részt vegyek a Dáfá-projektekben és tanuljam a Fát.
Miután 2020-ban megszületett a fiam, még elfoglaltabb lettem. Még nehezebb volt időt találnom arra, hogy jól csináljam a három dolgot. Azt reméltem, hogy nagyobb házat vehetek a növekvő családomnak, és jobb munkát kapok, több fizetéssel. Sok időt töltöttem álláshirdetések és ingatlanhirdetések átnézésével, és több interjún is részt vettem. Bár a végzettségem és a képességeim megfeleltek a munkáltató elvárásainak, és úgy éreztem, hogy az interjúk is jól sikerültek, még sem vettek fel.
Nyugtalanná váltam, amikor egy nagyobb ház vásárlását újra és újra el kellett halasztani, mert nem találtam jobb munkát. Hogy megvigasztaljam magam, emlékeztettem magam arra, hogy Li mester (a Dáfá alapítója) úgy rendezte el az életem nehézségeit, hogy gyakoroljam a türelmet. A helyzet biztosan javulni fog, mert a Mester mellettem van.
A fizetésemhez bónusz is tartozott. Ez az általam irányított üzletek teljesítményén alapult. Nagyon keményen dolgoztam, ezért másfél havi fizetésemnek megfelelő bónuszra számítottam. Az utolsó pillanatban azonban a főnököm közölte velem, hogy a világjárvány miatt csökkent a cégünk forgalma, és nem kapok bónuszt. Nem beszélt velem erről részletesen, csak annyit mondott, hogy majd később beszélünk róla.
Dühös voltam és haragudtam. Ezenkívül megsértődtem, és így rossz gondolataim voltak a főnököm iránt. Tudtam, hogy semmi sem véletlen, és hogy el kell engednem a pénzhez való ragaszkodásomat. De úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem, és arra gondoltam, hogy vitatkozom vele.
Egy ideig nem tudtam magammal mit kezdeni. Egyrészt meg akartam védeni az érdekeimet. Másrészt tudtam, hogy ez egy lehetőség arra, hogy gyakorlóként megemelkedjek. Emlékeztem a „veszteség nélkül nincs nyereség” elvére, és azon tűnődtem, vajon sikeresen át tudok-e menni ezen a vizsgán.
Festmények segítettek, hogy magamba nézzek
Ez idő alatt bukkantam rá a The Epoch Times-ban egy cikkre, Thomas Cole „Az élet útja” című festményciklusáról. A négy festmény, a Gyermekkor, Ifjúság, Férfikor és Öregedés (Die Reise des Lebens (epochtimes.de)) az élet négy szakaszát allegóriaként ábrázolja. Mindegyik festmény egy utazót ábrázol, akit egy őrangyal kísér egy csónakban az élet folyóján. Az ábrázolások mögött rejlő jelentés mélyen megérintett. Két festményen felismerhettem a jelenlegi helyzetemet.
Az „Ifjúság” című festményen egy fiatalember izgatottan veszi át a kormányt, és egy fényes égi kastély felé kormányoz. A folyóparton álló őrangyalának azonban hátat fordít; az előtte álló palota mulandónak és valótlannak tűnik.
Megkérdeztem magamtól: „Olyan vagyok, mint ez az ifjú? Még mindig elvakít ez a mulandó világ?”
A Mester azt mondja:
„… művelőként természetesen hagyjuk megtörténni a dolgokat. Ami a tiéd, azt nem veszi el senki; ami pedig nem a tiéd, azt nem kaphatod meg, még ha küzdesz érte, akkor sem.” (Zhuán Fálun - 7. előadás - Az irigység)
Rájöttem, hogy a bónuszt valószínűleg nem nekem szánták, ezért a természetes utat kell követnem, és nyugodtnak kell maradnom. A főnökömnek igaza volt. A vállalat az egész éves zárlat miatti gyenge pénzügyi évből próbált kilábalni. Hogy lehettem ilyen ragaszkodó, amikor örülnöm kellene, hogy van munkám? Egy gyakorló számára nevetséges, hogy az emberi világ múló előnyeiért harcoljak, és elszalasszam a lehetőséget, hogy megemelkedjek a művelésben. Nem szabadna elfordulnom az angyaltól, mint a fiatalember a festményen, és ezt a jövőben nagyon megbánnom.
Nagyon nyugodt voltam, amikor a felettesem ismét megbeszélte velem a bónuszkérdést. Elmondtam neki, hogy megértem a döntését, és hogy a jelenlegi helyzet miatt tényleg nem alkalmas az idő a bónusz kifizetésére. Meglepődött, és azt mondta, hogy elégedett a teljesítményemmel. Úgy döntött, hogy 15 százalékos fizetésemelést ad nekem.
A ragaszkodásaim gyökerének feltárása
Először boldog voltam, és úgy találtam, hogy elég jól megálltam a helyem ezen a vizsgán. De amikor újra elgondolkodtam, azon tűnődtem, vajon tényleg felismertem-e, hogy mit kellett volna megértenem ezen a vizsgán keresztül.
A Mester azt mondja:
„Az emberek azt tartják jó dolognak, ha valaki minél több személyes előnyhöz jut a hétköznapi emberek között, és ezáltal egy jobb életet él. A Nagy Megvilágosult Lények szemében viszont ez az ember rossz;” (Zhuán Fálun - 1. előadás - Miért nem növekszik a gong a gyakorlással?)
Világossá vált számomra, hogy talán bizonyos mértékig eltávolítottam a törekvő szívemet és az anyagi haszonhoz való ragaszkodásomat, de nem ástam ki a ragaszkodásom gyökereit. Így hát továbbra is magamba néztem, hogy megkeressem a ragaszkodásaim forrását.
Újra meg akartam nézni azt a festményciklust, amely inspirált engem. Ennek során úgy éreztem, hogy nem véletlenül jutott el hozzám. Amikor közelebbről szemügyre vettem a „Férfikor” című festményt, felfedeztem néhány olyan részletet, amelyet korábban nem vettem észre.
Ezen a festményen a férfi hajója viharos vizek felé tart, és egy fenyegető táj jelenik meg. Segítségért könyörög néhány árnyéklényhez az égen, de továbbra is hátat fordít az őrangyalának. Végül ez az ember csak a múltbeli hibáinak a következményeit szenvedheti el, amelyek nagy szenvedéshez vezetnek.
Korábban nem vettem észre az árnyéklényeket, akikhez a férfi imádkozott. Miután még egyszer megnéztem a festményt, visszaemlékeztem arra, amit a Mester a Zhuán Fálun „A téves utak gyakorlása” című fejezetében mondott: „… hogyan győzzem le…” (Zhuán Fálun - 5. előadás - A téves utak gyakorlása). Aztán felismertem, hogy ez egy példa a Mestertől.
Ebben a pillanatban hirtelen felismertem a problémám komolyságát. Nemcsak a kényelem és a jó élet iránt volt erős hajlamom, hanem démoni úton is jártam. A gondolkodásom nem volt helyes.
A törekvő szív felismerése
A Mester azt mondja:
„… mindazok, akik a hétköznapi emberek társadalmában előnyökhöz juttatnak, démonok.” (Zhuán Fálun - 6. előadás - A saját szív démonokat szül)
Régebben abban reménykedtem, hogy a Mester jobb életet adhat nekem az emberi világban. Minden állásinterjú előtt a Mester segítségét kértem, és arra gondoltam: „Ez biztosan a Mester elrendezése. Meg fogom kapni az állást!”
Azt is reméltem, hogy a Mester gondoskodik arról, hogy megtaláljam a tökéletes házat. Más helyzetekben gyakran voltak ilyen gondolataim. Számítottam a Mesterre, hogy megadja nekem ennek az emberi társadalomnak az előnyeit. Amikor a Mestertől kértem segítséget mindezekkel a személyes érdekekkel kapcsolatban, nem olyan voltam-e, mint a férfi „Az élet útja” című festményen, aki a sötét lények segítségét kérte? Nem voltam tiszteletlen a Mesterrel szemben?
Amikor felfedeztem ezeket a ragaszkodásokat, nagyon szégyelltem magam. Egyáltalán nem voltam tudatában ezeknek a mélyen gyökerező ragaszkodásoknak. Bár a felszínen feladtam néhány emberi nézetet, valójában saját magamat csaptam be, mert mélyen legbelül egy szándékkal, egy céllal akartam eltávolítani a ragaszkodásomat. Reméltem, hogy ez tetszeni fog a Mesternek, és akkor megjutalmazna.
A Mester rendezi el a művelési utunkat. A mi művelési útjaink olyanok, mint a hegyi ösvények, amelyeken még senki sem járt előttünk. Az út nem könnyű, sőt nagy kihívást jelenthet számunkra, de olyan csúcsokat érhetünk el, amelyeket még soha senki sem ért el előttünk.
A Mester azt mondja:
„Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” (Zhuán Fálun - 9. előadás - A nagy alapképességű egyén)
A Mester rendezte el az utamat, eljuthatok a végére, és elérhetem a beteljesülést. Mindössze annyit kell tennem, hogy megszabadulok az emberi nézeteimtől és eltávolítom a karmámat. Amikor ezt felismertem, azt mondtam a Mesternek: „Nem számít, milyen nehéz, le tudom győzni, mert azon az úton járok, amelyet a Mester rendezett el.”
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: A Western Practitioner in France: Finding the Root of My Attachment—Pursuit
Forrás: Die Wurzel meiner Anhaftung gefunden – das Streben
* * *
tovább ...