A konfliktusok illúziójának leküzdése

(de.minghui.org) Az elmúlt években gyakran beszéltem személyesen az emberekkel az igaz körülményekről. Nemrég sok általam ismert gyakorlót feljelentettek és letartóztattak. Köztük volt az a három gyakorló is, akivel kapcsolatban álltam. Engem is feljelentettek, de el tudtam szökni. Ez a környékünk összes gyakorlóját érintette. Az egyik gyakorlónő félt, és megkérdezte, hogy terjeszthetne-e velem információs anyagokat a Fálun Dáfáról. Beleegyeztem, de eközben néhány konfliktusba ütköztem.


Konfliktusokkal szembesülni

Egyszer például odamentem egy városi építőipari munkásokból álló csoporthoz, és elmagyaráztam nekik a tényeket a Fálun Dáfáról (más néven Fálun Gongról). Senki sem hallgatta meg vagy fogadta el a brosúráinkat. Ekkor egy fiatalember szállt ki egy autóból, és megkérdezte: „Mit osztogat ott? Ez a Fálun Gongtól van?” Igennel válaszoltam, és adtam neki egy brosúrát. A fiatalember azt mondta: „Hát nem nagyszerű ő? Emberek, gyertek és szerezzetek egyet magatoknak!” A munkások közül néhányan vettek maguknak egy példányt. Számomra ez egy nagyon megható élmény volt. Nemcsak megdicsértem a fiatalembert, hanem azt is mondtam neki: „Amit ma tesz, az a jövőjének egy tanúságtétele.”


A gyakorlónő, aki elkísért, kijavított: „Nem kellene a »tanúságtétel« szót használnunk, mert a normál emberek nem értenék meg.” Azt mondtam: „Úgy tűnik, ez a személy tisztában van a dolgokkal.” Azzal folytatta, hogy a vidéki területeken a jól öltözött emberek nem feltétlenül tisztviselők. Röviden, úgy tűnt, hogy mindig ellenem van, ahelyett hogy örült volna annak, hogy felébresztettünk egy élőlényt. Azt válaszoltam: „Ámde mi egy test vagyunk, és nem kellene konfliktusokkal rendelkeznünk. Nem szabad hagynunk magunkat megtéveszteni a gonosztól.” Aztán továbbmentünk.


Egy másik alkalommal egy személlyel beszélt, miközben én egy csoport embernek magyaráztam el a tényeket. Észrevettem, hogy nem jutott előre, és az illető nem akart kilépni a pártból. Amikor azok az emberek, akikkel beszéltem, kiléptek a Kínai Kommunista Pártból, ehhez a személyhez fordultam. Néhány szó után kilépett a pártból. Erre a gyakorlónő azt mondta: „Nem kellene a kommunista párt korrupciójáról beszélnünk. Az emberek nem akarják ezt hallani. Talán ők is korruptak.”


„Ha nem akarják hallani, miért léptek ki akkor a pártból?” – kérdeztem tőle. E gyakorlónő családja valóban rendelkezett helyi kapcsolatokkal, és befolyásos volt. Azt mondtam neki: „Az a kevés pénz, amit korrupt tisztviselők keresnek a vidéki területeken, tényleg semmi ahhoz képest, amit a magas rangú tisztviselők vágnak zsebre. Hatalmas összegeket sikkasztanak el. Alig marad remény számukra.”


Bosszúságot átélni

Mindig a saját biztonsága miatti félelem állt nála az első helyen. Azt csinálta, ami éppen az eszébe jutott. Néha, amikor befejeztem egy beszélgetést, már nem találtam őt. Gyakran előfordult, hogy valamilyen veszélyt érzett, és elszaladt. Ez minden nap megtörtént. Mindig magamba néztem, de nem találtam semmit, amit el kellett volna engednem.


A gyakorlónő is magába nézett, mert nagyon jól tudta, hogy nem viselkedik helyesen. A következő alkalommal bocsánatot kért. Azt mondta, hogy amint megijed, elveszettnek érzi magát, és aztán megkért, hogy bocsássak meg neki – de aztán újra megtette. Úgy gondoltam, hogy meg kellene emelnie a xinxingjét [1]. Ezt nem teheti meg azonnal az ember, amikor tudatában lett a hibáinak. Még akkor is, amikor felmerült bennem az a gondolat, hogy nem akarnám többé magammal vinni, világos volt számomra, hogy van bátorsága előremenni. Ez nagyszerű volt. A Mester azt mondta, hogy egy testként kell megemelkednünk, ezért továbbra is vele mentem ki.


Még akkor sem mondott semmi biztatót, amikor a dolgok jól mentek, és az emberek kiléptek a pártból. Azt mondtam neki: „Ha jól mennek a dolgok, te egy pillanat alatt tönkreteheted őket. Amikor az őszinte gondolataink egymás ellen harcolnak, a gonosz örül. Én minden erőmmel eltávolítom a gonoszt, mint a csatatéren, miközben te nyilakat lövöldözöl a hátamba. Amikor tisztázom a tényeket, legalább segíthetnél, és őszinte gondolatokat küldhetnél!”


Úgy gondoltam, hogy a viselkedése nem szándékos, hanem egy megszerzett nézet. A veleszületett igazi énje megfelel az Őszinteségnek, Jószívűségnek és Türelemnek. Miért bukkantak fel ezek a megszerzett nézetek az én térmezőmben is? Az én mezőmben is kellett lennie valami romlott anyagnak. Nem arról volt szó, hogy helyes vagy helytelen, hanem a mögötte levő tényezőkről.


Eltekintve magától a dologtól, kellett lennie valaminek az együttműködésünkben, ami nem volt összhangban a Fával. Ő nagyon gondoskodó, és éveken át sokat segített nekem. Az üldözés miatt nehéz volt a helyzetem. Amikor elmentem hozzá, különféle ételekkel kínált, amije éppen volt. Hozzászoktam és magától értetődőnek vettem. Néha olyan ruhákat is adott, amelyeket nem kellett volna elfogadnom – nem voltam szigorú magammal szemben.


Nem úgy volt, hogy ő nézett le engem, hanem a gonosz volt az, aki lenézett engem. Az ajándékok elvakítják a szemünket. Mivel nem a Fának megfelelően viselkedtem, a gonosz kihasználta a ragaszkodásaimat, és nehézségeket okozott nekem. Ez megzavarta a kapcsolatunkat, és akadályozott minket az élőlények felvilágosításában és megmentésében. Ha ez akadályozza a megmentést, mert nem műveltük magunkat jól, az nagyon sajnálatos. Amikor megértettem a logikai összefüggést, nem voltam hajlandó többé elfogadni tőle semmit, legyen az étel, ruha vagy bármi más.


Bár az együttműködésünk egy kicsit javult, időről időre mégis felmerültek nézeteltérések. Azon tűnődtem, mi lehet a probléma, és további ragaszkodásokat is találtam: irigységet és a gyakorlótársak lenézését. Mindenki más körülmények között nő fel, és más szokásokat sajátít el. Mivel én a városban éltem, jobban odafigyeltem az önművelésre és az etikettre. A gyakorlónő vidéken nőtt fel, és volt némi befolyása a családban. Néha a szavai nagyon bántóak voltak, a viselkedése pedig meglehetősen szélsőséges. Ezért néztem le őt. Még ha fel is világosítanám őt ezekről a dolgokról, lehet, hogy nem volna képes megváltozni. Azonkívül úgy találtam, hogy nem volt túl szorgalmas.


Más gyakorlók mesélték el nekem a történetet. Az egyik gyakorlónő fel akarta újíttatni a házát, és kibérelt egy lakást, amelyért biztosítékot kellett fizetnie. Aztán az a gyakorlónő, aki tisztázta velem az igaz körülményeket, ragaszkodott hozzá, hogy az ő rokonának a házát bérelje ki. „Mindenkivel konfliktusa van” – mondták nekem. Azt tanácsolták, hogy ne dolgozzak többé vele.


Az egésznek egy pótolhatatlan része

Otthon még egyszer elgondolkodtam ezen. Valami nem volt rendben! A gonosz folyamatosan változtatta a taktikáit – ha az egyik kudarcot vallott, akkor egy másikat használt. A cél az volt, hogy elpusztítson minket egy egészként. A gonosz kihasználta a női és férfi gyakorlók ragaszkodásait, és zavart minket. Ha ezt a gyakorlónőt kizártuk volna, még jobban elszigetelődött volna. Ha üldözték volna, az mindannyiunk számára veszteség lett volna. Az ő erőfeszítései révén szülővárosa szemet hunyt a Fálun Gong ügyei felett. Ha üldöznék, vajon a szülővárosában még mindig ilyen nyugodt lenne a helyzet? Minden Dáfá-tanítványnak megvan a maga szerepe az egész testben, ami nem helyettesíthető. Mindannyiunknak meg kell emelkednünk.


Amikor átláttam a trükkökön, mosolyognom kellett. A dolog jól végződött. Egy másik gyakorló, aki közelebb lakott hozzá, aztán vele együtt osztogatta a Dáfáról szóló anyagokat. Felhagyott azzal, hogy engem keressen. A Mester arról is gondoskodott, hogy egy másik helyi gyakorló kísérjen engem. Kölcsönösen bátorítottuk egymást, és jól dolgoztunk együtt.


Tudtam, hogy a régi erők rendezték el ezeket a nehézségeket, de a Mester a saját fegyverükkel győzte le őket. Amikor elengedtem minden ragaszkodásomat, a Mester nem engedte, hogy ilyesmi még egyszer megtörténjen. Minden nagyon jól megoldódott.


A Mester azt mondta:

„A művelők számára a befelé nézés egy csodaszer [bűvös eszköz].” (Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián Washington D. C.-ben, 2009. július 18-án)


A Fá-helyreigazítás időszakában a magunkba nézés nem csak a személyes művelésre korlátozódik. Képesnek kell lennünk arra is, hogy az élőlények megmentésének a szemszögéből nézzünk magunkba. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy nagyobb összefüggésben nézzük meg a kérdést, és a teljes képet lássuk.


Ha észrevesztek valamit, ami nincs összhangban a Fával, kérlek, mutassatok rá nekem jóságosan, és javítsatok ki.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Looking Inward: Overcoming the Illusion of Conflicts

Forrás: Illusion über Konflikte überwinden