(de.minghui.org)
Üdvözlet, Mester! Üdvözlet, gyakorlótársak!
Több mint 20 évvel ezelőtt kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát. Ha visszatekintek, észreveszem, hogy gyakran megbotlottam a művelési utamon. Néha szorgalmasan műveltem magam, néha lazítottam. Alkalmanként képes voltam őszinte gondolatokat megőrizni, de abban az időben, amikor nem tudtam elengedni az erős ragaszkodásaimat, szörnyen viselkedtem. Nagyon hálás vagyok a könyörületes Mesterünknek, hogy nem adott fel engem, és egyre újra lehetőségeket ad nekem a megemelkedésre.
Szakmai okokból elhagytam Kínát, és Hongkongba költöztem. Itt szeretném megosztani veletek néhány legújabb művelési tapasztalatomat a munkahelyemen.
Egy nap, miután befejeztük a gyakorlatokat, a gyakorlóhelyen egy sokéves gyakorlónő emlékeztetett a Mester szavaira:
„… osztatlan figyelemmel kell kántálni a szútrákat…” (Zhuán Fálun - 5. előadás - A Buddha szobor felszentelése)
Azt mondta, hogy mindig emlékezteti magát erre, mielőtt tanulja a Fát. Ez segít neki, hogy nagyon összpontosított maradjon olvasás közben.
A szavai mélyen megérintettek. Munkába menet arra gondoltam, hogy a Mester már elmagyarázta nekünk a Zhuán Fálunban, hogyan kell viselkednünk a művelésnél, a munkánál és a mindennapi életben. Amikor elgondolkodtam saját magamon, könnyek gördültek le az arcomon, és azon tűnődtem, vajon tényleg úgy viselkedem-e, ahogy a Mester kéri tőlünk.
Mindig is elég becsvágyó voltam. Az általános iskolában a tanáraim azt mondták az anyámnak: „A lánya nagyon becsvágyó.” Mindig jó jegyeim voltak, így az érettségi után egy nagy nemzetközi vállalatnál találtam munkát. A becsvágyam alapján erős ragaszkodásokat fejlesztettem ki a hírnévhez és az önérdekhez, valamint harci szellemet, irigységet és hencegést. Amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan én akartam, azonnal neheztelés merült fel bennem. Tudtam, hogy el kell távolítanom ezeket a ragaszkodásokat, de gyakran nem valósítottam meg ezt a tervet. Néha a xinxing-vizsgák a csontom velejéig hatottak. Gyötrelmes volt szembenézni ezekkel a megpróbáltatásokkal. Pontosan úgy volt, mint a Mesternek ebben a versében:
„A művelés nem nehéz
Levetni a szívet, nehéz
Milyen sok ragaszkodás, mikor lesz levetve”
(Levetni – Yuan műfaj, 2004.01.01., forrás: Hong Yin Ⅱ).
Az alábbiakban szeretném megosztani veletek néhány művelési tapasztalatomat a munkahelyemről.
A mélyen elrejtett pártkultúra eltávolítása
Mielőtt Hongkongba jöttem, egy nagy nemzetközi vállalat kínai kirendeltségén dolgoztam. A legtöbb kollégám kínai volt. Közvetlenül a hongkongi munkába állásom után azt tapasztaltam, hogy a Kínában uralkodó irigység és versengő mentalitás alig vagy egyáltalán nem volt jelen a hongkongi kollégáim körében. A csapatomban dolgozó kollégák barátságosak és nyugodtak voltak. Felajánlották a segítségüket, és nem voltak olyan versengőek; együttműködtek és segítették egymást. Velük ellentétben én tele voltam a Kínai Kommunista Párt (KKP) pártkultúrájával. Néha szégyelltem magam, hogy nem tudtam olyan szelíden beszélni, mint a nem-gyakorló kollégáim.
Röviddel utánam egy új kolléga csatlakozott a csapatunkhoz a szárazföldi Kínából. Elég energikus volt. Más kollégák és én is úgy éreztük, hogy nyomást gyakorol ránk. Előítéleteim alakultak ki, és néha alig bírtam elviselni a beszédmódját. Egy nap egy megbeszélésen nagyon jó javaslatot tett, amiért azonnal dicséretet kapott a főnökünktől. Azonnal rosszul éreztem magam belsőleg, és felismertem az irigységemet.
Az irigységről a Mester azt mondja:
„Ha valami jó történik másokkal, felizgatják magukat az emberek, ahelyett, hogy velük örülnének.” (Zhuán Fálun - 7. előadás - Az irigység)
Miért nem tudtam örülni az új kollégámnak, amikor a főnök megdicsérte? Magamba néztem, és felfedeztem, hogy versenyeztem vele. Megint előjött a versengő mentalitásom. Miért versenyeztem vele? Ez onnan eredt, mert hírnévre törekedtem. Nemrég csatlakoztam ehhez a csapathoz, és a jó híremmel törődtem. Milyen erős ragaszkodás!
A féltékenység, a versengő mentalitás és a hírnévre való törekvés nem tartoznak az igazi énemhez. Meg kellett szabadulnom tőlük. Ez a folyamat nagyon nehéz volt számomra. Sok megbeszélésem volt a munkahelyemen. Amikor nem tudtam megválaszolni a kollégáim kérdéseit, az elszomorított. Aztán felismertem, hogy még mindig hírnévre törekedtem.
Egyszer az új kolléga feltett nekem egy kérdést, amelyre elemzést kellett adnom. Miután azonban befejeztem az elemzésemet, észrevettem, hogy egy ponton kicsit többet is magyarázhattam volna, hogy ne kelljen kitérőt tennie a munkájában. Hogy jöttem rá erre? Mert az ottani munkám kezdetén egy hasonló kérdésnél feleslegesen megnehezítettem magamnak a dolgot. Arra gondoltam: „Meg kellene mondanom neki, hogyan megy könnyebben? Természetesen meg kell mondanom neki! Különben nem lennék méltó arra, hogy Dáfá-tanítvány legyek.” Ezért nagyon alaposan megválaszoltam a kérdését. Amikor szüksége volt az adataimra, habozás nélkül átadtam neki egy átfogó összeállítást.
E folyamat során az irigységem egyre gyengült, de még mindig nem tűnt el teljesen. Még mindig rosszat gondoltam róla. Egy másik alkalommal nem nagyon működött együtt velem. Én azonban továbbra is jól végeztem a munkámat. Csak egy apró gondolat villant át a fejemen: „Körmönfont.” Érdekes. Miért csak ez a gondolatom volt róla?
Kifelé néztem. Nem néztem magamba, hogy megtaláljam a gyenge pontjaimat. Ehelyett az első reakcióm az volt, hogy valaki mást hibáztassak. A Mester arra kér minket, hogy nézzünk magunkba. Miért néztem kifelé? Azért néztem kifelé, mert nyugtalan voltam. Irigység volt. Azonkívül, hogyan tudnék együttérzést kifejleszteni iránta és megmenteni őt, ha negatív gondolataim vannak róla? Egyáltalán nem kellene negatív gondolataimnak lenniük senkiről.
Miután kitört a világjárvány, tisztáztam neki az igaz körülményeket a Fálun Dáfáról. A beszélgetésünk elején bocsánatot kértem, és azt mondtam: „Sajnálom, hogy nem viselkedtem jól. Rosszul viselkedtem, amikor csatlakoztál a csapatunkhoz.” Elmosolyodott, és azt mondta: „Semmiképpen.” Arra kértem, hogy lépjen ki a KKP-ból és a hozzá kapcsolódó szervezetekből. Akkor azt mondta: „Köszönöm, hogy meséltél erről, de nem emlékszem, hogy esküt tettem volna. Hadd gondolkozzam rajta.” Ezúttal nem voltak rossz gondolataim róla. A múltban azt gondoltam volna: „Megpróbál kitérni.” De most tudtam, hogy nem műveltem jól magam. Tovább kellene művelnem magam és más módon megmentenem őt.
Az előző munkahelyemen az összképre összpontosítottunk, és az elemzésben nem ügyeltünk különösen a részletekre. Különben szem elől tévesztenénk az összképet, és elvesznénk az unalmas és gyakorlatiatlan részletekben. A jelenlegi cégemnél azonban a kollégáimnak és nekem sok időt kellett az apró részletekre fordítanunk. Mindenki panaszkodott, és úgy gondolta, hogy ez időpocsékolás volt.
Egy számítógépes probléma felmutatja a rejtett ragaszkodásomat
Egy nap egy fontos megbeszélés előtt be kellett vinnem egy bizonyos mennyiségű adatot a számítógépbe. A rendszer azonban „Nem”-mel válaszolt, jelezve, hogy valami baj van az adatokkal. A rendszer nem adott „Igen” visszajelzést, és nem tudtam vele dolgozni. Aztán azon tűnődtem, hogy talán túl türelmetlen vagyok-e, mert valóban könnyen türelmetlen lettem. A hosszadalmas munka, amelynél minden apróságra figyelni kellett, gyakran megterhelt. Gyakorolnom kellene a türelmet. Úgy tűnt, hogy a számítógépes problémának segítenie kellene, hogy eltávolítsam a türelmetlenségemet. Tehát megnyugodtam, és elkezdtem keresni a problémát. Hajnali 3-ig fent maradtam, de nem találtam semmit. Aztán szundítottam egyet, és elvégeztem a gyakorlatokat, mielőtt folytattam volna a probléma megoldásának a keresését. De még mindig nem tudtam megtalálni, hogy mi volt az. A találkozó a főnökkel hamarosan kezdődött volna. Így tovább elemeztem, hogyan műveltem magam. A türelmetlenségemen kívül mi más lehetett az oka annak, hogy a rendszer folyamatosan elutasított?
Elhatároztam, hogy leírom a ragaszkodásaimat. Az első cédulára azt írtam, hogy „felelőtlenség”. Tudtam, hogy felelőtlenül jártam el a munkahelyi triviális dolgokkal, mert eléggé felületesen csináltam őket. Valóban nagyon elfoglalt voltam, de ez nem lehet mentség a felelőtlenségemre.
Egy nap, amikor kézzel másoltam le a Zhuán Fálunt, ez a bekezdés különösen feltűnt nekem:
„A Fá és a művelési út terjesztése alatt felelősséget vállalok a társadalomért és a tanítványokért. Az eredmények jók, és a teljes társadalomra gyakorolt hatás is egész jó.” (Zhuán Fálun - 1. előadás - Az embereket valóban magas szintre vezetni)
A „felelős” szó mély benyomást tett rám. Felelősséget kellett vállalnom a munkámért. Ennek a felismerésnek az ellenére még mindig nem tudtam bejelentkezni a rendszerbe.
Tovább kerestem magamban. Talán azért, mert féltem, hogy a főnököm engem hibáztatna, ha nem tudnám befejezni a munkát a megbeszélés előtt? Azt írtam a cédulára: „hírnévre való törekvés”. A rendszer még mindig nem fogadta el a bejelentkezésemet.
Hirtelen világossá vált számomra, hogy ez a neheztelésem miatt volt. Még akkor is, amikor továbbra is türelmesen kerestem az okot, panaszkodtam a rendszerre, a fárasztó munkára és a nagy munkaterhelésre. Amikor leírtam a „neheztelés” szót, azonnal éreztem, hogy ennek az anyagnak egy darabját eltávolították a belsőmből. A számítógép hirtelen „Igen”-nel válaszolt.
Mindig elfoglalt voltam. Ezért mindig mindent gyorsan be akartam fejezni, hogy még maradjon időm a Fá-tanulásra és a gyakorlatokra. Ha túlóráznom kellett, boldogtalan voltam. Akkor azt hittem, hogy nincs elég idő a Fá-tanulásra. Később világossá vált számomra, hogy azzal az ürüggyel, hogy a Fát tanulom és végzem a gyakorlatokat, sok ragaszkodásomat elrejtettem. A munka során hírnév, irigység és keserűség került napvilágra. El kellett volna távolítanom ezeket a ragaszkodásokat, és nem csak a munka után művelnem magam. Még önmagában is a munka szintén művelés volt.
Amikor a Fát tanultam, felismertem, hogy minden találkozás el van rendezve. Akár jól bánnak velem az emberek, akár nem, és akár szándékosan teszik, akár nem, valójában segítenek nekem. Néhányan közülük közvetlenül segítenek nekem megszabadulni az irigységtől. Mások közvetve segítenek megszabadulni a neheztelésemtől. Hálásnak kellene lennem a környezetemben lévő embereknek. De a Mester iránti hálámat nem lehet szavakba önteni!
Ezek az én személyes felismeréseim. Kérlek, mutassatok rá mindenre, ami nincs összhangban a Fá-alapelvekkel.
Köszönöm, Mester! Köszönöm, gyakorlótársak!
(Elhangzott a 2022-es hongkongi Fálun Dáfá tapasztalatcsere konferencián)
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: My Work Environment Is a Wonderful Cultivation Opportunity
* * *
tovább ...