(en.Minghui.org) Nemrég többször is álmodtam egy kollégámmal, aki bőrgyógyász a kórházunkban. Kíváncsi voltam, miért. A művelésben nincs véletlen, a Mester bizonyára tanácsot akart adni, mert gondjaim akadtak a művelésben.
Az a tény, hogy egy bőrgyógyász jelent meg nekem, felkeltette a figyelmemet. A bőr az emberi test felszíne. Ez volt a Mester precíz és könyörületes célzása arra, hogy a művelés ne csak a felszínen maradjon. A mélyben rejlő dolgok - a rossz emberi ragaszkodások - eltávolítása nélkül hogyan is lehetne ezt művelésnek nevezni? Elemeztem a művelési állapotomat, és rájöttem, hogy alapvető problémám van: csak a felszínen művelem magam, és nem művelem a szívemet. A gyakorlóknak befelé kell nézniük a saját hiányosságaik után. Szeretnék két példát megosztani arról a folyamatról, hogyan néztem befelé, hogy a szívemet műveljem.
A mélyen elrejtett neheztelés eltávolítása
A neheztelést gyakran nehéz felismerni, és nem könnyű elengedni. Abból ered, hogy azt gondoljuk, hogy mások valamit rosszul csináltak; így a hibáztatás, a kritika és a neheztelés az önigazoláshoz szolgálnak indokokként.
Emberi nézőpontból, ha valaki valami rosszat tesz, akkor kritizálni és hibáztatni kell. Amikor a körülöttünk lévő emberek ismételten rossz dolgokat tesznek, de mégsem fogadják el a kritikát és nem javítják ki, harag támad, és idővel neheztelés alakul ki. Így voltam én is a férjemmel és a családommal. Elégedetlen voltam a tetteikkel, és nem változtak, akárhányszor is panaszkodtam. Nagyon dühös voltam, és mindig úgy éreztem, hogy amit teszek, az helyes. De ez a gondolkodásmód csak arra szolgált, hogy elfedje a neheztelésemet. A szívem és a családom láthatatlanul ellenszegültek.
Ha nem ásunk mélyebbre, akkor gyakran nem ismerjük fel a neheztelésünket, és hajlamosak vagyunk a felszínen művelni magunkat, azt gondolva: "Én nem úgy látom a dolgokat, mint ő; nekem kedvesnek kell lennem és türelmesnek kell lennem" – ez a hétköznapi emberek érvelése. A felszínen úgy tűnt, mintha tolerálnám őket. Kedvesebb lettem, de a hétköznapi emberek viselkednek így, ez nem az, amit a művelés megkövetel - a ragaszkodások eltávolítását.
Ha valami kellemetlen dolog történik, a neheztelés újra felbukkan. Idővel ezek a sérelmek megerősödnek és még mélyebben elrejtőznek, ami a harci szellem megjelenéséhez vezet. Felidéztem, amit a Mester mondott:
„Neki igaza van,
És én tévedek,”
Mi vitatkozni való van?
(Hong Yin III, Kinek van igaza, ki téved)
Akkor abbahagytam a panaszkodást. A férjem és a családom azonban még mindig ebben az állapotban volt. Nagyon frusztráltnak éreztem magam, amiért nem tudtam kitörni belőle.
Csak miután mélyebbre ásunk, akkor érthetjük meg, hogy a művelők nem tudják igazán művelni magukat és nem tudnak fejlődni, ha emberi elveket használnak a helyes és a helytelen megítélésére. Felismerve ezt a tendenciát, tudtam, hogy a Fá alapján kell megemelkednem, és új mércét kell állítanom magam elé - egy művelő mércéjét. Meg kell változtatnom a felfogásomat, és magamba kell néznem, ahelyett, hogy a felszínen ítélném meg, hogy kinek van igaza vagy ki téved. Amikor abbahagytam az ítélkezést, és befelé néztem, függetlenül attól, hogy igazam volt-e vagy sem, mindig találtam valamit, amin dolgozni tudtam. Ezután már nem panaszkodtam és nem hibáztattam. Ennek következtében el tudtam engedni a neheztelést.
Eltávolítani azt a ragaszkodásomat, hogy nem fogadok el kritikát
A legtöbb ember nem szereti, ha rámutatnak a hibáira, és nem szereti, ha kellemetlen szavakat hall. Egy művelőnek nem szabadna ilyennek lennie, mégis úgy érzem, hogy néha így viselkedtem. Szorgalmasan tanultam a Fát, de amikor problémákba vagy konfliktusokba ütköztem, nem néztem befelé, hogy megtaláljam, mit nem csináltam jól.
Általában nem voltam igazán meggyőződve arról, hogy valamit rosszul csináltam. A hangszínem megváltozott, és megpróbáltam érvelni vagy megmagyarázni ezt-azt. De ezekben a pillanatokban teljesen elfelejtettem, hogy gyakorló vagyok. Valójában ezek a problémák vizsgák voltak, hogy segítsenek nekem fejlődni. A viselkedésem azonban nem volt összhangban a Fával. Minden nap tanultam a Fát és elvégeztem a gyakorlatokat, de valójában nem műveltem magamat. Ezért a xinxingem (jellemem) nem sokat fejlődött. Megrekedt az átlagemberek szintjén, és nem tudott feljebb emelkedni. Ennek eredményeként nem sok változás történt bennem, sem fizikailag, sem szellemileg.
Nem voltam hajlandó a kritikát elfogadni például akkor, amikor házimunkát végeztem. A férjem mindig úgy gondolta, hogy túl lassú vagyok, és nem osztom be okosan az időmet. Mindig azzal vágtam vissza, hogy "Akkor csináld te, ne a szád járjon, hanem a kezed!" Valójában, ha igazán magamba néztem volna minden egyes alkalommal, amikor kritizált, és ha megpróbáltam volna leküzdeni a hiányosságaimat, hogy kijavítsam magam, akkor valóban fejlődhettem volna. Sőt, több időm lett volna a Fá tanulására és a gyakorlóktól megkövetelt három dolog elvégzésére.
Amíg követjük a Fát, hogy minden egyes pillanatban befelé nézzünk, találni fogunk valamit, amin javíthatunk. A Mester azt mondta:
„De azért, hogy bebizonyítsuk, hogy egy ember a lényétől fogva és alapjában [véve] egyáltalán művelő-e, ettől a dologtól, hogy nem hagy magának semmit sem mondani, feltétlenül meg kell szabaduljon. Ha te minden más területen nagyon jó is vagy, de csak ezen a területen nem vagy jó, úgy annak ellenére nem vagy egy művelő.” (Fá-magyarázatLos Angeles városában)
Köszönöm a Mesternek, hogy megvilágosított az Ő precíz és könyörületes tanításaival.
A jövőben úgy fogok járni a művelésem útján, hogy a tanítások szerint ellenőrzöm magam, megszabadulok a hiúságtól, befelé fogok keresni, miközben szembenézek a kritikával, és javítom a xinxingemet (jellememet).
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Cultivating on the Surface Is Not True Cultivation
* * *
tovább ...