(de.minghui.org) Miután 1996-ban elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát, felépültem az összes betegségből, amitől évekig szenvedtem. Megszabadultam a rossz szokásaimtól is, amelyeket a családom nehezen viselt. Az apósomék időközben azt mondják, hogy most végre számíthatnak rám! A családom támogat a Fálun Dáfá művelésében.
Szívesen segítek másoknak, ki merem mondani a véleményemet, és megteszek dolgokat, ha szükséges. Jó vagyok abban, hogy motiváljam az embereket, hogy elvégezzék a dolgokat. Így lettem fokozatosan helyi asszisztens. Amikor az élőlények általános megemelkedéséről és megmentéséről volt szó, rendszerint én voltam az első. Lassanként a többi gyakorló elkezdett csodálni engem, és senki sem mert kritikusan nyilatkozni rólam. Fokozatosan kialakult bennem a ragaszkodás, hogy csodálatra és függőségre törekedjek. Nem vettem észre, hogy az állapotom rossz, hanem arrogáns lettem, és elkezdtem lenézni másokat, anélkül, hogy észrevettem volna. Ez így ment egészen addig, amíg 2012-ben le nem tartóztattak.
Megtanultam a leckét
2012-ben a helyi rendőrség az ablakon keresztül betört a házamba, és letartóztatott. Mivel fontos pozíciót töltöttem be a cégemnél, a főnököm felhasználta a kapcsolatait, és nagy összegű pénzt költött el abban a reményben, hogy „megvásárolhatja a szabadságomat”. Mivel akkoriban már rég nem műveltem magam a Fá alapján, gyorsan haza akartam térni, amikor meghallottam, hogy a főnököm már egy nagy összeget költött rám. Így hát csak sodródtam az árral, és reménytelennek ítéltem meg a helyzetet. Engedtem a gonosznak, és aláírtam egy garancianyilatkozatot, amelyben megígértem, hogy többé nem fogom gyakorolni a Fálun Dáfát.
De a dolgok nem voltak olyan egyszerűek, mint gondoltam. Nem sokkal később ismét keresett a rendőrség, néhányszor letartóztattak, és végül törvénytelenül börtönbüntetésre ítéltek.
A 2018-as szabadulásom után fájdalommal és megbánással teli szívvel tértem haza. Elkezdtem magam hibáztatni, amiért aláírtam a garancianyilatkozatot. Túlságosan szégyelltem magam ahhoz, hogy bárkivel is szembenézzek. Ezek után az élmények után a családom is nagyon megváltozott. A fiam, aki korábban egy kis gyakorló volt, elkezdett dohányozni, és állandóan panaszkodott. A férjem nagyon figyelt rám, és többé nem engedte, hogy gyakorlók jöjjenek az otthonunkba. De a Dáfá már a lelkemben gyökerezett. Vágytam arra, hogy kijavítsam magam a Fában. Amikor végül megnéztem a Mester leckéit, úgy éreztem, hogy ez a Fá nagyon közel áll a szívemhez, és hogy tovább kell művelnem magam.
Később néhány gyakorlónak sikerült meglátogatnia engem. Még arra is késznek mutatkoztak, hogy beszéljenek a családommal, abban a reményben, hogy a rokonaim nem ellenzik tovább a művelésemet. Ezután a családom környezete fokozatosan megváltozott. Miközben az élőlények megmentésével voltak elfoglalva, más gyakorlók jöttek, hogy tanulják velem a Fát, végezzék a gyakorlatokat, és éjszakánként őszinte gondolatokat küldjenek. Ezt kitartóan tették minden nap, ami nagyon megérintett. Fokozatosan elszakadtam a negatív és lehangoló érzésektől, és elkezdtem őszinte gondolatokat kifejleszteni.
Állj fel és folytasd energikusan
A kudarcomból azt a tanulságot vontam le, hogy a Fá nem volt a szívemben. Ezért eltökélt voltam, hogy többet tanuljam a Fát.
A Mester azt mondja:
„A Fá képes áttörni minden ragaszkodást, a Fá képes elpusztítani minden gonoszt, a Fá képes megcáfolni minden hazugságot és megerősíteni az őszinte gondolatokat.” (A beavatkozás elkerülése, 2000. 07. 05., Esszenciák a továbbhaladáshoz II.)
Napközben egyedül tanultam otthon a Fát. Kényszerítettem magam, hogy a Fá tanulása közben összpontosítsak, hogy elsajátítsam a Fá tartalmát. A más gyakorlókkal való éjszakai Fá-tanulás után úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom a Fá-tanulás idejét, és csökkentem az alvásra szánt időt. Egy éjszaka, félálomban, a szívem mélyéből egy hangos hangot hallottam: „Kijelentem, hogy minden rossz dolog, amit tettem, érvénytelen, és továbbra is a Dáfában fogom művelni magam.” Ezután hangos zajt hallottam, mint egy mennydörgés, ami darabokra tör valamit. Rémülten ébredtem fel, és láttam, hogy hajnali három vagy négy óra lehetett. Úgy éreztem, hogy az elmém különösen tiszta és világos, és hogy ez egy új kezdet volt.
Miután körülbelül egy hónapig így tanultam a Fát, a többi gyakorló megkért, hogy segítsek nekik tisztázni a Fálun Dáfáról szóló igaz körülményeket. Még mindig nagyon féltem. Gyakorlótársaimmal együtt le tudtam győzni a félelmet, de már nem voltam jó abban, hogy elmagyarázzam a Fálun Dáfá hátterét. Egyszerűen nem mertem kinyitni a számat. Csak annyit tudtam, hogy helyes megmenteni az élőlényeket.
Lassanként alábbhagyott a félelmem, és képes voltam újra jól elmagyarázni a Fálun Dáfáról szóló tényeket. Így hát kimásztam a csigaházamból. Tudtam, hogy a Mester segített megszabadulni sok rossz anyagtól. Fokozatosan utolértem a Fá-helyreigazítás folyamatát.
Egy gyakorlótárs megmentése
Néhány hónappal később letartóztattak egy gyakorlót, akivel gyakran kapcsolatba kerültem. Mivel csak néhány gyakorló vett részt ennek a gyakorlónak a megmentésében, úgy tűnt, hogy a mentési erőfeszítések alábbhagynak. Ezenkívül nem álltak rendelkezésünkre a mentéshez szükséges információk. Felelősségteljes emberként el akartam menni a gyakorló házába, hogy további információkat szerezzek. A saját üldözési élményem rémálma azonban félelmet keltett bennem, amikor ilyen kérdésekkel szembesültem. Hogy legyőzzem ezt a félelmet, tovább tanultam a Fát, és egyre újra őszinte gondolatokat küldtem. Ennek eredményeképpen a művelési állapotom óriási mértékben javult. Felismertem, hogy milyen fontos az őszinte gondolatok küldése.
A Fá-tanulás során megtanultam, hogy hangsúlyoznom kell az őszinte gondolatok kifelé való küldésének a fontosságát a kezem felemelésével, de fontosnak kell tartanom a saját térmezőm megtisztítását is. Ezért továbbra is őszinte gondolatokat küldtem befelé és kifelé. Így éreztem, hogy a térmezőm egyre tisztábbá és világosabbá válik. Ezenkívül nagyon szigorú voltam a Fá-tanulással, a gyakorlatokkal és az őszinte gondolatok küldésével kapcsolatban is. Ügyeltem arra, hogy pontosan végezzem a mozdulatokat. Egy idő után úgy éreztem, hogy az energia beburkol, és végül volt bátorságom elmenni ennek a gyakorlónak a házába, habár léteztek pletykák, hogy rendőrök figyelik.
Később beszéltem az üldözött gyakorló családtagjaival, és segítettem nekik megszabadulni a negatív gondolataiktól. A gyakorlókkal is együtt dolgoztam, hogy elkísérjem a hozzátartozókat az illetékes hatósághoz, hogy be tudják nyújtani a dokumentumokat. Bár a gyakorló továbbra is őrizetben maradt, mindent megtettem, hogy a folyamat során megtegyem, amit kellett, és ezt sohasem bántam meg.
Életmódváltás
Amikor börtönbe kerültem, a családomra nagy nyomás nehezedett. Amikor ezúttal hazatértem, a férjem el akart költözni a környékről, és másik házat keresett. Tudtam, hogy életem célja az, hogy megmentsem az élőlényeket ezen a környéken. És mivel hasznomra vált az itteni művelési környezet, nem értettem egyet azzal, hogy elköltözzünk. Végül a családtagjaimnak fel kellett adniuk ezt az ötletet. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy el kell mennem dolgozni, és pénzt kell keresnem.
Mivel a helyi csoport környezete hasznomra vált, a lelkem mélyén felelősséget éreztem ezért a csoportért, és törődtem vele. Mielőtt elkezdtem munkát keresni, azt kívántam, hogy ne veszítsem el a csoport környezetét, és kértem a Mestert, hogy erősítsen meg. Amikor körülnéztem a munkaerőpiacon, legnagyobb meglepetésemre megkeresett egy munkáltató, aki állást ajánlott nekem.
Ebben az új cégben úgy viselkedtem, mint egy Dáfá-gyakorló, lelkiismeretesen végeztem a munkámat és harmonikusan dolgoztam össze a kollégáimmal, és ahol csak lehetett, egy Dáfá-gyakorló viselkedését mutattam. Egy idő után a főnök azt mondta: „Az évek során sokat utaztam, de még sohasem találkoztam olyan emberrel, mint Ön!” Mivel egy másik városba kellett mennie, hogy ott vállalkozást alapítson, megkért, hogy vezessem ezt a vállalkozást itt. Azt mondta, én vagyok az egyetlen, akiben megbízhat, és akire számíthat.
Később elégedett volt azzal, ahogyan a vállalkozását vezettem, és arról beszélt velem, hogy esetleg egy másik városba költözhetnék, és ott is létrehozhatnék egy fióktelepet. Sokat kereshettem volna ott, de udvariasan visszautasítottam az ajánlatát. Ehelyett az otthonom közelében alapítottam egy üzletet. Ez egy új környezet volt az élőlények megmentésére, miközben továbbra is együttműködhettem a helyi gyakorlókkal.
Együttműködés
Miután hazatértem a börtönből, a korábbi csoportkörnyezetünk feloszlott. A gyakorlók egy része máshová költözött, míg néhányan, akik még otthon maradtak, nem voltak szorgalmasak. Mások pedig hétköznapi emberekké váltak. Ebben a környezetben szinte semmilyen információs anyag sem volt. Bűntudatom volt: Odajuttattam a gyakorlókat, hogy túlságosan rám hagyatkozzanak. Amikor aztán történt velem valami, az nagy szükségbe juttatta a helyi gyakorlókat.
Amikor a művelési állapotom fokozatosan normalizálódott, felkerestem ezeket a gyakorlókat, és beszéltem velük. Őszinte tapasztalatcserét folytattunk egymással, és kifejeztem a reményemet, hogy újra szorgalmasan művelhetem magam velük együtt. Nem tettek szemrehányást a hibáimért, csak arra emlékeztettek, hogy jól műveljem magam. Meghatódtam. Ez megerősítette a motivációmat, hogy szorgalmasan műveljem magam.
Lassanként a gyakorlók kezdtek megváltozni. Többet tanulták a Fát, végezték a gyakorlatokat és őszinte gondolatokat küldtek. A környékünkön léteztek olyan anyagok, amelyek tisztázták az igazságot a Fálun Dáfáról, és minden háztartás tudomást szerzett róla.
Úgy döntöttem, hogy nem leszek többé asszisztens, és azt javasoltam, hogy más gyakorlók vegyék át a koordinációt. Elhatároztam, hogy aktívan együttműködöm a gyakorlókkal, hogy jól csináljuk azt a három dolgot, amit a Mester mondott nekünk. A csoport légköre fokozatosan javult, és a gyakorlók akarata, hogy megemelkedjenek, ismét nagyon erős lett.
Tavaly év elején, a Wuhan-vírus kitörése után mindenki együttműködött egymással. Kétszer osztogattunk információs anyagokat a Fálun Dáfáról a környékünkön lévő falvak tucatjaiban, ami több mint két hónapot vett igénybe. E folyamat során zavarások és vizsgák fordultak elő a xinxingünk számára. Ezek azonban fokozatosan megoldódtak, mivel a gyakorlók szorgalmasan magukba néztek és művelték magukat. Ez mindenekelőtt akkor fordult elő, amikor olyan emberekkel találkoztunk, akik nem értették meg az igazságot, és fel akartak jelenteni minket. A helyszínen lévő gyakorlók állhatatosságot és bölcsességet tanúsítottak, és nem hagyták, hogy ezek a hirtelen események kizökkentsék őket a nyugalomból. Ez azt az érzést keltette bennem, hogy a gyakorlók valóban megértek a művelésükben.
Szorgalmasan műveljem magam
Miután újra elkezdtem a művelést, nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy magamba nézzek és a Fá-alapelvek alapján értsem meg a Fát. Amikor műveltem magam, nagyon áldottnak éreztem magam. Gyakran gondolok arra, hogy milyen nagyszerű a Mester és a Fá! Ezenkívül olyan sok jó gyakorló van körülöttem.
A gyakorlók, akik ismernek, mindig azt kérdezik: „Miért vagy mindig olyan pozitív, optimista és élettel teli?” A folyamat közben, amelyben a lényem abba az irányba fejlődik, amerre a Mester vezet, érzem a Dáfá hatalmas erejét a Mester mindenütt jelenlévő könyörületessége által! Ezt az áldást szeretném továbbadni másoknak!
Kedves gyakorlótársak, ébredjetek fel: A Mester vár ránk, és az élőlények vágyakoznak utánunk. A nagy Buddha-Fá lemos minden szennyeződést, és segít nekünk visszatérni valódi énünkhöz, és megteremteni az isteni lények jövőjét!
***
Az ebben a cikkben kifejtett nézetek a szerző saját véleményét vagy megértését képviselik.
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Practitioners: Rise and Move on after Falling
Forrás: Wieder aufstehen und weitermachen
* * *
tovább ...