(en.minghui.org) Amióta Kanadába jöttem, egy szabad és virágzó társadalomban való élet meggyengítette az akaraterőmet, ami kihívássá teszi a Fálun Dáfá-gyakorlatok napi végzését.
Kitartani a gyakorlatok végzésénél és megszabadulni a ragaszkodásoktól
2021 januárjától kezdve minden vasárnap a szabadban, egy belvárosi parkban kezdtem el végezni a gyakorlatokat. Egészen 2021 novemberéig tartottam magam ehhez, amikor elkezdődött a Shen Yun előadások népszerűsítése.
Amikor elkezdtem, 30 percig tudtam teljes lótuszülésben ülni. De az utolsó szabadtéri gyakorláson egy órán át ültem teljes lótuszülésben. Ez nagy előrelépés volt.
Amikor a szabadtéri gyakorlások véget értek, kerestem a módját annak, hogyan tudnám áttörni azt az akadályt, hogy képtelen voltam rendszeresen végezni a gyakorlatokat. Úgy tűnt, hogy a zsúfolt munkarend és a családi élet, valamint a lustaság lehetetlen feladattá teszi ezt. Szerencsére a Mester tudja, mi jár a tanítványai fejében, és segíteni fog nekünk. Amikor éppen tehetetlennek éreztem magam e tekintetben, a Mester elrendezett számomra egy lehetőséget.
A Fálun Gong online tanfolyam csapata arra gondolt, hogy 2022 februárjától kezdve csoportos gyakorlási környezetet biztosít a tanulóknak, és kerestek valakit, hogy lejátssza a gyakorlatzenét. Bármelyik időpont lehetett, amíg megfelelt nekem, ezért választottam a hajnali háromtól ötig terjedő időszakot, és minden nap ebben az időpontban kezdtem el felkelni, hogy biztosan meg tudjak jelenni. Három emlékeztetőt állítottam be a mobiltelefonomon.
Eleinte nagy kihívás volt. Mindenféle pszichológiai trükköt bevetettem, hogy átvészeljem a nehéz időszakokat. Egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy kialakult egyfajta mechanizmus, és ez a mechanizmus végigvitt a reggeli gyakorlatokon. Ez a lendület segített pótolni az akaraterőm hiányát.
Nemsokára a Shen Yun jött a városba, hogy fellépjen. Önként jelentkeztem segíteni, és nem tudtam a szokásos módon online lenni. Találtam néhány gyakorlót, hogy helyettesítsenek. Nagyon szorgalmasak voltak, és minden nap időben fel tudtak menni a netre. Miután a Shen Yun abbahagyta a fellépéseket az évadban, azon kaptam magam, hogy lazítok. Többé már nem mentem fel minden nap a netre. Mégis azt mondtam magamnak: „Nem olyan rossz ez. Sokkal többet csinálom a gyakorlatokat, mint korábban.”
Nemrég éjszaka elkezdtek görcsölni a lábaim. Éreztem, ahogy jött a görcs. Akárhogy masszíroztam, akármilyen pozícióba helyeztem a lábaimat, nem tudtam megszabadulni tőle. Véletlenül leültem a teljes lótusz pozícióba, és ez az érzés megszűnt. Úgy tűnt, hogy csak ebben a pozícióban ülve tudom elhárítani a görcsöt.
Rájöttem, hogy ez egy emlékeztető volt számomra, hogy továbbra is szorgalmasan végezzem a gyakorlatokat, és ne hasonlítgassam magam a korábbi énemhez vagy másokhoz.
Néhány gyakorló megdicsért, amiért kitartottam a kinti gyakorlatok végzése mellett. Valójában ez a lehetőség és ezek a feladatok tartották bennem a lelket, fegyelmezetté tettek, és kordában tartották a lustaságomat és a kényelem iránti vágyamat. Azt is megértettem, hogy néhány gyakorló számára ez egy egyszerű dolog lehet, ami említésre sem méltó. De én hálás vagyok ezért a lehetőségért. A vele járó felelősség kitartóbbá tett. Tovább akarok dolgozni az akaraterőmön és a tűrőképességemen; erős akaratot és kitartást akarok kifejleszteni a nehézségekkel szemben.
Otthoni konfliktusok és egy xinxing-teszt
Idén nyáron egy másik városba akartam költöztetni a családot. Amikor felvetettem, a családban mindenki elutasította az ötletet. Bosszús voltam, de azt mondtam magamnak, hogy egy művelőre a Mester vigyáz. Az, hogy a család elköltözik-e vagy sem, rajta múlik.
Ennek ellenére minden lehetőséget kihasználtam, hogy meggyőzzem a férjemet, úgy kezelve a dolgot, mint egy értékesítési munkát a nyomtatott sajtóban, ahol dolgozni szoktam. Nem volt boldog. Ez érthető volt, hiszen ráerőltettem az elképzeléseimet.
Megpróbáltam meggyőzni a gyerekeimet is, remélve, hogy elnyerem a támogatásukat. Bár folyton azt mondogattam magamnak, hogy hagynom kell, hogy a dolgok természetes módon alakuljanak, azon kaptam magam, hogy türelmetlen, szorongó és még neheztelő is lettem. Olyan volt, mintha egy erő, egy entitás irányítana. Képtelen voltam leállítani magam, és folyton nyomást gyakoroltam mindenkire.
Éreztem, hogy ez nem helyes. Erős ragaszkodás fogott el. Amit elhatároztam, azt meg kell valósítani, függetlenül attól, hogy mások mit éreznek. Ha nem lennék művelő, rákényszerítettem volna a családot arra, amit mondtam. De most művelő vagyok.
Rájöttem, hogy nem szabad erőszakkal, manipulációhoz vagy más elfajzott taktikákhoz folyamodva elérnem az akaratomat. Egy Dáfá-tanítványnak meg kell tanulnia, hogy a problémákat az együttérzés erejével oldja meg.
Tudom, hogy az életben minden fontos dolog el van rendezve – mi értelme van ragaszkodni egy dologhoz vagy erőltetni azt?
Mióta elkezdtem a művelést, sok megpróbáltatáson mentem keresztül, olyannyira, hogy úgy érzem, az életem minden másodperce egy teszt. Minden megpróbáltatás olyan, mint egy teszt. Hirtelen rájöttem, hogy a költözés talán csak egy felszínes ürügy. Ez potenciálisan egy próbatétel lehet számomra, hogy lássam, tudom-e hagyni, hogy a dolgok természetes módon történjenek meg, el tudom-e engedni az erős ragaszkodásaimat, azt a szokásomat, hogy a problémákat erővel oldjam meg, és hogy együttérzéssel tudok-e bánni azokkal az emberekkel, akiknek más a véleményük.
Amikor megvilágosodtam ehhez, úgy döntöttem, hogy senkit sem próbálok meggyőzni. Reméltem, hogy azt teszem, amihez megvilágosodtam, és követem a természet menetét. Nem számít, hogy mi a végeredmény, az nem fogja befolyásolni a művelésemet, és azt, amit Dáfa-gyakorlóként tennem kell. Ez a gondolat segített lenyugodnom.
Most már vége az egésznek. A tesztnek vége. Azt hiszem, láttam, hogy hol kell fejlődnöm. Láttam az önuralom és a visszafogottság hiányát, valamint a korlátozást a művelésemben.
A folyamat során rájöttem, hogy nehéz hagyni, hogy a dolgok természetes úton történjenek meg, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy mit kellene tennem. Még sok gyakorlásra van szükségem ahhoz, hogy megszabaduljak a mélyen gyökerező emberi elképzelésektől és azoktól a tényezőktől, amelyeket a régi erők arra használnak, hogy irányítsanak és befolyásoljanak engem. Ahhoz, hogy a dolgokat valóban természetes módon hagyjam megtörténni, sokat kell tanulmányoznom a Fát, és kívülről kell megtanulnom, hogy megtisztuljak, hogy végül megfeleljek egy Dáfá-tanítvány színvonalának.
A feladatok könnyedén való elvégzése, amikor az elme őszinte
Nem vettem részt a 2022. júliusi Calgary Stampede felvonuláson a kiszámíthatatlan munkabeosztásom miatt. A felvonulás napján végre biztos voltam benne, hogy el tudok menni a Stampede-re. Az ENDCCP petíciós csapata videókat forgatott, ezért úgy döntöttem, hogy segítek. Követtem az operatőrt, vittem a felszerelést, és felvettem a kapcsolatot a csapattagokkal, miközben néztem a felvonulást és magam is gyűjtöttem aláírásokat.
Láttam, hogy a petíciós önkéntesek bátran és tiszta szívvel tették azt, amire kijelölték őket. Nem csüggedtek, és folytatták, miután elutasították őket. Átjártak a tömegen, együttérzően és mindig mosolyogva érintkeztek az emberekkel. Az emberek, akikkel beszélgettek, megdicsérték és buzdították őket. Lenyűgözött, amikor láttam, hogy milyen elszántak és rendíthetetlenek voltak, bármi is történt.
A következő nap szombat volt. A közösségemben ingyenes Stampede reggeli volt, ami egy helyi hagyomány. Általában nagy a tömeg, sok programmal a családok számára. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a nyolcéves fiammal. Kevesebb mint két óra alatt sok emberrel beszéltem, és megszereztem az aláírásukat. Néha egy csoport ember beszélgetett egy körben. Miután meghallgattak, mindannyian alá akarták írni a petíciómat. Az egyik férfi, aki aláírta a nevét, később elhozta a barátját is, hogy ő is aláírja.
Egy hölgy a petíció aláírását azzal utasította vissza, hogy a COVID nem a Kínai Kommunista Párt (KKP) hibája, mivel ez egy fertőző betegség. Majd tovább mondta, hogy mennyire ellenzi az oltásokat és a zárlatokat. Nyugodtan meghallgattam. Amikor befejezte, emlékeztettem rá, hogy a KKP azt mondta a világnak, hogy a COVID nem fertőző, amikor először tört ki Wuhanban, ami miatt a világ elszalasztott egy kiváló lehetőséget a betegség megfékezésére. Ráadásul a KKP az Egészségügyi Világszervezeten keresztül a világ többi részére is rákényszerítette, hogy járványellenes intézkedésként zárlatokat alkalmazzon. Sanghaj még ma is zárlat alatt állt. Meggondolta magát, és aláírta a nevét. Rávette a barátját is, hogy írja alá a KKP megszüntetését célzó petíciót.
Ahogy haladtam a tömegben, belebotlottam a tartományi képviselőmbe. Elmagyaráztam neki, hogy mit csinálok, mi az ENDCCP petíció, és hány aláírást gyűjtöttek Calgaryban. Amikor hazaértem, küldtem neki egy e-mailt, amelyben további információkat közöltem az ENDCCP petícióról és a Fálun Gongról.
Kevesebb mint két óra alatt 62 aláírást gyűjtöttem össze, és személyesen találkoztam a helyi választott képviselővel, és küldtem neki egy utólagos e-mailt is. Mindezt könnyűnek éreztem. Minden természetesen történt és jól ment. Azt hiszem, ez azért volt, mert igaz elmém volt, kevés emberi fogalommal, amikor ezt csináltam. Még mindig inspirált az előző napi élményem a felvonuláson a petíciós csapat megfigyelésénél. Ők motiváltak engem, ráébresztettek a saját korlátaimra. Ez a felismerés vitt ki szombaton, és értékelni kezdtem a csapatkörnyezetet, ahol egymást kérdezhetjük a művelési problémákról.
Gyakran azt gondolom, hogy megmentem az embereket azzal, hogy egy médiaegység tagja vagyok. Amikor a komfortzónámon kívül eső dolgokat teszek, például aláírásokat gyűjtök, akkor fel kell dobnom magam. A Mester azt mondta nekünk, hogyha őszinte gondolataink vannak, a bölcsesség folyamatosan jön majd hozzánk, mint egy forrás. Ezt most valóban megtapasztaltam. Olyan könnyűnek és csodálatosnak éreztem, amikor őszinte elmével teszek dolgokat. Ez nagy önbizalmat adott nekem. Rájöttem, hogyha van valamilyen rövidebb út a dolgok elvégzésében, akkor az az, hogy erősítsük az elménket és legyenek őszinte gondolataink a Fának a szívünkkel való tanulmányozásánál.
Amikor megpróbáltatásokon megyünk keresztül, úgy találom, hogy általában ösztönösen menekülünk a problémák elől, kerüljük a problémás helyzetekkel való szembenézést, és védekezéshez folyamodunk, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy egy művelőnek „magába kell néznie”. És amikor magunkba nézünk, az nem mindig őszinte, hanem egy formalitáson megyünk keresztül. Néha még odáig is elmegyünk, hogy becsapjuk magunkat. A belső énünkkel való szembenézés nagyon nehéz.
A Mester minden tanítvány számára személyre szabta a beteljesülés útját. Számomra az egyetlen út az előrehaladáshoz, ha mindig magamba nézek, kifogások nélkül, figyelembe véve a művelési elemeket mindenben, amivel találkozom, levonva egy művelőnek szánt tanulságokat, őszintén élve és szilárdan művelődve, hogy végül elérjek egy együttérző állapotot.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Looking Inside Allows for Solid Cultivation and Saving Sentient Beings
* * *
tovább ...