(en.minghui.org) Elég hosszú időn keresztül démoni elemek zavartak. Ez különösen akkor volt így, amikor a Fát tanultam. Amikor a kezembe vettem a Zhuán Fálunt, hogy olvassam, elszundítottam. Még ha nem is voltam álmos, néha éreztem, hogy valami megakadályoz abban, hogy megláthassam a Fá belső jelentését. Miután elolvastam egy bekezdést a Fából, nem tudtam, hogy mit olvastam. Tudtam, hogy a régi erők használják ki nálam a szorgalom hiányát, és ők zavarnak, ezért elszántan megtagadtam a zavarást az elmémben, és egyidejűleg mindent megtettem, hogy a három dolgot jól végezzem. Mivel a "három dolgot" mindig egyedül csináltam, úgy éreztem, hogy még mindig messze vagyok a Tanár által meghatározott követelményektől. Ez nagyon elkeserített, és ami még rosszabb, az őszinte gondolatok küldésével sem sikerült megoldanom a problémát.
Október 4-én este, amikor elkezdtem olvasni az Esszenciák a további haladásra című kötet e-book változatát, a zavar ismét megjelent. Elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni, hogy eloszlassam a zavarást, de még mindig nagyon álmos voltam. A szívemben úgy éreztem, hogy nincs más választásom, és abbahagytam az őszinte gondolatok küldését. Megpróbáltam felrázni magam, hogy újra olvassam a Fát, de nem tudtam befogadni, amit olvastam. Egy bekezdés elolvasása után még mindig nem emlékeztem, miről szólt az a bekezdés. Amikor lehunytam a szemem, azt tapasztaltam, hogy az elmém nem volt nyugodt. A saját fejemre koppintottam, de az nem használt.
Arra gondoltam, hogy talán jobban érzem majd magam, ha a „Pudu” és a „Jishi” zenéjét hallgatom. Ezért lejátszottam a „Jishit”, és feltekertem a hangerőt. Amikor elkezdett szólni a zene, egyből leírhatatlan iszonyat fogott el. Ez az iszony megpróbált rákényszeríteni, hogy kikapcsoljam a zenét. Hirtelen rádöbbentem: „Mivel a Fá-helyreigazítási időszak Dáfá-gyakorlója vagyok, és a zene, amit hallgatok, Dáfá-zene, nagyon kényelmesen kellene éreznem magam, amikor hallgatom. Miért érezném akkor ezt az iszonyt? Bizonyára démonok zavartak meg, akik nem bírják a zenét, és egy utolsó erőfeszítést tesznek a túlélésért. Ezért megpróbálják a félelmüket az elmémben tükrözni.”
Kicsit izgatottnak éreztem magam, hogy végre megszüntethetem a zavarást, ezért leültem, a kezeimet összekulcsolt helyzetben (jie yin) tartottam, és becsuktam a szemem. A borzongás továbbra is körülvett miközben a zene szólt, és a zavarás még a testem felszínére is kiterjedt, zsibbadás illetve szorítás egymást követő hullámait tapasztaltam egymás után tetőtől talpig. Iszonyú képeket tükröztek a harmadik (égi) szemembe is. Azonban gondolatban úgy álltam hozzá, hogy egyáltalán nem féltem, hanem a démonok voltak azok, akik igazán féltek. Nem akartam elismerni a Fá-helyreigazítás idején vívott utolsó küzdelmüket, ezért függőlegesen feltartottam a tenyeremet, és őszintén kértem a Tanárt és a Fát őrző isteneket, hogy segítsenek nekem a démonok kiirtásában.
Az első néhány percben az a borzalom, amit átéltem, egyszerűen példátlan volt. Többször ki akartam nyitni a szemem vagy ki akartam kapcsolni a zenét. Azonban minden alkalommal az őszinte gondolataim győzedelmeskedtek, mert eltökéltem magam, hogy eltávolítom a démonokat. Amikor csak úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, a kezeimmel a lótuszkéztartást formáltam, és kértem a Tanárt, hogy segítsen. Így tartottam fenn az őszinte gondolataimat. A legszörnyűbb időszak majdnem egy percig tartott, és az iszonyat rendkívüli volt. Amikor azonban megéreztem a Dáfá erejét és kegyelmét, amikor őszinte gondolatokkal hallgattam a zenét, megvilágosodtam abban a megértésemben, hogy "Ha a Dáfá zenéje ezzel az irgalmas erővel segíthet nekem, hogy megszüntessem az összes gonosz zavaró tényezőt, akkor saját magamnak sem kellene összezavarodnom.”
Az őszinte gondolatok felbukkanása megnyugtatott. Amikor a démonok mindenféle ijesztő mozdulatot tettek mellettem, eszembe jutott a Fá, amit a Tanár tanított nekünk:
„A Mester itt van, a Fá itt van, mitől félnék? Engedd el őket!” (Fá-magyarázat Sydneyben)
Amikor az iszony érzése nagyon erőssé vált, az a gondolatom támadt, hogy "kiűzöm a démonokat a testem dimenziómezőiből". Azonnal rájöttem, hogy mivel a Fá-helyreigazítási időszak Dáfá-gyakorlója vagyok, és a gonoszság megszüntetése egyike annak a három dolognak, amit jól kell csinálnom, akkor hogyan is gondolhatnék csak magamra? Ezért felállítottam egy gátat a dimenziómezőmön kívül, hogy a démonok ne tudjanak elmenekülni.
Először is, kiűztem a démonokat a saját testemből, és a testem illetve a gát közötti térbe szorítottam őket. Ezután mozgósítottam a gongomat (a művelési energiámat) és az isteni erőmet, és meghívtam a Fát védő isteneket, hogy segítsenek nekem a démonok felbomlasztásában. Amikor a démonok felbomlottak, megkértem a Fálunt, hogy oldja fel a maradék anyagot, oldja fel ős-csívé az én használatomra. Egy idő után, az égi szememmel láttam, hogy a föld megrepedt, és sok csúnya kézszerűség nyúlt ki, mintha a bocsánatomért könyörögtek volna. Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy a Mester azt mondta nekünk, hogy a haláluk pillanatában való megnyilvánulásukat nem szabad tudomásul vennünk. Ezért azt a gondolatot küldtem ki, hogy alaposnak kell lennem a gonosz kiirtásában. Rövidesen eltűnt ez a jelenet az égi szememben. Egy kicsivel tovább küldtem az őszinte gondolatokat, amíg a „Jishi” zene véget nem ért. Amikor elkezdtem lejátszani a „Pudu”-t, a zene nagyon kellemes érzést keltett bennem, de nem lettem önelégült a gonosz lények legyőzésével kapcsolatban. Ehelyett csendesen hallgattam a „Pudu” zenéjét, és átéltem a Fá nagyszerűségét és irgalmát.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Listening to "Pudu" and "Jishi" Helps Me to Eliminate the Evil
* * *
tovább ...