Történelmi személyiségek

  • Jia Sixie, az első mezőgazdasági enciklopédia szerzője Kínában

    A „Qi Min Yao Shu” a legrégebbi és legátfogóbb agronómiai könyv a kínai történelemben. 92 kötetből áll, és kb. 1,1 millió szót tartalmaz. Magában foglalja az agronómiát, kertészetet (zöldségek és gyümölcsfák), erdőket, baromfi- és állatállományt, halászatot, sörfőzést és az élelmiszer-feldolgozást, valamint más földművelést és kézművességet, stb. A mezőgazdasági és kertészeti fejezetek a legfontosabb részei a könyvnek. A növények növekedéséről szóló fejezetekben Jia Sixie kihangsúlyozza, hogy „követve a megfelelő időt és megkeresve a megfelelő helyet, nagy sikerek érhetők el kevesebb erőfeszítéssel”.
  • A Liang dinasztia Wu császára, a Buddhizmus pártfogója

    Remélte, hogy egy „Buddhista országot” épít, melyben az emberek törekednek a világi vágyaktól való megszabadulásra. Vegetáriánus lett, és tiltotta az állatáldozatokat. Mint néhány jól ismert Buddhista szöveg szerzője, megparancsolta, hogy készítsék el az első kínai Tripitakát, a Buddhista szentírások gyűjteményét. Rendkívül könyörületes császár volt, aki nagyon óvatosan bánt a halálbüntetéssel.
  • Hua MuLan, a bátor női harcos

    „Kinyitom a keleti szobám ajtaját, leülök a nyugati szobám ágyára. Leteszem a harci köpenyt, és felöltöm régi ruháimat. Megigazítom leheletfinom hajamat az ablakpárkánynál, és felteszem porcelán sminkemet a tükörben.”
  • Tao Yuanming, a „Földek és kertek” első nagy költője

    Az irodalomban és a költészetben felmutatott tehetsége miatt gyakran kínáltak neki kormányzati posztokat. Először elutasította a lehetőségeket a politikától való vonakodására hivatkozva, de hogy támogassa a családját, később mégis junior kormányzati hivatalnok lett, 29 éves korában. Néhány év múlva lemondott a hivataláról és visszatért a szülőfalujába, hogy a krizantémokat ápolja.
  • Tao Kan, a szerény kormányzó és fegyelmezett katonai tábornok

    Mikor Tao Kan helyi kormányzó volt, megparancsolta, hogy gyűjtsék össze és tárolják a hajóépítésből visszamaradt anyagokat, mint a törött bambuszok és faforgács. Mikor az utak nedvessé és csúszóssá váltak télen a hótól, volt faforgácsa, amit kiszórt az útra, hogy biztonságos legyen rajta a közlekedés. Később, mikor kitört a háború, és elfogyott a fa a hajóépítéshez, Tao Kan eltört bambuszokat használt, hogy bambusz szegeket csináljon belőlük. Egyes történetek szetint megesett, hogy beperelte a gazdát gondatlanság miatt vagy mert elvesztegette a terményt.
  • Gu Kaizhi, a kínai festészet atyja

    A festészetben szilárdan hitte, hogy a szemek ablakok a lélekhez. A szemeket gondosan megfigyelte az életben, és kutatta a rajzban is. Mindig utolsónak hagyta a szemeket a rajzain, mielőtt befejezte a portrét, és ezek az utolsó ecsetvonások tarthattak el a leghosszabb ideig az egész festményen.
  • Wang Xizhi, a kalligráfia bölcse

    Teljesen belemerült az írásába és a kínai írásjelek szerkezetébe, és néha a gondolatai olyan mélyen benne voltak, hogy kihagyta az étkezést vagy elfelejtett aludni. Egy történet elmeséli nekünk, hogy egyszer amíg a kalligráfia írásra koncentrált, a szolgája vitt neki egy tányér párolt zsemlét egy tál szósszal. Később a felesége besétált a dolgozószobájába csak úgy, és felfedezte, hogy Wang belemártotta a festékbe a párolt zsemlét, és úgy ette meg.
  • Dong Feng, akitől a „Barackerdő” ered

    Kínában az orvosok gyakran nevezik magukat „a Barackerdő embereinek”. Ez a kifejezés egy jól ismert kínai hagyományos orvoslással foglalkozó orvostól ered, akit Dong Fengnek hívtak, és a Keleti Han dinasztia és a Három királyság idején élt.
  • Zhao Yun, egy hűséges és bátor katonai tábornok feddhetetlenséggel

    Zhao Yun egy jól ismert katonai tábornok volt a Shu Han királyságban, a Három Királyság korszakában. Dicsérték, mint a hűség, az igazságosság, a jóindulat, a bölcsesség és a bátorság példaképét. Kiváló harcművészete nem volt egyedülálló a kínai történelemben, de a feddhetetlensége és igazságossága, amelyek összhangban voltak a hagyományos konfuciánus tanításokkal, egy páratlan tábornokká tették.
  • Hua Tuo, a sebészet úttörője Kínában

    Úgy hitték, hogy Hua Tuo fedezte fel az altatószereket, amellyel számos műtétet hajtott végre. Történetek mesélnek arról, hogy egyszer felnyitotta a beteg beleit, eltávolította a beteg szöveteket, kitisztította belül, aztán összevarrta. A beteg eszméletlen maradt néhány napig, amíg a fájdalom enyhült. Aztán felépült.
  • Zhang Fei – a durva és vad harcos, aki időnként ravasz is tudott lenni

    Zhang Fei egy sikeres hentes volt eredetileg, később elhíresült erejéről és a félelmetes harcmodoráról, különösen miután egyszer megfélemlített egy egész hadsereget egy kiáltással, míg őrködött a hídon egyedül a lován. A „Készen vagytok, hogy megküzdjetek Zhang Fei-jel?” egy olyan kifejezés, ami megrendített mindenkit a csatában.
  • Guan Yu, a hűség és igazságosság szentséges harcosa

    Guan Yu harcművészeti képességeitől és jellemétől lenyűgözve Cao Cao mindenféle eszközzel megpróbálta megnyerni őt. Nagy tisztelettel kezelte Guan Yu-t, kinevezte tábornokká, és felajánlott neki sok értékes arany és ezüst ajándékot, csinos nőket és egy híres csatalovat, amiről azt mondták, hogy minden idők leggyorsabb lova. Azonban még mindig úgy gondolta, hogy Guan Yu el akar menni testvére, Liu Bei keresésére, így hát elküldött egy tábornokot, aki nagyon jóban volt Guan Yu-val, hogy a végére járjon ennek.
  • Zhuge Liang, az intelligencia és stratégia jelképe

    Mikor Zhuge Liang elfoglalt volt a Keleti Wu-val való kapcsolatok összehangolásával Liu Bei halála után, a Shu-Han királyságot a déli klánok zaklatták egy Megh Huo nevű főkolompossal. Liang hamarosan kampányt indított a déli klánok ellen, és elfogták Meng Huo-t, aki akkor nem volt hajlandó lemondani. Miután megkínálta őt jó ételekkel, Zhuge Liang szabadon bocsátotta és megengedte neki, hogy újraszervezze a klánjait, és hogy újra csatákat vívjanak.
  • Liu Bei, az emberiesség és gondoskodás királya

    Liu Bei eldöntötte, hogy elhagyja a várost, és délre vonul. Azonban a legtöbb polgár sírt, hogy inkább őt követi, mintsem más hadurakat szolgáljanak. Ismerte a civilek lassússágát a kivonulásnál, különösen a folyón való átkelésnél, mégis Liu Bei nem tudta elviselni, hogy cserben hagyja őket. Elvesztette a csatában a serege nagy részét, és a feleségeit, mikor megpróbálta a polgárokat átvinni a folyón.
  • Lu Meng, aki egy írástudatlan katonából bölcs tudós tábornok lett

    „Ha valaki elkezd tanulni irodalmat, akkor érdemes új szemmel nézni rá.” Azzal, hogy legyőzte Guan Yu-t, Lu Meng összevonta az egész királyságot, és a legsikeresebb katonai tábornokká vált a Keleti-Wu királyságban. Azonban súlyosan megbetegedett nem sokkal ezután, és az orvosok minden erőfeszítése ellenére 42 éves korában meghalt.