Történelmi személyiségek

  • A Song-dinasztia korában élt történész: Sima Guang, aki összeállította Kína történelmének nagyszabású krónikáját

    Sima Guang (Kr. u. 1019–1086) a Song-dinasztia korában élt híres gondolkodó és történész. Megszerkesztette az első kínai kronológiai történelmi könyvet, a „Zizhi Tongjian”-t (Átfogó tükör a kormányzás támogatásáért). Javasolta a „Tartsuk meg őszinte szívünket és erényt műveljünk” alapelvet, és a konfucianizmus példaképe vált: a hűség, gyermeki áhítat, igazság és tisztesség bemutatásával.
  • Kou Zhun, a hatalmas kancellár, akinek még háza sem volt a vidéken, ahol kormányzott

    Habár Kou Zhun tekintélyes és erőteljes volt, mégis egyszerű életet élt az udvarban eltöltött évtizedek alatt. Az egyik jó barátja, Wei Ye úgy jellemezte az egyik versében, mint egy erős kancellárt, akinek még háza sincs azon a földön, ahol kormányoz. A vers olyannyira elterjedt, hogy még az északi törzsből is kérdezett erről egy hírnök, amikor meglátogatta Song fővárosát.
  • Bi Sheng: a mozgatható nyomelemes nyomtatási technológia feltalálója

    Az Északi Song-dinasztia népmeséi szerint Bi Shenget felvette kalligráfia írónak egy nyomdabolt tulajdonosa. Ahhoz, hogy az örökbefogadó apja életéről szóló kéziratot kinyomtassa magának, Bi Sheng elkezdte megtanulni a fadúcos nyomtatást a kollégájától, egy jól ismert, rangidős rézmetszőtől. A rangidős rézmetsző viszont visszautasította őt a munkában töltött évek alatt megromlott látása miatt. Ez az eset annyira bántotta Bi Shenget, hogy elhatározta, megújítja a nyomtatási technológiát. Bi Sheng nagyon keményen dolgozott felesége teljes támogatása mellett, végül feltalált egy új nyomtatási technológiát, és néhány iparossal együtt megnyitotta „a Bi mozgatható nyomelemes nyomtató bolt”-ot.
  • Fan Zhongyan: „Légy az első, aki törődik a nemzet sorsával, és az utolsó, aki a kényelmet élvezi”

    Fan megpróbált harcolni a korrupció és a nepotizmus ellen, amíg miniszterként dolgozott a hivatalában, több különböző politikát is javasolt, hogy megújítsa a köztisztviselői vizsgát, javítsa a katonai erőt és a földjuttatásokat. Az értelmiségiek kiválasztását az adminisztratív pozíciókba gazdasági tudásuk szerint rangsorolta, hogy fejlessze a mezőgazdaságot. Ugyanakkor egy évnél tovább nem tudtak fennmaradni ezek az irányelvek a régi konzervatív erők nyomása miatt, akik attól féltek, hogy elvesztik a hatalmukat és az érdekeltségüket ezen reformok következtében. Fan kénytelen volt elhagyni a fővárost is egy helyi hivatalnoki állásért cserébe.
  • A Song-dinasztia Taizu császára – a kiváló katonai vezető és emberbarát uralkodó

    Zhao Kuangyin (927–976) Taizu császárként vált ismertté, aki egyben a Song-dinasztia megalapítója is. Katonai vezetőként újraegyesítette Kína legnagyobb részét, méghozzá sok kis királyságból. Emberbarát uralkodónak tekinthető, aki több szólásszabadságot adott az embereknek, és fejlesztette a kormányzás számára a tehetségek kiválasztásának a rendszerét.
  • Lv Mengzheng: a Song-dinasztia nagyszerű miniszterelnöke

    Lv Mengzhenget (Kr. u. 946–1011) a Song-dinasztia idején két császár három alkalommal is miniszterelnöknek nevezte ki. Feletteseinek nem félt megmondani az igazat és őszinte tanácsaival látta el a császárokat, ugyanakkor a beosztottjaival kedvesen és türelmesen bánt. Kiváló miniszterelnöknek tartották.
  • Yang Yanzhao: az északi határért felelős kiváló tábornok

    Yanzhao katonái körében bátor harcosként, nemes tábornokként volt ismert. Ahogy az apja, úgy ő is kerülte a fényűzést és egyszerű életet élt a seregben. Fegyelmezett volt és nagyon szigorú a katonatisztjeivel, ugyanakkor nagyon becsülte őket. Ugyanazokat a megpróbáltatásokat viselte el a katonáival a zord környezetben, és mindig elöl harcolt a csatákban, és tisztességesen megjutalmazta a katonáit a győzelem után. Sosem követelt magának elismerést a császár előtt, és mindig biztosította, hogy a katonái megkapják a megérdemelt jutalmat. Ezért széles körben tisztelték a katonái, sőt még az ellenségei is.
  • Han Yu: a „Klasszikus próza mozgalom” atyja

    Han Yu (Kr. e. 768–824) híres költő és esszéíró volt a Ming-dinasztia közepén. Jelentős befolyása volt a politikára és az irodalomra, és ő vezette a próza megreformálását is, amit a kínai irodalom történetében „Klasszikus próza mozgalom”-nak neveznek. Ez a mozgalom elirányította az írókat az akkor népszerű beképzeltségtől, és visszavezette a kínai klasszikus prózához, hangsúlyt fektetve a tartalomra és a tisztaságra.
  • Bai Juyi: a költő, aki az „új vers mozgalmat" vezette

    Ellentétben más nagy költőkkel, akiket csak a haláluk után tiszteltek, Bai Juyi hírnevet és tiszteltet szerzett a szülőföldjén és a fiataloktól is. Fénykorának két évtizedében a verseit a templomok falain és panziókban láthatták, és még fizetőeszközként is keringett a piacokon. Azt mondták, hogy a hal- és hússtandokon az átlag emberek selyemszövetet használtak, és a tudósok másolatokat készítettek Bai Juyi verseiről, hogy kereskedjenek velük halért és húsért. Továbbá néhány külföldi miniszterelnök üzletembereket bízott meg, hogy vásároljanak Bai Juyi verseket olyan magas áron, amely meghaladta száz rúd arany értékét is.
  • Lü Dongbing tíz próbája és a sárga köles álom

    Lü Kr. u. 798-ban született a Tang-dinasztiában. Gyerekkora óta szeretett olvasni és bizonyította kiemelkedő emlékezőtehetségét. Tizenévesen szabadon tudott idézni cikkében a kolosszális mennyiségű könyvből, amelyeket olvasott. Habár sokan úgy tekintettek rá, mint egy lehetséges magas rangú kormányzati hivatalnok-jelöltre, Lü kétszer elbukott a közszolgálati vizsgán, amit Chang’anban, a Tang-dinasztia fővárosában tartottak az udvarnál. A taoista történetek szerint Lünek sikerült túljutnia tíz próbán, azt megelőzően, hogy a taoista mester magával vitte tanítványnak, és aztán a művelés igaz útját tanulta.
  • A hűséges és becsületes kalligráfia író: Yan Zhenqing

    Yan Zhenqing (Kr. u. 709~785) a Tang-dinasztia élenjáró kínai kalligráfia írója, és hűséges kormányzó volt. Becsületességéről, erős igazságérzetéről és a császári udvarhoz való hűségéről ismerték. Sokan tisztelték, amiért nem szívlelte a hízelgőket, és bátran kimondta az igazságot.
  • A próza nagy mestere és a jóságos kormányzó: Liu Zongyuan

    Abban az időben, mikor Liut lefokozták, az egyik barátját is lefokozták és egy távolabbi elszigetelt, kopár és civilizálatlan területre helyezték a fővárosból. Mivel a barátjának az édesanyja túl idős volt ahhoz, hogy meglátogassa a fiát, és a fiú számára is rendkívül nehéz volt meglátogatni és vigyázni az anyjára a nagy távolság miatt. Ezt a helyzetet látva Liu levélben könyörgött a császárnál egy cseréért a barátjával, azzal magyarázva, hogy hajlandó a hivatalát áttenni egy még elszigeteltebb területre a barátjáért. Végül a császár úgy döntött, hogy egy jobb helyet jelöl ki a barátjának. Ezt a történetet nemcsak a történelmi dokumentumokban jegyezték le, hanem a Tang költészet, és más irodalmi munkák is tartalmazzák.
  • Guo Ziyi, a nagyszerű tábornok, aki egymaga mentette meg a Tang-dinasztiát

    Egyszer az egyik lázadó sereg elfoglalt egy hegyet és magaslatot tartott, így a Tang hadsereg hátrányos helyzetbe kényszerült. Guo Ziyi elküldött négyezer lovas katonát a hegy hátsó részére, és megparancsolta a Tang seregnek, hogy vonuljon vissza a fronton. Ezzel az ellenséget elcsalták, hogy hagyja el az előnyös pozícióját. Abban a pillanatban, ahogy az ellenség elhagyta a hegyet, a Tang lovasság elfoglalta azt, és kicserélte a zászlókat. Aztán a Tang hadsereg megfordult és támadásba lendült, amellyel azonnal legyőzte az ellenséget.
  • Kína bölcs költője: Du Fu

    Du Fu (Kr. u. 712–770) a Tang-dinasztiában élt kiemelkedő kínai költő. Többnyire jobbára elszegényedett életet élt, miközben elárasztották a feszültségek és a rossz egészségi állapota. Azonban az egész életét gyönyörű költemények írásának szentelte, amelyekből több mint ezernégyszázat mind a mai napig szavalnak.
  • A Tang-dinasztia taoista miniszterelnöke: Li Mi

    Amikor a herceg trónra került, az állam bajban volt a kiterjedt lázadások miatt. Néhány kevés megbízható köztisztviselő és katonatiszt együttesen hivatták Li Mit, hogy segítsen a császárnak. Felajánlották neki, hogy a császár mellett üljön az udvarban a nemzeti ügyekkel foglalkozva, de ő még mindig remeteruhákat viselt. Li Mi segítségével a lázadást elfojtották, és a császár nagyon elégedett volt. Li Mi ezután eldöntötte, hogy elhagyja az udvari életet, és visszatér a taoista remete életéhez a császártól való ajánlat és kérelem ellenére. Megköszönte a császár bizalmát, és visszatért a remeteségébe.