Történelmi személyiségek

  • A hűséges és becsületes kalligráfia író: Yan Zhenqing

    Yan Zhenqing (Kr. u. 709~785) a Tang-dinasztia élenjáró kínai kalligráfia írója, és hűséges kormányzó volt. Becsületességéről, erős igazságérzetéről és a császári udvarhoz való hűségéről ismerték. Sokan tisztelték, amiért nem szívlelte a hízelgőket, és bátran kimondta az igazságot.
  • A próza nagy mestere és a jóságos kormányzó: Liu Zongyuan

    Abban az időben, mikor Liut lefokozták, az egyik barátját is lefokozták és egy távolabbi elszigetelt, kopár és civilizálatlan területre helyezték a fővárosból. Mivel a barátjának az édesanyja túl idős volt ahhoz, hogy meglátogassa a fiát, és a fiú számára is rendkívül nehéz volt meglátogatni és vigyázni az anyjára a nagy távolság miatt. Ezt a helyzetet látva Liu levélben könyörgött a császárnál egy cseréért a barátjával, azzal magyarázva, hogy hajlandó a hivatalát áttenni egy még elszigeteltebb területre a barátjáért. Végül a császár úgy döntött, hogy egy jobb helyet jelöl ki a barátjának. Ezt a történetet nemcsak a történelmi dokumentumokban jegyezték le, hanem a Tang költészet, és más irodalmi munkák is tartalmazzák.
  • Guo Ziyi, a nagyszerű tábornok, aki egymaga mentette meg a Tang-dinasztiát

    Egyszer az egyik lázadó sereg elfoglalt egy hegyet és magaslatot tartott, így a Tang hadsereg hátrányos helyzetbe kényszerült. Guo Ziyi elküldött négyezer lovas katonát a hegy hátsó részére, és megparancsolta a Tang seregnek, hogy vonuljon vissza a fronton. Ezzel az ellenséget elcsalták, hogy hagyja el az előnyös pozícióját. Abban a pillanatban, ahogy az ellenség elhagyta a hegyet, a Tang lovasság elfoglalta azt, és kicserélte a zászlókat. Aztán a Tang hadsereg megfordult és támadásba lendült, amellyel azonnal legyőzte az ellenséget.
  • Kína bölcs költője: Du Fu

    Du Fu (Kr. u. 712–770) a Tang-dinasztiában élt kiemelkedő kínai költő. Többnyire jobbára elszegényedett életet élt, miközben elárasztották a feszültségek és a rossz egészségi állapota. Azonban az egész életét gyönyörű költemények írásának szentelte, amelyekből több mint ezernégyszázat mind a mai napig szavalnak.
  • A Tang-dinasztia taoista miniszterelnöke: Li Mi

    Amikor a herceg trónra került, az állam bajban volt a kiterjedt lázadások miatt. Néhány kevés megbízható köztisztviselő és katonatiszt együttesen hivatták Li Mit, hogy segítsen a császárnak. Felajánlották neki, hogy a császár mellett üljön az udvarban a nemzeti ügyekkel foglalkozva, de ő még mindig remeteruhákat viselt. Li Mi segítségével a lázadást elfojtották, és a császár nagyon elégedett volt. Li Mi ezután eldöntötte, hogy elhagyja az udvari életet, és visszatér a taoista remete életéhez a császártól való ajánlat és kérelem ellenére. Megköszönte a császár bizalmát, és visszatért a remeteségébe.
  • A Tang-dinasztia legjobb lovakat festő művésze: Han Gan

    Fiatal korában borok eladásából élt. Egyszer a költő, Wang Wei házához ment, hogy beszedje a borért járó pénzt. Mivel Wang Wei nem tartózkodott otthon, leült és várt. Miközben várt, alakokat és lovakat rajzolt a földre. Mikor Wang Wei hazaért, és meglátta a rajzokat, egy csapásra lenyűgözte Han Gan tehetsége, és felajánlotta, hogy fizeti a taníttatását. Tíz évvel később Han Gan befejezte a rajztanulását és híres művésszé vált.
  • Wang Wei, a „Buddha költő”

    Wang Wei tehetsége nemcsak a költészetben nyilvánult meg, hanem a zenében, a kalligráfia írásban és a festészetben is. Számos különböző témájú kiváló költeményt írt, és a tájversei utalásokat tartalmaznak a festményekre és zenére. A későbbi generációk úgy írják le Wang Weit, mint a költőt, aki „festett a költészetben és verset írt a festészetben”.
  • A Tang-dinasztia kiváló költője: Meng Haoran

    A Tang-dinasztiában élt Meng Haoran (Kr. u. 689-740) a pásztorköltészet kiemelkedő költőjeként tartják számon. A költeményei a visszavonult, vidéki életet jelenítik, és büszkélkednek a tiszta gondolkodással, a friss és természetes stílussal, amely inkább a saját hozzáállását tükrözi vissza, mint sem az irodalmi szakértelmet.
  • A tea bölcse: Lu Yu

    Lu Yu számára a tea szimbolizálta a harmóniát és a világegyetem titokzatos egységét. A teaművészettel töltötte az egész életét, és sok tekintetben hozzájárult a teakultúra fejlődéséhez. Megírta a „Cha Jing” című könyvet – egy enciklopédiát, amelyet úgy fordítottak le, mint a tea klasszikusát. A könyv lefedi a teaművészet összes szempontját, beleértve a tea eredetét, a szedés és elkészítés eszközeit és módszereit, az elkészítéshez használatos edényeket, a vízforralás módját, a művészet megbecsülését, a tea történeteit, teatermesztő területeket, egyszerűsített módokat és képeket a tea készítésének eljárásáról. Ez a világ legelső tanulmány kötete a teáról.
  • Kína bölcs festője: Wu Daozi

    Wu Daozi természetéből fakadóan egyenes ember volt, akinek a festményei lenyűgözően könnyed ecsetvonásokkal készültek, inkább a belső spirituális erővel, mint a jelentéktelen részletekkel a központban. Wu Daozi legtöbb festménye és freskója egyetlen munkamenet alkalmával készültek. Úgy tartják, hogy amikor egy freskón Wu Daozi a Buddha feje köré a glóriát rajzolta, azonnal a végső ecsetvonásokat végezte el anélkül, hogy először felvázolta volna a méreteket.
  • Az öreg taoista Zhang Guo, aki háttal ülte meg szamarát

    Az öreg Zhang Guo a hangszerével körbeutazta az országot – a haldobbal, amellyel gyakran ábrázolják a festményeken, mint egy bambusz hengert két vasrúddal vagy kalapácsokkal a végén – és énekelte a taoista filozófiáról szóló dalokat. A szövegek elmondják, hogy az emberek elvesztek a világban: a nyereséget, hírnevet, érzéseket és vágyakat keresve, és az ilyen viselkedések a „visszatérés az eredeti, igaz önmagunkhoz” alapelv ellen vannak. Ennélfogva az „előrefelé” sok ember véleménye szerint valójában hátrafelé mozgás. Úgy hitték, azért lovagolt háttal a szamáron, hogy erre emlékeztesse az embereket.
  • Li Mo, a Tang-dinasztia fuvolamestere

    Li Mo a Tang-dinasztia kínai fuvalomestere. Fuvolán gyermekkora óta játszott, tehetségét felülmúlhatatlannak tartották. Továbbá nagyon okos és nagyon tanulékony volt, így miközben hallotta a zenét, már a dallamot is képes volt rögzíteni.
  • Li Longji, a császár, aki orvosságot főzött a fivérének

    A politikai uralkodása és személyes szerelmi története mellett törődött a fivéreivel a királyi családban, amelyre szintén emlékeznek az emberek. Ez nagyon ritka eset a kínai királyi családtörténetekben, ahol a kegyetlenség és a véres cselekmények vannak túlsúlyban. Miután Xuanzong trónra került, ugyanúgy törődött a fivéreivel, mint azelőtt. Szívesen fogadta fivéreit a palotában.
  • A Tang-dinasztia idején Tibetben élt legkedveltebb hercegnő: Wen Cheng

    Mint a buddhizmus követője, Wen Cheng hercegnő azt kívánta, hogy a házassága hozzájáruljon a Tibet és a Tang-dinasztia közötti békéhez. Megkérte Taizong császárt, tegye lehetővé, hogy magával vihessen egy értékes Buddha szobrot, ezzel támogatva a buddhizmust Tibetben egy irgalmasabb, toleránsabb és békeszeretőbb államért. Továbbá amellett, hogy aranyat, ékszereket és szép bútorokat adott a császár hozományként, Wen Cheng hercegnő elsősorban magokat, mezőgazdasági eszközöket, selymeket, porcelánokat, hangszereket és orvosi könyveket kért, hogy bevezesse a fejlettebb mezőgazdasági szakértelmet és gazdálkodási módszereket a nomád kultúrába, amely akkoriban Tibetet uralta. Ezt hallva Taizong császár elmosolyodott és megdicsérte: „Valódi szerencse, hogy Tibet királya vesz el feleségül, csodákat teszel majd egész Tibetben.”
  • Yan Liben, a művész, aki istenivé formálta a tárgyakat

    Yan Liben az ősi művészetek kitűnő hagyományát örökölte és továbbfejlesztette. A munkái szilárdan körvonalazottak és különleges színűek. A festményeken megjelenített alakok jól ábrázoltak, és a készségei meghaladták az elődjeinek a tehetségét. Úgy emlegették, mint aki festékkel és színek játékával a tárgyakat istenivé képes fomálni, és igen impozáns helyet foglal el a kínai festmények történetében.