Történelmi személyiségek

  • Yang Yanzhao: az északi határért felelős kiváló tábornok

    Yanzhao katonái körében bátor harcosként, nemes tábornokként volt ismert. Ahogy az apja, úgy ő is kerülte a fényűzést és egyszerű életet élt a seregben. Fegyelmezett volt és nagyon szigorú a katonatisztjeivel, ugyanakkor nagyon becsülte őket. Ugyanazokat a megpróbáltatásokat viselte el a katonáival a zord környezetben, és mindig elöl harcolt a csatákban, és tisztességesen megjutalmazta a katonáit a győzelem után. Sosem követelt magának elismerést a császár előtt, és mindig biztosította, hogy a katonái megkapják a megérdemelt jutalmat. Ezért széles körben tisztelték a katonái, sőt még az ellenségei is.
  • Han Yu: a „Klasszikus próza mozgalom” atyja

    Han Yu (Kr. e. 768–824) híres költő és esszéíró volt a Ming-dinasztia közepén. Jelentős befolyása volt a politikára és az irodalomra, és ő vezette a próza megreformálását is, amit a kínai irodalom történetében „Klasszikus próza mozgalom”-nak neveznek. Ez a mozgalom elirányította az írókat az akkor népszerű beképzeltségtől, és visszavezette a kínai klasszikus prózához, hangsúlyt fektetve a tartalomra és a tisztaságra.
  • Bai Juyi: a költő, aki az „új vers mozgalmat" vezette

    Ellentétben más nagy költőkkel, akiket csak a haláluk után tiszteltek, Bai Juyi hírnevet és tiszteltet szerzett a szülőföldjén és a fiataloktól is. Fénykorának két évtizedében a verseit a templomok falain és panziókban láthatták, és még fizetőeszközként is keringett a piacokon. Azt mondták, hogy a hal- és hússtandokon az átlag emberek selyemszövetet használtak, és a tudósok másolatokat készítettek Bai Juyi verseiről, hogy kereskedjenek velük halért és húsért. Továbbá néhány külföldi miniszterelnök üzletembereket bízott meg, hogy vásároljanak Bai Juyi verseket olyan magas áron, amely meghaladta száz rúd arany értékét is.
  • Lü Dongbing tíz próbája és a sárga köles álom

    Lü Kr. u. 798-ban született a Tang-dinasztiában. Gyerekkora óta szeretett olvasni és bizonyította kiemelkedő emlékezőtehetségét. Tizenévesen szabadon tudott idézni cikkében a kolosszális mennyiségű könyvből, amelyeket olvasott. Habár sokan úgy tekintettek rá, mint egy lehetséges magas rangú kormányzati hivatalnok-jelöltre, Lü kétszer elbukott a közszolgálati vizsgán, amit Chang’anban, a Tang-dinasztia fővárosában tartottak az udvarnál. A taoista történetek szerint Lünek sikerült túljutnia tíz próbán, azt megelőzően, hogy a taoista mester magával vitte tanítványnak, és aztán a művelés igaz útját tanulta.
  • A hűséges és becsületes kalligráfia író: Yan Zhenqing

    Yan Zhenqing (Kr. u. 709~785) a Tang-dinasztia élenjáró kínai kalligráfia írója, és hűséges kormányzó volt. Becsületességéről, erős igazságérzetéről és a császári udvarhoz való hűségéről ismerték. Sokan tisztelték, amiért nem szívlelte a hízelgőket, és bátran kimondta az igazságot.
  • A próza nagy mestere és a jóságos kormányzó: Liu Zongyuan

    Abban az időben, mikor Liut lefokozták, az egyik barátját is lefokozták és egy távolabbi elszigetelt, kopár és civilizálatlan területre helyezték a fővárosból. Mivel a barátjának az édesanyja túl idős volt ahhoz, hogy meglátogassa a fiát, és a fiú számára is rendkívül nehéz volt meglátogatni és vigyázni az anyjára a nagy távolság miatt. Ezt a helyzetet látva Liu levélben könyörgött a császárnál egy cseréért a barátjával, azzal magyarázva, hogy hajlandó a hivatalát áttenni egy még elszigeteltebb területre a barátjáért. Végül a császár úgy döntött, hogy egy jobb helyet jelöl ki a barátjának. Ezt a történetet nemcsak a történelmi dokumentumokban jegyezték le, hanem a Tang költészet, és más irodalmi munkák is tartalmazzák.
  • Guo Ziyi, a nagyszerű tábornok, aki egymaga mentette meg a Tang-dinasztiát

    Egyszer az egyik lázadó sereg elfoglalt egy hegyet és magaslatot tartott, így a Tang hadsereg hátrányos helyzetbe kényszerült. Guo Ziyi elküldött négyezer lovas katonát a hegy hátsó részére, és megparancsolta a Tang seregnek, hogy vonuljon vissza a fronton. Ezzel az ellenséget elcsalták, hogy hagyja el az előnyös pozícióját. Abban a pillanatban, ahogy az ellenség elhagyta a hegyet, a Tang lovasság elfoglalta azt, és kicserélte a zászlókat. Aztán a Tang hadsereg megfordult és támadásba lendült, amellyel azonnal legyőzte az ellenséget.
  • Kína bölcs költője: Du Fu

    Du Fu (Kr. u. 712–770) a Tang-dinasztiában élt kiemelkedő kínai költő. Többnyire jobbára elszegényedett életet élt, miközben elárasztották a feszültségek és a rossz egészségi állapota. Azonban az egész életét gyönyörű költemények írásának szentelte, amelyekből több mint ezernégyszázat mind a mai napig szavalnak.
  • A Tang-dinasztia taoista miniszterelnöke: Li Mi

    Amikor a herceg trónra került, az állam bajban volt a kiterjedt lázadások miatt. Néhány kevés megbízható köztisztviselő és katonatiszt együttesen hivatták Li Mit, hogy segítsen a császárnak. Felajánlották neki, hogy a császár mellett üljön az udvarban a nemzeti ügyekkel foglalkozva, de ő még mindig remeteruhákat viselt. Li Mi segítségével a lázadást elfojtották, és a császár nagyon elégedett volt. Li Mi ezután eldöntötte, hogy elhagyja az udvari életet, és visszatér a taoista remete életéhez a császártól való ajánlat és kérelem ellenére. Megköszönte a császár bizalmát, és visszatért a remeteségébe.
  • A Tang-dinasztia legjobb lovakat festő művésze: Han Gan

    Fiatal korában borok eladásából élt. Egyszer a költő, Wang Wei házához ment, hogy beszedje a borért járó pénzt. Mivel Wang Wei nem tartózkodott otthon, leült és várt. Miközben várt, alakokat és lovakat rajzolt a földre. Mikor Wang Wei hazaért, és meglátta a rajzokat, egy csapásra lenyűgözte Han Gan tehetsége, és felajánlotta, hogy fizeti a taníttatását. Tíz évvel később Han Gan befejezte a rajztanulását és híres művésszé vált.
  • Wang Wei, a „Buddha költő”

    Wang Wei tehetsége nemcsak a költészetben nyilvánult meg, hanem a zenében, a kalligráfia írásban és a festészetben is. Számos különböző témájú kiváló költeményt írt, és a tájversei utalásokat tartalmaznak a festményekre és zenére. A későbbi generációk úgy írják le Wang Weit, mint a költőt, aki „festett a költészetben és verset írt a festészetben”.
  • A Tang-dinasztia kiváló költője: Meng Haoran

    A Tang-dinasztiában élt Meng Haoran (Kr. u. 689-740) a pásztorköltészet kiemelkedő költőjeként tartják számon. A költeményei a visszavonult, vidéki életet jelenítik, és büszkélkednek a tiszta gondolkodással, a friss és természetes stílussal, amely inkább a saját hozzáállását tükrözi vissza, mint sem az irodalmi szakértelmet.
  • A tea bölcse: Lu Yu

    Lu Yu számára a tea szimbolizálta a harmóniát és a világegyetem titokzatos egységét. A teaművészettel töltötte az egész életét, és sok tekintetben hozzájárult a teakultúra fejlődéséhez. Megírta a „Cha Jing” című könyvet – egy enciklopédiát, amelyet úgy fordítottak le, mint a tea klasszikusát. A könyv lefedi a teaművészet összes szempontját, beleértve a tea eredetét, a szedés és elkészítés eszközeit és módszereit, az elkészítéshez használatos edényeket, a vízforralás módját, a művészet megbecsülését, a tea történeteit, teatermesztő területeket, egyszerűsített módokat és képeket a tea készítésének eljárásáról. Ez a világ legelső tanulmány kötete a teáról.
  • Kína bölcs festője: Wu Daozi

    Wu Daozi természetéből fakadóan egyenes ember volt, akinek a festményei lenyűgözően könnyed ecsetvonásokkal készültek, inkább a belső spirituális erővel, mint a jelentéktelen részletekkel a központban. Wu Daozi legtöbb festménye és freskója egyetlen munkamenet alkalmával készültek. Úgy tartják, hogy amikor egy freskón Wu Daozi a Buddha feje köré a glóriát rajzolta, azonnal a végső ecsetvonásokat végezte el anélkül, hogy először felvázolta volna a méreteket.
  • Az öreg taoista Zhang Guo, aki háttal ülte meg szamarát

    Az öreg Zhang Guo a hangszerével körbeutazta az országot – a haldobbal, amellyel gyakran ábrázolják a festményeken, mint egy bambusz hengert két vasrúddal vagy kalapácsokkal a végén – és énekelte a taoista filozófiáról szóló dalokat. A szövegek elmondják, hogy az emberek elvesztek a világban: a nyereséget, hírnevet, érzéseket és vágyakat keresve, és az ilyen viselkedések a „visszatérés az eredeti, igaz önmagunkhoz” alapelv ellen vannak. Ennélfogva az „előrefelé” sok ember véleménye szerint valójában hátrafelé mozgás. Úgy hitték, azért lovagolt háttal a szamáron, hogy erre emlékeztesse az embereket.