Kína bölcs költője: Du Fu

 
Kína bölcs költője: Du Fu (Kiyoka Chu)

Du Fu (Kr. u. 712–770) a Tang-dinasztiában élt kiemelkedő kínai költő. Többnyire jobbára elszegényedett életet élt, miközben elárasztották a feszültségek és a rossz egészségi állapota. Azonban az egész életét gyönyörű költemények írásának szentelte, amelyekből több mint ezernégyszázat mind a mai napig szavalnak.


A kínai kritikusok Du Fu életét gyakran négy időszakra osztják. Du Fu hét évesen mutatta meg először versírói tehetségét. Hagyományos konfuciánus iskolába küldték, a jómódú családi hátterének köszönhetően, 35 éves kora előtt élvezhette a utazgatások szabadságát. Több mint húsz verset írt ebben az időszakban, amelyek fennmaradtak.


A második időszak 35-44 éves koráig terjedt, ami alatt Du Funak nem sikerült a közszolgálati vizsgája, és szegényes életet élt a fővárosban, Chang’anban. Megfigyelte és megtapasztalta a kormányzati hivatalnokok korrupcióját, és az emberek szenvedését, kezdett mélyen együtt érezni az átlag emberekkel, és megérintette a nemzet sorsa. Ez alatt az időszak alatt írt verseinek tartalma bírálja a tisztességtelen politikai ügyeket és kigúnyolja a hatalmas és gazdag tisztviselőket. Ezek a költemények Du Fu tízévnyi fővárosban eltöltött nehézségeinek jegyeit viselik, és a köznép életének megértését mutatják. Kb. száz maradt fenn ezen költemények közül.


A harmadik periódus 45-48 éves koráig tartott, mialatt a nemzetet háborúskodás sújtotta a kormány és a lázadók között, és Du Fu egy alacsonyabb beosztású kormányzati tisztviselőként időnként kénytelen volt száműzetésbe menni. Egy nap Du Fu egy szegény és idős házaspár otthonához érkezett. Éjfél körül hallotta, hogy valaki dörömböl az ajtón, majd az öregember úgy menekült el, hogy átmászott az udvar falán. Csak az idős asszony ment ajtót nyitni. Katonai tisztviselők zaklattak mindenkit: elhurcolták a férfiakat, hogy szolgáljanak a hadseregben. Az öregasszony arra hivatkozott, hogy mindhárom fiát erőszakkal elvitték katonának, és kettőt meggyilkoltak a csatamezőn. Most csak a menye és egy kisbaba maradt vele. Azonban a tisztviselő nem vett tudomást a magyarázkodásról, és elvitték a katonai táborba, hogy főzzön rájuk. Hajnalban, amikor Du Fu elhagyta a család házát, csak egy rövid búcsút tudott mondani az öregembernek, aki később visszalopakodott a házba. Du Fu nem tudott nekik segíteni, de írt egy verset a szomorú történetről.


Ez alatt az időszak alatt Du Fu sok hasonló verset írt, ábrázolva az emberek szenvedését és a Tang-dinasztia hanyatlását. Ezért úgy hívták, hogy a „verses történész”, aki a valóságot jegyzi fel tárgyilagos módon. Ebből az időszakból több mint kétszáz verse maradt ránk, legtöbbjük igen erőteljes remekmű.


Az utolsó időszak 49-59 éves koráig tartott. Ezek voltak életének utolsó évei, ekkor gyakran költözött. Halála előtti utolsó két évben nem volt állandó lakhelye, és jobbára egy hajón lakott. Kr. u. 770 telén, 59 éves korában Du Fu egy hajón halt meg. Több mint ezer verse maradt ránk ebből az időszakból.


Egész életében Du Fu a konfuciánus jóindulat nagy kiválóságát mutatta. A versei széles körűen lefedték a polgárháború zűrzavaros időszakának társadalmi életét a katonai taktikáktól, nemzeti ügyektől és kormányzati szabályoktól kezdve a polgári lakosság életéig. Könnyen érthetően, hiteles módon írt, sok versében nagyobb együttérzést mutatott a hétköznap emberek életével, mint a saját személyes megpróbáltatásaival és szenvedéseivel szemben.


A vers tartalmának és stílusának a befolyása mélyreható. A „Merriam-Webster irodalmi enciklopédia” azt állítja: „a tömör, összesűrített nyelvezete egy kifejezés minden mellék-felhangját felhasználja, és az egyes szavak minden hanglejtés lehetőségét, tulajdonságát, ezért semmilyen fordítás nem képes feltárni.”


Du Fut úgy csodálták, mint a „bölcs költő”-t, és számos kínai kritikus úgy tekintett rá, mint a kínai történelem legjelentősebb költőjére.