A Liang dinasztia Wu császára, a Buddhizmus pártfogója

Xiao Yan (Kr.u.464-549, posztumusz neve: Wu Di), a déli Liang dinasztiának a megalapítója és az első uralkodója is egyben. 48 évig volt hatalmon, és ő volt az egyik leghosszabb életű uralkodó a kínai történelemben. 85 éves korában halt meg, így a második leghosszabb életkort érte meg a Qing dinasztiabeli Qianlong császár után (Kr.u. 1711-1799).


Úgy hitték, hogy Xie He leszármazottja, aki a Han dinasztia első miniszterelnöke volt. Xiao Yant jól ismerték, mint művelt értelmiségi, katonai tábornokot és a Buddhizmus pártfogóját.

Wu császár a Liang dinasztiából, a Buddhizmus pártfogója (Jane Ku)

Nem sokkal a trónra kerülése után csodálatraméltó szenvedéllyel vetette bele magát az uralkodói feladatokba. Egységesítette az oktatási rendszert, támogatta az őszinte hivatalnokokat és megreformálta a szertartási törvényeket.


Hogy fejlessze a kommunikációt a népével, kitett két levelesládát közel a palota bejárati kapujához, az egyiket a kormányzati tisztviselők panaszainak, a másikat a köznép kérelmeinek.


Xiao Yan nagyon fontosnak tartotta a kormányzati hivatalnokok kiválasztását és kinevezését. Elrendezte, hogy találkozzon az alacsony rangú tisztviselőkkel, hogy kimutassa elismerését, támogassa és díjazza az egyenes és pártatlan tisztviselőket. Ezáltal a kormányzás jelentősen javult.


Megreformálta az oktatási rendszert, és újra megnyitotta a nemzeti egyetemet, hogy több képzett köztisztviselő és értelmiségi legyen. Feloszlatta a háremkórust, és megélhetési támogatást adott azoknak az idősebb zenészeknek, akik nem tudtak már fellépni.


Hivatalosan a Konfuciusz-i tanokon nevelkedett, azonban Xiao Yan kiterjesztette az érdeklődését a taoizmus könyvei felé is, de nem sokkal uralkodóvá válása után végül úgy döntött, hogy áttér a Buddhizmusra. Megtérését húszezer szerzetessel és világi emberrel rendezett ceremónián mutatták be, egy nagyszabású vallási összejövetelen.


Remélte, hogy egy „Buddhista országot” épít, melyben az emberek törekednek a világi vágyaktól való megszabadulásra. Vegetáriánus lett, és tiltotta az állatáldozatokat. Mint néhány jól ismert Buddhista szöveg szerzője, megparancsolta, hogy készítsék el az első kínai Tripitakát, a Buddhista szentírások gyűjteményét. Rendkívül könyörületes császár volt, aki nagyon óvatosan bánt a halálbüntetéssel.


Jámbor hívőként arról álmodott, hogy inkább szerzetes lesz egy templomban, mint uralkodó. 527-ben elhagyta hivatalát és kolostorba vonult. Sok minisztere – akik később kiderítették hollétét – rávette, hogy térjen vissza a palotába. Később többször próbálkozott a palota elhagyásával az uralkodása alatt, és úgy vált ismerté, mint a „szerzetes császár” vagy „Bódhiszattva császár”.


Uralkodása alatt a kultúra és a gazdaság fejlődése elérte a csúcsát, és a Buddhizmus nemzeti vallássá vált. Mivel utód nélkül maradt uralkodásban, és a vallásos áhítata az uralkodása késői szakaszában elvonta őt a nemzeti ügyektől, néhány miniszter kihasználta a nagylelkűségét.


85 évesen éhen halt egy kolostorban, miután egy barbár vezér serege megtámadta és elfoglalta a fővárost.