Zhangsun, a gondoskodó, toleráns és bölcs császárné

Az ősi Kínában a császárnékról és a császári ágyasokról alkotott sztereotip elképzelések mindig a császár kegyeiért brutálisan harcoló és udvari hatalomra törő képet vetítettek. Ezzel szemben Zhangsun császárné (601-636), a Tang dinasztiabeli Taizong császár felesége kitűnt a császár irányításában játszott, csodálatra méltó és igencsak független szerepével.

Zhangsun, a gondoskodó és toleráns császárné (Illusztrálta: Catherine Chang)

Annak ellenére, hogy éleslátó megfigyelőként értékelték, Zhangsun inkább kerülte a zavaró nemzeti ügyeket. Amikor véleménye iránt érdeklődtek, alapos megfontolással és függetlenül válaszolt. „Egy bölcs uralkodónak készen kell állnia a válságra, miközben békében él, meg kell találnia a tehetségeket, átfogó tanácsokat kell adnia, sőt, akár tiltakoznia is kell.” A császárnak ilyenféle tanácsokat adott, és egész életében ragaszkodott azon feladatához, mellyel arra emlékeztette az uralkodót, hogy inkább értelem alapján döntsön, ne pedig érzelmekkel.


Egyik nap Taizong mérgesen tért vissza a palotába. Zhangsun császárné megkérte az összes cselédet, hogy vonuljanak vissza és türelemmel, személyesen szolgálta ki Taizongot. Mikor Taizong mérge elpárolgott, gyengéden érdeklődött az okáról. Taizong pedig így felelt: „A kedvenc lovam hirtelen meghalt anélkül, hogy bármilyen jel is lett volna erre. Biztosan a lovász figyelmetlensége miatt történhetett, ezért ki akarom végeztetni.” Ezt hallva Zhangsun azt mondta: „Felség, kérlek, ne legyél dühös! Meséltem már neked, hogy egyszer régen egy király szintén meg akarta ölni a lovászát a lova halála miatt. A miniszterelnöke felsorolta a lovászfiú bűntetteit: először is megérdemli a halált, mivel nem tartotta a lovat örökké életben; még egy kivégzést megérdemel, mert tudatosította az emberekben, hogy a király többre értékeli egy ló életét egy emberénél; és egy harmadik kivégzés is jár neki, mert az uralkodó elvesztette a szomszédos államok tiszteletét ugyanezen okból kifolyólag. Így a király rájött a helytelen gondolkodására, és szabadon engedte a lovászfiút. Felséged több alkalommal is olvasta a történelmi könyveket, és ismeri ezt a történet is. Hogyan felejthette el ezt pont ma?” Taizong császár ezt válaszolta: „Ha te nem lennél, hibáztam volna, és megbánnám.”


Mikor Zhangsun császárné egészsége súlyosan megromlott, a hercegek javasolták a császárnak, hogy hirdessen amnesztiát és adományozzon több pénzt a templomoknak isteni áldás reményében. Zhangsun azonban határozottan ellenezte ezt az ötletet: „Az amnesztia egy fontos nemzeti esemény, és ha ezt csak a kedvemért teszik, akkor ez aláássa az igazságszolgáltatási rendszert. Hisszük, hogy az élet és a halál a sors által van meghatározva, míg a gazdagság és a dicsőség a menny által elrendelt. Egész életemben kerültem a rossz tetteket, úgyhogy maradjon így” – mondta.


A halálos ágyán az utolsó szavait Taizong császárhoz intézte: „Néhányan a Zhangsun családból nem bizonyítottak eléggé, de kiváltságokat élveznek csupán a mi házasságunkból eredően. A család hírnevének megőrzése érdekében őszintén esedezem, hogy ne adj nekik hatalmi pozíciót. Mint a feleséged, nem járultam hozzá a nemzeti ügyekhez, így kérlek, ne pazarold a császári kincset a síromra. Temess el egy domb alá, csak téglát vagy faanyagokat használj a síromhoz, és kérlek, ne tegyél bele kincseket. Egy egyszerű és jellegtelen sír az utolsó kívánságom.”


Rövid 36 éve alatt Zhangsun jó hírnevet és csodálatot nyert a császártól és a népétől toleranciájával és bölcsességével. Ő tekinthető a császárnék példaképének a kínai történelemben.