A Tang dinasztia Taizong császára a legnagyrabecsültebb uralkodó Kínában

Li Shimin-t (Kr. u. 599-649) a Tang dinasztia második uralkodóját úgy ismerték, mint Taizong császárt, akit nagyra becsült több mint egy évezred emberisége Kínában, Koreában, Japánban és más Kínával szomszédos országban.


23 éves uralkodása alatt Kína elérte politikai, gazdasági és kulturális csúcspontját, valamint békés és virágzó időszakát, mely úgy volt ismert a kínai történelemben, mint az Aranyló Uralkodás Időszaka. A császárra úgy emlékeznek, mint aki nagy empátiával volt a népe felé; egy erős és határozott vezető, aki mégis pozitívan válaszol a korlátozás nélküli és merész tanácsokra vagy intésekre a tanácsadóitól és segédeitől. Kezdetben konfuciánus moralista volt, támogatta a buddhizmus jelentős terjedését Kína egész területén.

A Tang dinasztia Taizong császára a legnagyrabecsültebb uralkodó
(Illusztrálta: Yeuan Fang)

Az egyik évben kisebb sáskajárás tört ki néhány területen, beleértve ChangAn fővárost is. A császári kertben a császár látott sáskákat. Elkapott néhányat és azt mondta nekik: „Felfalod a növényeket, amelyen a népem él. Inkább edd meg a gyomromat, mint a népem növényeit.” A szolgák tiltakozása ellenére lenyelte a sáskákat és imádkozott azért, hogy elviselje a szenvedést a népéért. A területeket aszály és éhínség sújtotta, sok család kénytelen volt eladni a gyerekeiket élelemért. A császár elrendelte, hogy megváltja az összes gyermeket a császári állománnyal. Aztán írt egy nyilatkozatot: „Ha lehetséges, a csapások egyedül engem sújtsanak a népemnek bőséges termésért és békés életért cserébe” Röviddel ezután mindenki örömére az eső véget vetett a szárazságnak.


Egyszer, mikor néhány miniszter kemény törvényeket javasolt a lopás megállítására, a császár azt mondta: „Szégyen nélkül lopni – ehhez több köze van a kemény adók terheinek, a kötelező szolgaságnak, a kormányzati korrupciónak és a rossz életkörülményeknek. Ha csökkenteni akarjuk a költségvetésünket, csökkenteni kell az adót, őszinte hivatalnokokat válogatni és emelni kell az emberek életkörülményeit, akkor ki akar majd lopni?” Néhány évvel később a Tang dinasztia a béke és jólét korszakába lépett. Azt mondják, a gyalog járók nem vették fel mások vagyonát, amit elvesztettek az utcán, éjjel az emberek nem zárták be az ajtajukat, és biztonságosan lehetett utazni.


A császár azt mondta a hivatalnokainak: „Egy nemzet igazi veszélye belülről jön, és így egy uralkodó kormányzásával. Egy császárnak tükröznie kell a saját magatartását és uralkodni minden nap. Ha egy császár élvezi a különcködést, az adó meg fog emelkedni, és a nép szenvedni és neheztelni fog. Végül a császár nem fogja tudni megtartani a pozícióját. Nem engedhetem meg magamnak a vágyaimat e miatt.” „Sok ember hiszi, hogy egy uralkodó ereje határtalan, mert mindenki felett áll, de én nem gondolom így. Félek a menny és az isten ítéletétől. Félek attól is, hogy megszegem a megállapodást a mennyel és a népem elvárásaival szemben.” „A tanácsadóm azt mondta nekem, hogy az emberek olyanok, mint a víz, és a császár a hajó. A hajó könnyedén lebeg vagy elsüllyed az emberek boldogságától függően.


Taizong császár uralkodásának alapelveit a következők szerint lehetne összefoglalni:
1. Egy császárnak először a népét kell figyelembe vennie.
2. Egyszerű és engedékeny törvények végrehajtása, és az erkölcs művelésének elősegítése.
3. A kormánynak vagy az uralkodónak nincs luxus kiadása.
4. Könnyű adó, a növekedés ösztönzése és a gazdaság talpra állítása.
5. Őszinte és jól fegyelmezett hivatalnokok kinevezése.
6. Pozitívan reagál a tanácsokra és a kifogásokra, és mindig a belsőben keres.


Az uralkodása alatt Kína szilárdan kinyilvánította a vezető szerepét minden szempontból, beleértve a kultúrát, oktatást, gazdaságot, mezőgazdaságot, kézműipart, kereskedelmet, szállítást, stb. az egész Távol-Keleten és meghaladta a múltját. Tang-ot költészetének, prózájának fellendülése és a megújulás legendája is a kínai irodalomtörténet csúcsára helyezte. Ennek eredményeként a „Tang” szinonimájává vált Kínának, és a kínaiakat úgy is nevezték a szomszédos nemzetek, mint a „Tang emberek”.


A hagyományos kínai történészek Li Shimin erényes uralkodását egy ragyogó holdként írják le, mely világít az éjszakában, át a kínai történelmen.