(de.minghui.org) Egyszer két gyakorlótársammal a Fá-tanulás után a gyakorlatokat végeztük. 20 perc ülőmeditáció után kínzó fájdalmat éreztem a lábamban, ami tíz percig tartott. Amikor eltelt 50 perc, és láttam, hogy a többi gyakorló kitart, nem akartam feladni.
Soha nem volt még ilyen fájdalmam. Amikor reggel meditálok, nem fáj annyira. „Kitarthatok még egy másodpercig?” – kérdeztem magamtól. „Igen.” Ezt a kérdést és választ egy cikkben írták le, amelyet a Minghui.org-on olvastam egy olyan gyakorlóról, akinek át kellett élnie a brutális üldözést a börtönben. Újra és újra feltettem magamnak ezt a kérdést. Aztán a fájdalom lassan alábbhagyott és elviselhetőbbé vált. Az utolsó pillanatban mélyen kilélegeztem, és örültem, hogy kitartottam.
Egyszer, miközben a Fálun Dáfá valódi hátterét tisztáztam, találkoztam egy gyakorlótársnőmmel. Elmondta, hogy hajnali 2-kor kel fel, hogy végezze a gyakorlatokat és két órán át meditáljon. Úgy gondoltam, hogy ez egy célzás volt számomra, hogy én is meditáljak két órát, és azt mondtam: „Oké, holnap én is megpróbálok két órát meditálni.”
Kezdetben kétségeim voltak, és nem voltam biztos benne, hogy képes vagyok-e két órán keresztül meditálni. Kétségek között kezdtem el a meditációt. Amikor elértem a meditáció utolsó 45 percéhez, a fájdalom elviselhetetlen volt. Amikor már csak 20 perc volt hátra, elértem a fájdalomküszöbömet.
Szégyelltem magam a többi gyakorlóhoz képest. Arra gondoltam, hogyan tudnak a jógamesterek napokig meditálni víz alatt vagy a földbe temetve, én pedig még két órát sem bírok ki. Arra gondoltam, hogy szeretnék én is a víz alá ülni.
A Mester azt mondja:
„Indiában sok jóga mester él, akik napokig ülnek víz alatt vagy a földbe ásva.” (Zhuán Fálun - 9. előadás - A csigong és a sport)
Szinte egyidejűleg a fájdalmaim is megszűntek, és már nem is volt olyan melegem. Éppen ellenkezőleg, frissnek éreztem magam, és szinte olyan érzés volt, mintha víz alatt ülnék. Még akkor is, amikor a zene abbamaradt, órákig kívántam tovább meditálni. Igazán megtapasztaltam a művelés csodáját.
Aznap délután, a Fá-tanulás után a gyakorlók arról beszélgettek, hogy az előző gyakorlat során erős energiamezőt éreztek. Azt mondták, hogy szívesen végeznék újra így a gyakorlatokat. Elhatároztam, hogy még többet meditálok, miután már két órát meditáltam reggel, és a Fá-tanulás alatt ismét lótuszülésben ültem.
20 perc után a lábaim elkezdtek fájni, és azon gondolkodtam, hogy ezúttal hogyan tudnék áttörést elérni. Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy a gyakorlótársnőm a homlokát ráncolja, és elviseli a fájdalmat a lábában.
A Mester azt mondja:
„Az arc nyugalmat és harmóniát sugároz.” (Fálun Gong, Gyakorlatok)
Akkor miért nem volt a gyakorlónőnek derűs arckifejezése? Arra gondoltam, hogy meg tudnám csinálni, és elmosolyodtam.
Miközben belül örültem, valami váratlan dolog történt. Minden fájdalmam és kellemetlenségem lassan eltűnt, ami valóban meglepett. Mélyen megérintett Buddha végtelen kegyelme, nem tudtam megállni, hogy ne sírjak, és nem akartam többé levenni a lábam.
Gyakran hasznomra válik a Minghui-on levő cikkek olvasása. Ma szeretném megosztani a tapasztalataimat, hogy mások is részesüljenek belőle. Ez az, amit a saját szintemen felismertem. Remélem, hogy együtt emeljük meg magunkat.
A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk a szerző személyes nézetét és felismerését mutatja be, és a megértés megosztását szolgálja.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: My Enlightenment on Enduring Pain Three Times During Meditation Practice
Forrás: Erkenntnis bezüglich der Schmerzen während der Meditation
* * *
tovább ...