(de.minghui.org) 1999 óta számtalan Fálun Dáfá-gyakorló gyakorol rendületlenül a Kínai Kommunista Párt (KKP) általi üldözés ellenére. Néhány gyakorló számára azonban a betegségtünetek leküzdhetetlen akadályokat jelentenek.
Számos idős gyakorló küzd különböző „betegségekkel”, és néhányan már el is hunytak, habár őszinte erőfeszítéseket tettek a Dáfában való művelésért. Távozásuk nagy veszteség az ügyünk, a Fá-helyreigazítás és az élőlények megmentése szempontjából.
A régi erők „betegségeket” hoztak létre, hogy próbára tegyék a Dáfába és a Mesterbe vetett hitünket. Az a céljuk, hogy visszatartsanak minket, különösen néhány idősebb gyakorlót, a Dáfában való igaz műveléstől. Ezért fontos, bár nehéz feladat, hogy segítsük a gyakorlókat abban, hogy hatékonyan elutasítsák a KKP általi üldözést és a régi erők beavatkozását, és áttörjék a betegség érzésének illúzióját.
Az évek során szerzett meglátásaim közül szeretnék itt néhányat megosztani.
Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt anélkül, hogy a végletekbe mennénk
Gyakran nagyon nyugtalanok vagyunk, amikor azt látjuk, hogy más gyakorlókat „betegség” gyötör. Őszinte gondolatokat küldünk, megosztjuk velük a felismeréseinket, és reméljük, hogy megemelkednek a művelésben, és mielőbb megoldják a helyzetet.
Miközben a gyakorlótársaknak segítünk, hajlamosak vagyunk a saját szemszögünkből megítélni a helyzetüket, anélkül, hogy figyelembe vennénk a gondolataikat és a művelési állapotukat. Némely gyakorlók még felelősséget is akarnak vállalni a nehézségekbe jutott gyakorlókért.
A Mester azt mondja:
„Mindenkinek megvan a saját művelési útja. Dáfá-tanítványként gondolni kell arra, hogy hogyan segítsünk a gyakorlótársakon az üldözés csökkentésével. De, hogy ezt konkrétan hogyan kell végezni, ehhez szemügyre kell venni ennek a személynek a művelési állapotát. Ha jó az állapot, akkor könnyebben lehet segíteni rajta. Ha az állapota rossz, akkor ez nem olyan könnyű. Csak annyit mondhatok, hogy tegyétek azt, amit tennetek kell, a saját képességeitek szerint. Valójában minden Dáfá-tanítvány az egész világon éppen ezt teszi. Mindannyian leleplezik és megfékezik a gonoszt.” (Fá-magyarázat a 2013-as New York-i Fá-konferencián (Kérdések és válaszok), 2013. 05. 19.)
A környékünkön egy gyakorlótársnőnél rákot diagnosztizáltak. Sok gyakorló meglátogatta őt. Néhányan közülük az összes házimunkát elvégezték helyette. Egy kínai orvoslással foglalkozó gyakorló gyógynövényből készült gyógyszert írt fel neki, azzal az indokkal, hogy a gyógynövényből készült gyógyszer nem számít gyógyszernek. Az asszisztensünk azt is megszervezte, hogy a gyakorlók felváltva küldjenek őszinte gondolatokat a nap folyamán. Mások felolvasták neki a Zhuán Fálunt, én pedig adtam neki egy laptopot, amivel megnézhette a Mester oktatóvideóit.
Mindannyian hittünk abban, hogy az őszinte gondolatok küldésével és a közös Fá-tanulással le tudná győzni a megpróbáltatásait. Sajnos ez csak vágyálom volt. Ehelyett inkább az bosszantotta, hogy minden nap olyan sok ember van a házában. Azt sem akarta, hogy más gyakorlók küldjenek neki őszinte gondolatokat, vagy olvassák fel neki a Fát. Nem volt más választásunk, mint a szomszédos szobában maradni. Végül minden erőfeszítésünk ellenére meghalt.
A művelés nagyon komoly dolog. Mivel nem érintette meg a szívét, minden, amit tettünk, hasztalan volt. Amikor más gyakorlóknak segítünk, a legjobbat hozhatjuk ki magunkból, de figyelnünk kell arra, hogy mit és mennyit teszünk.
A Mester azt mondja:
„Az ember kell segítsen a művelőtársainak. Senkit sem akar hátrahagyni, ez nem hibás. De ha ő valóban nem tud kilépni és te is már minden tőled telhetőt megtettél, akkor nézd már meg, milyen csomó van a szívében és hol fekszik az akadálya.” (Fá-magyarázat a nemzetközi Fá-konferencián New Yorkban, 2004. (kérdések és válaszok), 2004. 11. 21.)
A gyakorlók támogatása függőségek létrehozása nélkül
Amikor némely gyakorlók súlyos „betegségekben” szenvednek, nem hiszik, hogy egyedül le tudják győzni ezeket. Ezért aztán gyakorlótársakat kérnek meg, hogy küldjenek nekik őszinte gondolatokat, és velük együtt tanulják a Fát.
Az egyik gyakorlónőt brutálisan megkínozták a börtönben. Miután később kiengedték a börtönből, súlyos vízkórság alakult ki nála. Mivel a körülötte lévő gyakorlók nagyon aggódtak érte, gyakran meglátogatták. Minden nap gyakorlókat kért meg, hogy csatlakozzanak hozzá, és vele együtt tanulják otthon a Fát. Mindenki adott neki tanácsokat, és mindenkinek voltak ötletei, amelyek a saját Fá-megértésén alapultak. Néhányan rámutattak a ragaszkodásaira; mások olyan ételeket hoztak neki, amelyekről úgy gondolták, hogy jót tennének a testének.
Ez a gyakorlónő továbbra is állhatatosan olvasta a Dáfá-könyveket és felvilágosította az embereket a Dáfáról. Még a kórházi kezelést is megtagadta, ahogy azt az orvosai javasolták. De nem tudta megszüntetni a szenvedésének a fő okát: azt a hitet, hogy beteg. Ezért az állapota több évig elhúzódott.
Egyszer meglátogattam őt, és beszámoltam neki a tapasztalataimról és felismeréseimről. Aztán azt javasoltam neki, hogy nyugodt lélekkel olvassa el a leckéket, engedjen el teljesen minden ragaszkodást, és utasítsa el a régi erők elrendezéseit. Így bátorítottam őt, hogy ne függjön többé másoktól, hanem saját maga művelje a Dáfát, és érje el a saját megvilágosodását. Azt mondtam neki, hogy csak úgy tudja leküzdeni a nehézségeit, ha megemeli a xinxingjét.
Mivel azonban nem sikerült eltávolítania a betegségtől való félelmét és a másoktól való függőségét, végül meghalt.
A régi erők elrendezéseinek és az általuk folytatott üldözésnek az elutasítása
Amint elkezdjük művelni a Dáfát, a Mester megtisztítja a testünket és eltávolítja a betegségeink okait. Ezért a betegségkarma minden tünete valójában a régi erők által elrendezett illúzió.
El kell utasítanunk a régi erők elrendezéseit, és eközben magunkba kell néznünk, hogy szilárdan műveljük magunkat. Nem szabad semmilyen rést hagynunk a régi erőknek, amit kihasználhatnak az üldözésünkre.
A Dáfá-tanítványok a Mesterben és a Dáfában hisznek, és elutasítják a régi erők beavatkozását. De amikor betegségtünetek lépnek fel, némely gyakorlók könnyen bedőlnek ezeknek az illúzióknak, és kezeltetik a „betegségeket”.
Egyik éjjel hajnali 2 órakor egy idősebb gyakorlónő felhívta a feleségemet. Elmondta neki, hogy az isiászfájdalmai visszatértek, és nem bírja tovább egyedül elviselni a fájdalmat. Ezért arra kért minket, hogy azonnal segítsünk neki.
A feleségem biztosította, hogy később beugrunk hozzá, mert most még túl korán van. Közben arra bátorítottuk ezt az idősebb gyakorlónőt, hogy küldjön őszinte gondolatokat és olvassa a Fát, ha nem tudna elaludni. Azt is mondtuk neki, hogy amikor a fájdalom elviselhetetlen, fel kellene mondania a Fát, különösen ezt az idézetet:
„Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” (Zhuán Fálun - 9. előadás - A nagy alapképességű egyén)
Aztán délelőtt meglátogattuk őt. A kanapén feküdt, és eléggé levertnek tűnt. Aztán elmondta, hogy visszatért a lábában lévő erős fájdalom, amitől korábban is szenvedett. Most már elviselhetetlen volt. Emlékeztettem arra, hogy a Mester már megtisztította a testét, és eltávolította a „betegség” okait, így már nem lehetne ez a betegsége. Aztán meséltem neki a saját művelési tapasztalataimról, és arról, hogyan néztem magamba, hogy megszabaduljak a ragaszkodásaimtól.
Később teát akart főzni nekünk. Amikor a feleségem épp segíteni akart neki forró vizet önteni, megállítottam. A gyakorló fájdalmas arckifejezéssel sántikált el, hogy teát főzzön nekünk. Aztán azt akarta, hogy maradjunk ebédre, de nehezen boldogult a főzéssel. A feleségem megkért, hogy főzzem én az ebédet, de azt válaszoltam, hogy nem szabad, mert nem én vagyok a házigazda. Miután a feleségem megértette, hogy mire gondolok, hozzáfűzte, hogy unja már az én ételemet enni, és szívesen megkóstolná aznap az ő főztjét.
Miközben segítettünk neki a konyhában, folytattuk a beszélgetést. Ebéd után elkísért minket a buszpályaudvarra. Eközben minden visszatért a megszokott kerékvágásba, mintha mi sem történt volna. „Igen! Amikor már nem tartottam »betegségnek«, átmentem a vizsgán” – jelentette ki. Miután megemelte a xinxingjét, a „betegség-karmája” eltűnt.
Egy betegség leküzdése 24 napon belül
Egy másik gyakorlónőnek menstruációs vérzése volt, amely nem akart elállni. A negyedik napon vérrögök alakultak ki nála.
Mivel a nővére hasonló tünetekkel halt meg, először nagyon ideges volt. Azonban úgy döntött, hogy teljesen elengedi a félelmet, és a Fával összhangban folytatta a napi teendőit.
Senkinek sem beszélt a testi állapotáról, sem a családjának, sem a gyakorlótársainak. Következetesen olvasta a Fá-leckéket és hosszabb időn át küldött őszinte gondolatokat, és sohasem hagyott fel azzal, hogy kimenjen és tisztázza az igaz körülményeket és megmentse az embereket.
Amikor magába nézett, rájött, hogy a lelke tele van mindenféle haraggal, amit még nem engedett el: dühös volt az anyjára, aki fiatal korában keményen bánt vele, és nem támogatta a művelését. Neheztelt a sógorára, aki nem sokkal nővére halála után újraházasodott. A volt férjére is neheztelt, amiért nem volt felelősségtudata, és így tovább.
Miután rájött, hogy neheztel rá és felismert más ragaszkodásokat, bocsánatot kért az édesanyjától, és elkezdett nagyon jól gondoskodni róla.
Ezután nem törődött a betegség hamis látszatával. A 24. napon a vérzés elállt. E megpróbáltatás után felismerte, hogy a betegség-karma azért tűnt el, mert a xinxingje megemelkedett, és a Dáfába vetett hite erősebbé vált.
Csak akkor győzhetünk le minden nehézséget, ha megemeljük a xinxingünket
Amikor bebörtönöztek a Dáfába vetett hitem miatt, magas vérnyomásban, szívritmuszavarban és agyi infarktusban szenvedtem. Egyszer a vérnyomásom olyan magas volt, hogy a szisztolés vérnyomásom 200-220 Hgmm, a diasztolés pedig 110-120 Hgmm volt. Ezért három napig a sürgősségi osztályon kellett maradnom a kritikus állapot miatt.
A tüneteket azonban egyáltalán nem vettem komolyan, hanem a kórházi tartózkodást lehetőségnek tekintettem arra, hogy tisztázzam az igaz körülményeket és egy másik környezetben igazoljam a Dáfát. Amikor a negyedik napon visszatértem a börtönbe, a vérnyomásom és a szívverésem újra normális volt.
Egy másik alkalommal agyvérzést kaptam, de már másnap fel tudtam kelni, így a börtönorvosok és az őrök csodálkoztak a Dáfá erején.
A „betegségek” csak illúzió, a régi erők beavatkozása, hogy eltérítsék a Dáfá-gyakorlókat az útjukról. Csak akkor győzhetünk le minden nehézséget, ha valóban megemeljük a xinxingünket.
Bármilyen kísérlet arra, hogy ezeket a vizsgákat a xinxing megemelése nélkül küzdjük le, egyenlő a régi erők általi üldözés elismerésével. Nagyon problematikus a nehézségek leküzdése, ha a xinxinget nem emeljük meg.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Insights from Breaking Through Illness Tribulations
* * *
tovább ...