(en.minghui.org) Már 22 éve, hogy elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát. Törvénytelenül letartóztattak, kényszermunkatáborba zártak, törvénytelenül börtönbüntetésre ítéltek, és egy agymosó központba vittek, mert nem adtam fel a hitemet. Visszagondolva, az összes üldözés onnan eredt, hogy nem tudtam, hogyan kell művelnem magam vagy magamba nézni. Így nem sikerült megtalálnom a ragaszkodásaimat, ami annyi megpróbáltatást okozott nekem.
A Fá memorizálása és felmondása
Miután kiengedtek a börtönből, egy gyakorlótársam megkért, hogy mondjam fel a Fát. Eszembe jutott, hogy diákként rossz volt a memóriám. Mindig hosszú időbe telt, hogy megjegyezzem a tankönyveket, amelyeket memorizálnom kellett; különben megbuktam volna. Amint vége lett a vizsgának, elfelejtettem mindent, amit memorizáltam.
Kétszer is megpróbáltam memorizálni a Fát. Az egyik alkalommal a 8. oldalnál álltam meg, a másik alkalommal a 11. oldalnál. Ezért egy kicsit féltem attól, hogy újra megpróbáljam. Tavaly egy gyakorlótársam ismételten arra bátorított, hogy memorizáljam és mondjam fel a Fát. Sok tapasztalatcsere-cikket is olvastam arról, hogy más gyakorlók hogyan tartottak ki a Fá memorizálásában. A Minghui Weeklyben minden héten jelentek meg tapasztalatcsere-cikkek olyan gyakorlókról, akik memorizálják és felmondják a Fát. Ezért úgy éreztem, hogy újra kell kezdenem nekem is. Kértem a Mestert is, hogy segítsen nekem, és erősítse meg az őszinte gondolataimat, hogy ezúttal be tudjam fejezni a Zhuán Fálun memorizálását.
Kitűztem egy célt magamnak – minden nap egy bekezdés megjegyzése és felmondása. Egy hosszabb bekezdést két-három napra osztottam fel. Néha három napba telt egy közepes hosszúságú bekezdés memorizálása. Néha azonban két bekezdést is meg tudtam jegyezni egy nap alatt, és előfordult, hogy öt bekezdést jegyeztem meg naponta, amik mind rövidek voltak. Minden alkalommal, amikor befejeztem több bekezdés memorizálását, azzal bátorítottam magam, hogy azt mondtam: „Javultál, megint javultál, és legközelebb még nagyobb lépést kell tenned előre.”
Visszagondolva, amikor korábban megpróbáltam megjegyezni a Fát, nem volt jó egyensúly a Fá olvasása és a Fá memorizálása között. Minden időmet a Fá memorizálására fordítottam, és figyelmen kívül hagytam a Fá olvasását. Ha csak egy kevés Fát memorizáltam, úgy éreztem, hogy nagyon kevés Fát tanultam. A gondolati karma folyamatosan zavart, ráadásul napközben dolgoznom kellett; ezért abbahagytam a Fá memorizálását.
Időnként úgy éreztem, hogy a Fá memorizálása meglehetősen nehéz. Az a gondolati karma folyamatosan zavart és azt mondta: „Ne csináld, ez túl nehéz.” Ezúttal azt mondtam neki: „Nem, folytatnom kell a memorizálását. Nem fogok rád hallgatni. Már kétszer hallgattam rád, és mindannyiszor rosszul tettem. A helyzetet ezúttal helyre kell hozni.” Most a hatodik előadásnál tartok, és kitartok mellette a végsőkig – be fogom fejezni a Fá memorizálását.
Naponta a Zhuán Fálun egy előadását is elolvasom, miután minden reggel elvégzem a gyakorlatokat. Ha délben van időm, másolok egy kicsit a Fá-ból. Este 10-kor a Fát memorizálom, miután őszinte gondolatokat küldtem. Aztán a globális őszinte gondolatok küldése után éjfélkor lefekszem aludni.
Fokozatosan úgy éreztem, hogy az elmém kiürült és tisztábbá vált, és a gondolataim nem vándoroltak többé mindenfelé. Azt is megtanultam, hogyan kell magamba nézni.
A gyakorlók segítettek nekem magamba nézni
Miután kiszabadultam a börtönből, egy gyakorló azt mondta nekem: „Elpazaroltad azt a néhány évet, amit börtönben töltöttél.” Szóhoz sem jutottam és megdöbbentem. Ezt a fajta érzést nehéz leírni. Már akkor arra gondoltam, hogy meg kell tanulnom, hogyan nézzek magamba. Azóta minden alkalommal, amikor őszinte gondolatokat küldtem, mindig hozzáfűztem egy gondolatot, ami így szólt: minden olyan gonosz lényt és tényezőt el kell távolítani, amely akadályoz, gátol vagy elválaszt attól, hogy magamba nézzek és hasonuljak a Dáfához.
Közben arra is figyelmeztettem magam, hogy ne mondjak semmi olyat, ami megbánthatná más gyakorlók érzéseit. Meg kell tanulnom, hogyan nézzek magamba, és hogyan váljak igazi gyakorlóvá.
Rögtön azután úgy éreztem, hogy függetlenül attól, hogy mit gondoltam, tettem vagy mondtam, valami elválasztott attól, hogy hasonuljak a Fához. Később, a folyamatos Fá-tanulmányozás során megértettem, hogy a sötét barlangban és ilyen nagy nyomás alatt a gondolataimban, a testemben és a dimenzió-mezőmben létező gonosz tényezők beburkoltak, így nem tudtam normálisan gondolkodni. Továbbá a hiúsághoz való erős ragaszkodásom miatt, mivel nem akartam, hogy kritizáljanak, és csak kellemes dolgokat szerettem hallani, nem tudtam elfogadni, amit a többi gyakorló mondott nekem.
Visszagondolva hálás vagyok azoknak a gyakorlóknak, akik segítettek nekem fejleszteni a xinxingemet.
Annak a megtanulása, hogyan nézzek magamba, és önmagam helyreigazítása, amikor megbotlok
Egy nap, miután befejeztem az otthoni étkezést, elkezdtem kimosni a tálamat. Hirtelen nagyon kellemetlenül éreztem magam. Gyorsan rendet raktam a konyhában, aztán kimentem a mosdóba és hánytam. Amikor felálltam, nagyon szédültem, és nem tudtam egy helyben állni. Nekitámaszkodtam a falnak, majd az ajtóban kapaszkodtam meg. Ezután őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsak minden zavaró tényezőt, amely üldözni próbál.
Miután megnyugodtam, elkezdtem magamba nézni. Ekkor találtam rá a neheztelésemre egy másik gyakorlónővel szemben, aki egyben a családtagom is. Gyűlöltem, hogy sohasem főzött, vagy foglalkozott a házimunkával. Ahogy egyre lejjebb ástam és mélyebbre néztem, irigységet találtam. E mögött a versengő mentalitásom és a feldúlt érzésem volt. Én sem szerettem a főzést és a házimunkát csinálni. Alapvetően ez az egóhoz való ragaszkodásomból fakadt, ami mélyen rejtve volt.
Gyorsan őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsam mindezeket a ragaszkodásokat, amelyek akadályozták önmagam helyreigazítását. Megértettem, hogy az egyik ember számára eleve elrendelt lehet, hogy valamiről gondoskodjon, egy másik ember számára pedig, hogy valamit ne tegyen meg. Nem szabad neheztelni másokra, én azonban egyszerűen nem tudtam visszafogni magam. Ezen a megpróbáltatáson keresztül felhagytam a családtagom neheztelésével.
A vágyhoz való ragaszkodás felfedezése
Egy nap elmentem egy gyakorlóhoz, hogy elintézzek valamit. Mivel a mobiltelefon bekapcsolva maradt a szobában, biztonsági okokból mutogattunk egymásnak. Mielőtt elmentem volna, a fülébe súgtam. Nem értette amit mondtam, ezért utánam jött. Így újra suttognom kellett. Ezután felültem az elektromos kerékpáromra és elmentem. Amikor elhaladtam egy bűzlő árok mellett, majdnem beleestem. Hirtelen felfigyeltem rá.
Aztán elkezdtem magamba nézni, hogy mit csináltam rosszul. Rájöttem, hogy a vágy démonának hatása alá kerültem, és túl lazán viselkedtem ezzel a férfi gyakorlóval. A felszínen úgy tűnt, hogy mivel a mobiltelefonom mellettem volt, a fülébe kellett suttognom, hogy elkerüljem, hogy a mobiltelefonon keresztül figyeljenek. Ezt az óvatlan mozdulatot a kéj démona megragadta. Lényegében arról volt szó, hogy a vágy démona létezett a dimenziómezőmben. Miután erre rájöttem, gyorsan őszinte gondolatokat küldtem, hogy hatástalanítsam és helyreigazítsam magam. Később, amikor újra láttam ezt a gyakorlót, bocsánatot kértem tőle.
Most azokat a dolgokat teszem, amiket a Dáfá igazolására kell tennem, és jól kiegyensúlyozom őket a családi életemmel.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Learning to Cultivate Myself
* * *
tovább ...