A gyakorlók közötti távolság megszüntetésének kulcsa belülről fakad

(de.minghui.org)

Közzétéve a Kínában élő gyakorlók számára szervezett 8. internetes tapasztalatcsere-konferencián


Üdvözlöm a nagyszerű Mesterünket!

Üdvözlöm a gyakorlótársaimat!


Szeretném megragadni az alkalmat a Kínában élő gyakorlók számára szervezett 8. internetes tapasztalatcsere-konferencia kapcsán, és megosztani a xinxingem művelésével kapcsolatos tapasztalataimat a gyakorlótársaimmal. Ezenkívül szeretném kifejezni legmélyebb tiszteletemet és hálámat a tisztelt Mesternek!


Mielőtt elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot, nagyon versengő szellemű ember voltam. Megköveteltem magamtól, hogy kövessem a lelkiismeretemet, de ahhoz is ragaszkodtam, hogy mindenben mások előtt járjak. A személyes normáimat és értékeimet nemcsak magamra, hanem másokra is alkalmaztam. Lenéztem másokat, és mindenkire haragudtam. Ahogy idősebb lettem, az irányelveim egyre szélsőségesebbé váltak. Sok éven át, miután elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot, nem vettem észre, hogy a nézeteim milyen nagyon akadályoztak a művelésben. A régi erők újra és újra hiányosságokat használtak ki az elrendezéseiknél, de ennek ellenére én vak voltam a problémáimra.


A lányom már kisgyermekként is elviselhetetlenül lázadó volt. Minden szülői erőfeszítésem kudarcot vallott. Reméltem, hogy kinövi, de egyre rosszabb lett, és feladtam a reményt. Féltem a kritikától és a gúnyos megjegyzésektől, de még jobban féltem attól, hogy mi minden következne még. Egy gyakorlótársnőm azt mondta, hogy az én rossz művelési állapotom a felelős a lányom rossz viselkedéséért. Egy nő még azt is mondta, hogy csak akkor hiszi el, hogy a Fálun Gong jó, ha a lányom megváltozna. Újra és újra túl voltam terhelve. Éveken át nem mertem tájékoztatni a barátaimat és az ismerőseimet a Fálun Gong igaz tényeiről.


Egy gyakorlótársnőm segítségével végül rájöttem, hogy ennek a dilemmának az oka az elmúlt évtizedek személyes mércéim voltak, amik abból a vágyból fakadtak, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek rólam. Ez tiszta hiúság volt. A normáim megakadályoztak abban, hogy asszimilálódjak a Dáfával. De végül felismertem a hírnévhez való túlzott ragaszkodás veszélyét, és eszembe jutott, mit mondott a Mester a sorsról. Ezután őszinte gondolatokkal kezdtem el ismételten feloszlatni a hírnévhez való ragaszkodásomat. El akartam pusztítani a dicséret utáni vágyat. Egy idő után könnyebbnek és energiával telinek éreztem magam. Amikor a lányomról kérdeztek, nyugodtan tudtam válaszolni. Idővel az emberek felhagytak azzal, hogy a lányomról kérdezzenek, mintha teljesen elfelejtették volna.


De ezt a problémát csak felületesen ismertem fel. Nem tudtam felismerni mindannak az okát, ami mélyebben rejlett bennem. Ezért a régi erők nem hagytak nyugton. Újra és újra gondjaim és nehézségeim voltak, és a gyakorlótársakkal is konfliktusok merültek fel. Így rákényszerültem, hogy megtanuljam a leckéimet, és az ok után kutassak.


Egy másik városból származó gyakorlótársnővel konfliktusba kerültem. Az én szemszögemből nézve nem volt modora, és a hátam mögött is beszélt rólam. Megállapítottam, hogy nagyon rossz a jelleme, rideg és gonosz. Vigasztalhatatlan voltam, és még a Fálun Gongba vetett hitemet is elvesztettem, és a bátorságomat is, hogy folytassam a gyakorlást. Nem vettem észre, hogy ez a gondolat nem az igazi énem, és hogy a dolgokat egy művelő szemszögéből kell néznem. Mivel nem úgy viselkedtem, mint egy művelő, sőt még csak úgy sem, mint egy jó ember, túlságosan gyorsan elítéltem. Még azt is gondoltam magamban, hogy egy gyakorló együttérzése amúgy is csak egy szép legenda. Szomorú és pesszimista voltam, és azt gondoltam, hogy csak ártanék a Dáfá hírnevének, ha valaha is megkedvelném. Azon tűnődtem, hogy nem kellene-e egyszerűen feladnom a művelést. Legalábbis jó ember lehetnék, aki a hagyományos normákhoz igazodik.


Végül felébredtem a Mester könyörületes utalásai révén, és elkezdtem kiértékelni a saját művelési állapotomat. Azt mondtam magamnak: „Sokat profitáltam a Fálun Dáfából. Többször megtapasztaltam a Dáfá hatalmas erényét és a Mester hatalmas erejét. Miért vannak kétségeim a Dáfával kapcsolatban egy probléma miatt?” A Mester azt mondta:


„Egy bizonyos ponton nem tudod majd megkülönböztetni, hogy egy dolog igaz-e vagy sem; hogy létezik-e a gong vagy sem, hogy képes vagy-e magad művelni vagy sem, hogy léteznek-e Buddhák vagy sem, hogy igaziak-e a Buddhák vagy sem... A jövőben újból felszínre kerülnek, hogy hamis benyomást keltsenek benned, úgy érzed, mintha nem is léteznének, és mintha minden hamis lenne – ezzel látva, hogy [elég] határozott vagy-e. Ha azt mondod, hogy acélozni fogod az akaratod, akkor ezzel a gondolattal valóban képes is leszel erre, és természetesen jól fogsz viselkedni, mert ekkor már megemelkedett a xinxinged. De ha ebben a pillanatban még bizonytalan vagy, és ezekkel a megpróbáltatásokkal nézel szembe, nem tudod, hogy mi történik veled, és ez lenne a művelésed vége. A megpróbáltatásokra minden szempontból sor kerülhet.” (Li Hongzhi, Zhuán Fálun - 6. előadás - A szívnek igaznak kell lennie)


Ahogy újra és újra tanulmányoztam a Fá fenti szakaszát, megdöbbentem. Kínokat szenvedtem el a személyes makacs irányelveim miatt. Amikor egy démoni nehézség merült fel, elsőként ezek az „irányelvek” jutottak az eszembe, amelyek beburkoltak és elfeledtették velem a Fát. Úgy tudtak manipulálni engem, mint egy nem-gyakorlót. Ezek az irányelvek egy nem-gyakorló szintjén vannak, és nem hasonlíthatók össze a Fá mércéivel. Gyakorlóként el kell távolítanom mindent, ami nem felel meg a Fának. Világossá vált számomra, hogy nem a Fá szemszögéből néztem meg a helyzeteket, és nem úgy viselkedtem, mint egy művelő. Ezek nem a gyakorlótársak hibái voltak. Ebből a tapasztalatból megtanultam, hogy meg kell tisztítanom a „jó emberről” alkotott elképzelésem hagyományos irányelveit. Számomra sokkal fontosabb, hogy ne veszítsem el a Dáfába vetett hitemet. A keserűséget csak felületesen hozták létre, hogy kételkedni hagyjanak a Dáfában. Azt is megmutatta, hogy lényegében nem hittem a Dáfában. Milyen művelő voltam hát én? Szégyelltem magam a művelési állapotom miatt.


Bár kijavítottam a művelésemhez való hozzáállásomat, továbbra is a régi nézeteim manipuláltak. Ezek a makacs elképzelések gyakran felbukkantak, hogy zavarjanak engem, és ahhoz a kérdéshez vezettek nálam, hogy ezek az önző gyakorlótársak, akik egy teknősbéka sebességével művelték magukat, mikor távolítanák hát el az önzésüket. Amikor intenzívebben tanulmányoztam a Fát, rájöttem, hogy ezek a rejtett nézetek nem helyesek. Gyorsan eltávolítottam ezt a gondolatot, hogy némely gyakorlótársak sohasem lennének képesek elérni egy bizonyos szintet a Fában, vagy nem lenne meg hozzá az elszántságuk. Amikor összehasonlítottam ezeket a nézeteket a Fával, kicsinyesnek és gyengének tűntek.


A Mester azt mondta:

„Valójában, tudjátok, mikor én akkoriban a Dáfá-t terjesztettem számotokra, a szemináriumon jelenlevőkből a hétköznapi emberek sok gondolata jött elő. Némelyekből nagyon rossz gondolatok jöttek elő. De én nem vettem figyelembe ezeket. Én csak a ti jó oldalatokat néztem, így válthatlak meg benneteket.” (Li Hongzhi, Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján, a kínai lampionünnep idején 2003-ban, 2003. február 15-én).


Csak emberi elképzelés, de nem isteni gondolat annak a megítélése, hogy egy gyakorlótárs képes-e helyreigazítani a rossz oldalát. A világegyetemben levő minden isteni lény tiszteli a Fát. Csak egy gyenge ember, aki nem tudja, hogy milyen nagy a világegyetem, meri minősíteni a Dáfát és kételkedni benne. Azonban az ember sohasem lesz képes meglátni a Fá hatalmas erényét, amíg nem tiszteli teljes szívvel a Fát.


A Mester azt mondja:

„Ha látsz, hiszel; ha nem látsz, nem hiszel.” Ez a nem nemes emberek nézete.

(Li Hongzhi, Az egyén miért nem képes látni?, 1995.06.16., Esszenciák a további haladásra)


Ebből rájöttem, hogy egy nem nemes ember meglátása van bennem. Nem hittem abban, hogy a Fá vagy a Mester elég erőteljes lenne ahhoz, hogy egy normál élőlényt jóvá változtasson. Nem volt elég az bizodalmam! Amikor a Fá alapján ez végül világossá vált számomra, azonnal ellazultnak és megvilágosodottnak éreztem magam. Tele voltam tisztelettel a gyakorlótársak iránt. Egy ideig jól műveltem magam.


Amikor már azt hittem, hogy stabilan művelem magam, történt még valami más. A művelés olyan, mint egy fa évgyűrűi – rétegei vannak. Minden rétegben vannak olyan ragaszkodások, amelyeket a művelés során el kell távolítani. Tavaly egy helyi gyakorlónő koordinált egy projektet, és hirtelen rossz véleményt alakított ki rólam, és ezt nagyon ellenséges módon ki is mondta a többi gyakorló előtt. Még a jelenlévő gyakorlók is észrevették, hogy valami nem volt rendben. Ennek ellenére úgy beszéltem vele, mintha mi sem történt volna. Ez mindenkit lenyűgözött.


Ezt követően néhány gyakorló fel volt háborodva a koordinátornő viselkedése miatt, és beszélni akartak vele. Én azonban visszatartottam őket ettől. Kifejezték az együttérzésüket irántam, és örültek, hogy nem vettem a szívemre az esetet. Később a koordinátornő azt mondta egy másik gyakorlónőnek, hogy lenyűgözte a xinxingem megemelkedése. Azt is elismerte, hogy nem viselkedett jól. Azt mondtam annak a gyakorlónőnek, aki a koordinátornővel beszélt, hogy az eset nem érintett meg, és hogy fontosabb tennivalóm is lett volna. Egy idő után mindezt elfelejtettem.


Egy nap találkoztam a koordinátornővel. Nem számoltam azzal, hogy azonnal egy olyan cikkről kezd beszélni, amelyet egy évvel azelőtt írtam. Szememre vetette, hogy olyasmit írtam, ami nem felelt meg az igazságnak, és úgy vélte, hogy egy gyakorlótársnő használt fel engem arra, hogy írjak ellene valamit. Így végre megtudtam, miért volt olyan elutasító velem szemben tavaly.


A cikkem igazságtartalma azonban nem volt kérdéses. Végül is sok gyakorló megerősítette a cikkben említett tényeket. Másrészt azt sem gondoltam, hogy hazudik nekem. A dolgot többféle úton és módon lehetett szemlélni. Több megpróbáltatáson keresztül megtanultam, hogy a konfliktusok során megőrizzem a nyugodt szívemet. Akár igaza volt, akár nem, nem akartam vitatkozni vele. Talán nem vagyok képes arra, hogy azonnal megtaláljam a hiányosságaimat, de nyugodt tudok maradni, hogy megelőzzem a rosszabbat. Őszintén azt mondtam neki: „Ha bármilyen módon hibásan kezeltelek téged, tiszta szívemből sajnálom.” Erre azt mondta, hogy meghatotta az őszinteségem, és azt is, hogy többé nem neheztel rám. Még hozzátette, hogy most már hagyjuk, és a végén megköszönte, hogy segítettem neki a xinxingje megemelésénél.


Újra és újra átolvastam a fent említett cikket, de nem találtam semmit, ami őt vádolta volna. Én csak azt említettem meg, hogy ő hogyan szemlélte a környék általános művelési állapotát. Ezután jobban éreztem magam.


Nem voltak negatív érzéseim vele szemben. De valami oka kellett legyen annak, hogy ez az ügy egy évvel később újra felbukkant. Milyen ragaszkodást kellett még elengednem? Még egyszer pontosan átgondoltam a beszélgetésünket, és megállapítottam, hogy egy másik gyakorlótársnő fecsegése rontott a helyzeten. Hirtelen negatív véleményem lett arról a gyakorlótársnőről, aki a szóbeszédet terjesztette. Elgondolkodtam a negatív tulajdonságain, és úgy éreztem, hogy „képmutató”.


Mivel tanultam az előző leckémből, megpróbáltam azonnal leállítani a gondolati karmát, mielőtt még átvenné az irányítást. Megtiltottam magamnak, hogy negatív véleményt alkossak. A negatív gondolatok a gondolati karma erőteljes formája. Ez a kommunista pártkultúrából ered: „Ha valaki hibát követ el, azt nyilvánosan pellengérre kell állítani.” A gyakorlónő fecsegése lehet, hogy hiba volt, vagy ismétlődő hiba; de ezek csak pillanatok a művelésében, és nem a vég. Hogyan tekinthetek ilyesmit egy végleges dolognak? Azonkívül én voltam az, aki beszédtémát adott neki. Ha soha nem mondtam volna semmit a koordinátornőről, akkor nem lett volna lehetősége arra, hogy bármit is mondjon a koordinátornőnek. Vajon akkor is pletykált volna a koordinátornőről, ha visszatartottam volna ettől, amikor rosszat mondott róla nekem? Végül is ez egy olyan probléma volt, amely az én saját művelésemre irányult. Arra gondoltam, hogy kérdőre vonom a pletykáló gyakorlónőt, de most már nem érdekelt. Hirtelen barátságosan és tisztelettudóan tudtam viselkedni – ahogy egy gyakorlónak kell. Mi egy megingathatatlan test vagyunk, és nem fogunk csalódást okozni a Mesternek.


Mindannyian azzal a hittel jöttünk erre a világra, hogy a Fá-helyreigazítás sikerülni fog. Nincs okunk arra, hogy a régi erők által okozott nehézségek miatt másokat megsebezzünk.


A Mester azt mondta:

„Sorskapcsolat örök idők óta

Dafa, egy szállal összekötve”

(Li Hongzhi, Az istenség útja, nehéz, 2002.05.30., Hong Yin II)


A világegyetem nagyszerű Fá-helyreigazítása a Dáfá-gyakorlók közötti szentséges, előre elrendelt sorskapcsolatot is megmutatja nekünk. A tiszta oldalunk értékelni tudja a Fát és a történelem előtti sorskapcsolatunkat. Miért engedjük meg tehát a sötét erőknek, hogy összezavarjanak minket? Minden sötétségnek el kell tűnnie a Fá fényében. A Mester azt tanítja nekünk:


„Egy ilyen nagy Fá van az emberi társadalomban terjesztve, gondoljátok csak át, egyszerűen túl könnyű, hogy felvegyen egy embert. Egy nagyon egyszerű példát hozunk fel: Ha egy faforgács egy olvasztott acéllal teli olvasztótégelybe esik, egy szempillantás alatt már nyoma sem marad. Hogy egy ilyen nagy Fá téged – egy embert felvegyen, hogy eltávolítsa a testeden levő karmát, eltávolítsa a rossz érzületeidet és és és, nagyon könnyen véghez lehet vinni.” (Li Hongzhi, Fá-magyarázat Észak-Amerika első Fá-konferenciáján, 1998.03.29-30.)


Tudom, hogy semmi sem választhat el engem és a gyakorlótársaimat. Legalábbis azt mondhatom, hogy semmilyen degenerált elemek nincsenek a dimenzióimban, amelyek konfliktust idéznek elő a gyakorlótársaimmal. Csak akkor tudok megváltozni és ugrásszerű előrelépéseket tenni a művelésemben, ha eltávolítok minden makacs és egocentrikus elképzelést. Elkezdtem jól csinálni a három dolgot. Amikor tisztázom a tényeket a Fálun Gongról, az eredmény sokkal jobb. Még a mindennapi életem is javult. Felismertem annak a szépségét, hogy beleolvadjak a Fába. Örülök a megtiszteltetésnek, hogy Dáfá-tanítvány lehetek. Érzem a Fá végtelen kegyelmében való sütkérezés boldogságát és szentségét.


Szeretnék köszönetet mondani minden gyakorlótársamnak, aki állhatatos bizalommal rendelkezik a Fá és a Mester iránt! Szeretnék köszönetet mondani minden gyakorlótársnak, akit ismerek, vagy nem ismerek! Becsüljük meg a történelem előtti elrendelt sorskapcsolatunkat a Fával! Heshi!

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: The Key to Eliminating Distance between Practitioners Comes from Within

Forrás: Der Schlüssel zur Beseitigung der Distanz zwischen den Praktizierenden kommt von innen