(de.minghui.org) A Rítusok Könyve azt mondja: „Az evés és ivás, [és] a férfiak és nők az emberek nagy vágyai.” A konfucianizmus a vágyak rituális ellenőrzését támogatja. Az étel és ital iránti túlzott vágyról, valamint a férfiak és nők közötti szexuális kapcsolatról való lemondás olyasmi, amivel a bölcseknek az ókortól napjainkig meg kellett küzdeniük. A taoizmus azt mondja, hogy ha valaki visszafogja az étvágyát, és visszafogja magát a férfiak és nők közötti kapcsolatokban, akkor a saját élete a mennyországéval lesz egyenlő.
Vagyis a kéjvágy és a falánkság egyaránt erős emberi vágyak. Az ősi kínaiak mindig is tudták, hogyan kell szigorú követelményeket támasztaniuk magukkal szemben, és hogyan kell javulniuk ezeken a területeken, így a gyakorlókkal szemben támasztott követelmények csak magasabbak lehetnek. A gyakorlók sok beszámolót írtak a vágyról, és nagy figyelmet fordítottak az eltávolítására. Néhányan azonban nem fordítanak elég figyelmet az étel és ital iránti vágyra. Az, hogy az ember nem szigorú önmagával szemben ebben a kérdésben, sok problémához vezetett, sőt nagyon súlyos helyzeteket is okozott, de néhány gyakorló nem ismeri fel az okot.
A Zhuán Fálunban Li mester a 6. leckében a vágy és a kéjvágy kérdéséről beszél, a 7. leckében pedig a húsevés kérdéséről. A saját művelési utam során megállapítottam, hogy az étvágyhoz való ragaszkodás megszüntetése nem könnyebb, mint a vágyhoz való ragaszkodásé. Ráadásul néha ez még nehezebb. Azonkívül van ez a fizikai testünk, és minden nap ennünk kell, hogyan tudnánk tehát megfelelni egy gyakorló színvonalának?
Miután a Zhuán Fálun - 7. előadás - A húsevés kérdése című részt többször is elolvastam, világosabbá vált számomra, hogy mit várnak el tőlünk ebben a tekintetben. Rájöttem, hogy nem teljesítettem ezeket az elvárásokat.
A Mester azt is mondta:
Anélkül enni, hogy ízlene – Elválasztani a száj ragaszkodását.
Anélkül cselekedni, hogy törekedjen – Mindig a Daóban.
Nyugodt, anélkül hogy gondolkodjon – A titokzatos és a csodálatos, látható.”
(A Daóban, 1996.01.04., Hong Yin I).
Ez a Fá-elv olyan világos, ámde hogyan néz ki ez nálam?
Túlsúly
A Minghui weboldalon olvastam egy cikket, amelyben egy gyakorló elmondta, hogy nemrégiben meghízott. Felismerte, hogy a gyakorlóknak nem szabadna ilyennek lenniük, és hogy nem akar ártani a Dáfá-tanítványok hírnevének. Némely gyakorlók talán azon töprengenek, hogy mi köze van ennek egy Dáfá-tanítvány hírnevéhez. Hadd mondjak néhány példát.
Egy nap, amikor információs anyagokat osztogattam egy parkban, két fiatalember ment el mellettem, és meglátták a borítón egy meditáló gyakorló képét. Úgy tűnt, hogy kevéssé érdekli őket, és gyorsan továbbmentek. Azonban az egyikük hirtelen megfordult, és azt mondta: „Adj egy brosúrát! Olyan fitt és karcsú vagy. Ez azért van, mert ezt csinálod? Meg kell mutatnom anyámnak, hogy ő is karcsú legyen.” Elvette a brosúrát, és menet közben elolvasta.
Egy másik alkalommal láttam egy NTDTV-műsort olyan gyakorlókról, akik egy nagy felvonuláson vettek részt sok más csoporttal együtt. Interjút készítettek a szervezővel, aki nem volt gyakorló. Az volt a benyomása, hogy a Fálun Dáfá-gyakorlók egészségesen néznek ki. Nem voltak kövér emberek a csoportban, és láthatta, hogy a Fálun Dáfá hogyan hat a gyakorlók egészségére.
Saját művelésem során megállapítottam, hogy az étel utáni vágy nemcsak elhízást okoz, hanem a gyomorral, a belekkel, a szájjal, a fogakkal és az emésztőrendszerrel kapcsolatos nehézségekhez is vezet. Ez a gyakorlók testében „betegség-karma” formájában nyilvánul meg ezeken a területeken. Ha valakinek jelentősen rosszabb az állapota, az közvetlenül befolyásolja a Fá igazolásának a képességét.
Egy gyakorló nem tudta ellenőrzése alatt tartani a farkasétvágyát a kínai újév időszakában. Heves vágyat érzett, hogy éjszaka egyen. Ez ahhoz vezetett, hogy utána kialvatlan volt, és reggel nem tudott felkelni, hogy velünk együtt végezze a gyakorlatokat a parkban. Ha egy ilyen farkasétvágyat nem távolít el, az nagy hatással lehet a gyakorló művelési állapotára. Ha nem ismerjük fel, hogy milyen komolyan kellene eljárnunk ezzel, az nagy kár.
Azt is megállapítottam, hogy a falánkság komolyan befolyásolhatja az ember hatékonyságát a munkában, különösen, ha otthon, a számítógép előtt dolgozik. Ha nem tudja ellenőrzése alatt tartani az állandó nassolást, az zavarni fogja. Ez a fajta erős ragaszkodás határozottan nem az igazi én. A vágy valójában egy olyan anyag, amely él és a testben létezik. Ravasz, és megtalálja a lehetőséget, hogy megjelenjen és irányítsa a testét, ha valaki fogékony rá vagy lazít.
Az emberi testben a táplálék megemésztése sok energiát igényel. A túlzott energiafogyasztás befolyásolja az egészséget. Az ilyen hosszú távú túlzott energiafogyasztás kihat az élettartamra. Ha valaki megőrzi ezt az energiát, tovább él. De ha valaki túl sokat eszik, akkor pihenni akar, az elme lelassul, a test pedig nehézkes lesz. Akkor ez az ember lusta és álmos lesz. Ekkor a szorgalmas művelésből származó energia és az emberek megmentésének a sürgető érzése eltűnik. Ez a gonosz egyik trükkje, hogy fokozatosan legyengítse a fizikai testet, ami aztán kihat az elmére.
Vasárnaponként a csoportban tanuljuk a Fát, és félúton szünetet tartunk. Néhány évvel ezelőtt a szünet csak néhány percig tartott, mert a gyakorlók alig várták, hogy olvassák a Fát. Ritkán hozott valaki ennivalót magával. Most az emberek gyakran hoznak ételt, és meghívnak másokat, hogy együtt egyenek.
Régebben azt gondoltam, hogy a csoportban történő Fá-tanulás szent és ünnepélyes esemény, és hogy az idő korlátozott erre. Hogyan is gondolhatnék az ételre? De mostanában észrevettem, hogy amikor vasárnaponként elmegyek otthonról, arra gondolok, hogy viszek magammal valami ennivalót. Az nincs úgy, hogy azok, akik ételt hoznak magukkal, ragaszkodók, és azok, akik semmit sem hoznak magukkal, nem ragaszkodók. Inkább ennek az anyagnak az [energia]mezőben való jelenléte okozza ezt a jelenséget. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlók annyira ragaszkodnak az ételhez, hogy ez a fajta jelenség léphet fel.
A testet táplálni kell. Nehéz nem törődni az ételek ízével, és feloszlatni az ételekhez való ragaszkodást. Különösen napjainkban léteznek mindenféle finom ételek, rágcsálnivalók stb. Ez egy mocsár, amelyet a régi erők hoztak létre, hogy megzavarják a Dáfá-tanulók művelését. Megpróbálnak gátolni minden élőlényt, és a világ örömeinek a rabjává tenni őket. Ennek eredményeként elfelejtik, hogy visszatérjenek az igazi mennyei otthonukba. A Mester a Zhuán Fálunban megemlítette a dohányzás, az ivás és a húsevés vágyait, ezért nem szabad alábecsülnünk őket.
Az a mód, ahogyan egy gyakorló újra feltölti az energiatartalékait
A gabonák úgy nőnek, hogy felveszik magukba az ég és a föld esszenciáját, és természetes módon visszaalakulnak ezzé az esszenciává, miután az emberek megették őket. De az a mód, ahogyan egy gyakorló újra feltölti az energiatartalékait, nem hasonlít a hétköznapi emberek táplálékfelvételére. Ahogy a művelés szintje emelkedik, azt tapasztalom, hogy egy gyakorló teste nagymértékben megváltozik, és ilyenkor egyre kevesebb energiára van szüksége a hétköznapi táplálékból. A valódi energia nagyon gyorsan feltöltődik a Dáfá-gyakorlatok és az ülőmeditáció végzésével.
Nemrég, amikor reggel az ötödik gyakorlatot végeztem, elértem a nyugalom és a koncentráció (ding) állapotát. Miután beléptem ebbe az állapotba, tisztán éreztem, ahogyan az univerzum energiája folyamatosan összegyűlt a testemben. A testem tetőtől talpig forró lett. A gyakorlat után úgy éreztem, hogy a testem tele van energiával!
Felismertem, hogy a Mester volt az, aki emlékeztetett arra, hogy milyen fontos az ülőmeditáció és arra, hogy a gyakorló teste természetes energiát vesz fel a lótusz pozícióban való ülésnél. Ez az energia tiszta, és nem olyan „közönséges”, mint a földi táplálék. Ha valaki sokat evett, a gyakorlatok végzése felgyorsíthatja az emésztést, és a táplálékot esszenciává alakíthatja, így energiával feltöltötten tud olvasni, dolgozni és tanulni.
Egyszer egy munkanap után kimerült voltam és rosszul éreztem magam. Az elmém zűrzavaros volt, nem tudtam lenyugodni, és nem volt energiám. Szünetet akartam tartani, lefeküdni és aludni egy kicsit. De ezúttal úgy döntöttem, hogy ülve meditálok. Megpróbáltam lenyugtatni az elmémet, és elhárítani a zavaró gondolatokat. Fokozatosan éreztem, hogy energia áramlik felém. Ahogy ez az energia növekedett, több erőm volt arra, hogy elhárítsam az elmémben lévő zavaró tényezőket, és a testem automatikusan elkezdte kipihenni magát. Amikor körülbelül másfél órával később befejeztem a meditációt, úgy éreztem, mintha újjászülettem volna!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: We Should Remove the Attachment to Eating
Forrás: Lust und Fresslust – beides starke menschliche Begierden, die wir beseitigen sollten
* * *
tovább ...