Csakhamar, miután 1999-ben elkezdtem a Fálun Dáfá-t gyakorolni, megindult a fanatikus üldüztetés. Háromszor voltam illegálisan letartóztatva egy, a Fálun Dáfá üldöztetésének a beszűntetéséért benyújott kérvényem miatt, megközelítőleg 20 000 jüan (1) készpénz kifizetésére köteleztek. Szabadon engedésemet követően a családom a fiamhoz küldött, aki egy másik városban dolgozott, hogy ott éljünk együtt. Ezt követően ott maradtam két évig. Ez az időszak alatt nem végeztem jól a három dolgot. Az utolsó évben megkaptam a Mester írásait: „Szintén egy figyelmeztető ütés“ és „Az emberi szívet elhagyni, a hétköznapi embereket megmenteni“. Meg voltam illetődve és éreztem az időbeli nyomást, ami az érző lények megmentésére maradt és éreztem az idő hiányát is. Nehézségekkel kerültem szembe, ezért visszatértem a szülővárosomba, hogy végezzem a három dolgot és hogy érző lényeket mentsek meg.
Még aznap ahogy hazaérkeztem, fogtam a biciklim és kihajtottam hegyvidékekre és szántóföldes területekre. Ott szórólapokat osztogattam, amik az üldöztetésről és a Fálun Gong igazáról szóltak; és beszéltem az emberekkel a gyakorlásról. Néha 50 kilométert is hajtottam naponta, az éhség és a sötétség mindennaposak voltak. Egyszer leestem a bicikliről, mikor hirtelen az állam által megtévesztett emberek jöttek, akik szidtak és megtámadtak. Nem törődtem vele, mert emlékeztem a Mester utasításaira; őszinte gondolatokkal és őszinte tettekkel haladni. A Fá (2) elvei (Igazságosság, Irgalmasság, Tolerancia) igazolták magukat, az őszinte gondolataim és tetteim nagyon erősek és hatalmasak voltak, így sok pusztulás előtt álló(rossz által manipulált) lény lett megmentve. Az elején a családom nem értett és nem is támogatott, de a Dáfá ereje képessé tette őket, hogy megváltozzanak, ami engem nagyon megindított és további bátorságot adott.
Egyszer egy hegyi falu útszélen tartózkodtam, amikor a falu biztonsági embere átjött hozzám és megkérdezte: „Vannak még Fálun Gong-gal kapcsolatos anyagai? Jöjjön velem és én segíteni fogok önnek széthoradni őket.“ Felismertem, hogy gonosz szándékai voltak, így ezt feleltem: „A Dáfá megmenti a sorskapcsolattal rendelkező személyeket. Azok, akik meg kell legyenek mentve, azoknak biztos jut belőle.“ Mivel elutasítottam és nem követtem, megváltozott a hangja és fenyegetőzni kezdett: „Én felelek a Fálun Gong kordában tartásáért ezen a helyen.“ Elvette a biciklimet és megpróbált a rendőrőrse vinni. Nem féltem, de őszinte gondolatokat bocsátottam ki és kértem a Mestert, hogy segítsen. Ezt gondoltam magamban: „Ezt a személyt a gonosz kihasználja és megtéveszti, de meg szeretném menteni.“ Ebben a patthelyzetben, azt mondtam: „Nem szeretnék a helyzet elől elmenkülni, halgasson már rám!“ Megfogtam a kezét és 20 percen keresztül magyaráztam neki az igazságot. Megértett egy részt belőle és azt mondta: „Rendben, most menjen.“ Ekkor ezt gondoltam: „Nem mehetek csak egyszerűen így el.“ Folytattam a a Dáfá-val kapcsolatos igazság magyarázását, míg végül teljesen megértette és megígérte, hogy senkit nem fog tovább üldözni, aki Fálun Dáfá-t gyakorol. Ennek nagyon megörültem és visszaemlékeztem: „Félelem nélkül nem létezik többé az a tényező sem, ami félelemre kényszerít. Ez nem egy kényszerített cselekvés, hanem a tényleges elengedés által lesz elérve.“ („Az utolsó ragaszkodást megszüntetni“ a Lényeges a további fejlődéshez II.-ből).
Egyszer egy falubeli kolléga családjával találkoztam egy ünnepség alkalmából és sok vedéget láttam ott. Azt gondoltam: „Biztonságos-e, ennyi embernek az igazságot elmagyarázni?“ Azonnal felismertem, ez a gondolat helytelen és ez az ősi hatalmak zavarása és a hétköznapi emberi nézeteimből származik. Egy ilyen csodálatos alkalmat semmiképpen sem volna szabad kihagynom. Így hát őszinte gondolatokat bocsátottam ki, hogy megtisztítsam a mezőt. Amikor az igazságot magyaráztam és szórólapokat osztogattam, egy fiatalember rámrontott és ezt ordította: „Hogy meri sértegetni Csiáng Cö-Mint?!“ Megpróbált távozásra kényszeríteni és a rendőrséget is értesíteni. Folytattam az őszinte gondolatok kibocsátását és beszéltem vele a Mennyei Béke Terén történt önégetési incidensről. Nem tudta ezeket a pontokat meghazudtolni és felismerte, hogy igazam volt. Majd megértette, hogy „Csiáng csapata“ hazugságokat terjesztett. Végül minden vendég, beleértve a fiatalmebert is, odaléptek hozzám és elvettek egy szórólapot. Az utolsó szórólapokat visszatartottam és ezt mondtam: „Kedves emberek, osszátok ezeket meg egymás közt, a többire még szükségük van más embereknek is.“
A Mester ezt mondta:
„De normális esetben a végeredményre fektettek hangysúlyt, és nem arra, hogy a folyamat alatt az igaz körülményeket alaposan elmagyarázzátok, méghozzá úgy ahogyan el kellene magyarázzátok. Csak már mikor az emberek mindent tudnak, amit tudniuk kell, akkor beszélhetünk igazi Fá-helyreigazítsáról és az igazság igazi elmagyarázásáról.“ (Fá-magyarázás és Fá-felvilágosítás a New York-i Fá-konferenciáról)
Mintegy hét alkalommal kellett veszélyes szituációt átvészelnem és terjesztenem, aképpen mint ahogyan leírtam őket.
Mivel még vannak hézagjaim, feljelentettek és börtönbe vittek az év elején, mikor a Dáfá-t hirdettem. A családom elutasította, hogy jöjjön és elvigyen. A rendőrség két évnyi kényszermunkára akart ítélni. Őszintén elutasítottam az üldöztetést, mert nekem ki kellene jönnöm és meg kellene mentenem az érző lényeket. Amikor az őszinte gondolataim felébredtek, egy nagy pecsétet pillantottam meg egy gúnyiraton, és a pecsét azon a ponton átváltozott egy lótusz-virággá. Az őszinte gondolataim felerősödtek és néhány napon belül távozhattam.
A családom erőszakkal elhurcolt a lányom lakásába, ami egy másik városban feküdt. Azt a nézetet vallottam, hogy nem kellene ilyen módon korlátozni és üldözni, hiszen nekem érző lényeket kell megmentenem. Nagyjából három hónap után hirtelen gyomorbántalmaim lettek, amik napról-napra rosszabbodtak. Gennyes váladékot és vért hánytam. A családom kórházba szállított és végső stádiumban lévő gyomorrákot diagnosztizáltak nálam. Az egész család nagyon izgatott volt és megtették a szükséges lépéseket a temetésem előkészítéséhez. Nyomást gyakoroltak az orvosra is, hogy operáljon meg és kezdje meg a kemoterápiát, hogy meghosszabítsák az életemet.
Az egészet a Fá szerint ítéltem meg (a Fálun Dáfá tanítasai) és visszaemlékeztem a Mester egyik mondására: „Ha a problémákat nem a saját ragaszkodásaink vagy hibáink okozták, akkor minden bizonnyal a gonoszról van szó, ami zavar és rosszat tesz.“ („Fá-helyreigazítás és művelés“ a Lényeges a további fejlődéshez II-ből)
Teljes erőmből megtagadtam a betegséget! Egyidőben kutattam magamban és felfedeztem, hogy túlságosan buzgón viselkedtem azon dolgokkal kapcsolatban amiket tettem, és elhanyagoltam a biztonságot. A családom nem szerzett tudomást elég mélyrehatóan az igazságról rajtam keresztül és aláírtam az elbocsátási dokumentumot, amikor elhagytam a börtönt. Azon kívül problémáim voltak a természetemmel, nem voltam kellőképpen őszinte. A Dáfá-gyakorlóknak nincsenek betegségeik és a Mester egyengeti útjaikat.
Amikor jobban éreztem magam, éjjel elhagytam a lakást, hogy a Dáfá-t terjesszem. Hagytam magamnak időt, hogy a Fá-t tanuljam, a gyakorlatokat végezzem és hogy őszinte gondolatokat bocsássak ki. Egy idő után elmúltak a gyomorfájdalmaim. Később mentem egy kivizsgálásra, de nem volt semmilyen gyomorrák kimutatható! Minden mutató újra normális értéket mutatott. A családom és a rokonaim nem találtak szavakat. Ezt a helyzetet kihasználtam, hogy alaposan elmagyarázzam nekik az igazságot. Így fel tudták ismerni a Dáfá tisztaságát, őszinteségét és szépségét.
Visszaemlékeztem a Mester szavaira:
„Ha egy művelő tényleg el tudja engedni az élet és halál kérdését, akkor mindig távol marad tőle az élet és halál kérdése. Ez nem valami, amit szándékosan meg lehetne mutatni. Ez úgy van, hogy te a Fá-ban művelted magad és elértél ehhez a lépéshez, és ezáltal egy ilyen előlény lettél.“ (Fá-magyarázás a 2004-es nemzetközi Fá-konferencián New York-ban)
Megjegyzés:
(1) jüan – kínai valutaegység; 500 jüan megfelel egy átlagos városi beosztott havi keresetének Kínában.
(2) Fá – törvény vagy elv, a Fálun Gong tanai.
* * *
tovább ...