Volt szerencsém a Mester Kínában tartott két szemináriumsorozatán is részt venni, beleértve az utolsót is, ami 1994. decemberében került megrendezésre Guangzhouban. A szeminárium alatt erősen éreztem a Mester fenséges morális természetét.
Az utolsó szemináriumsorozaton Guangzhouban több mint ötezer gyakorló vett részt. Ez volt a legnagyobb csoport, amit a Mesternek tanított. A Fá jósága teljesen kitárulkozott, szívről szívre, emberről emberre adódott át és minden gyakorló önszántából vett részt a szemináriumon.
Egy nappal a szeminárium megkezdődése előtt, úgy határoztam, hogy részt veszek rajta. Egy továbbképzési iskolai tanfolyamon vettem részt és sok ellenállást kellet áthidalnom. Mint például : egy hét szabadot kellett kérnem, ami nem volt könnyű. Lekéstem néhány vonatot és buszt. Amikor megérkeztem, már minden belépőjegy elkelt.
A szeminárium kezdetét megelőző éjszakán, legalább ezer gyakorlót nem is engedtek be. Ezért kívül gyakoroltak közösen egy gyakorlóhelyen és várták a Mestert. Amikor megjött a Mester, mind nagyon izgatottak voltunk. A Mester tárgyalt a szervezővel, hogy a gyakorlók egyesével be legyenek engedve. A szervező ezt azonban nem engedte meg a profit miatt. Mielőtt a Mester megkezdte a tanítást, még egyszer a bejárathoz ment és kinézett hozzánk, akik mind annyira szívesen bent lettünk volna az előadóteremben. Több mint öt percig volt ott, mosolygott és jóságosan és békésen tekintett felénk. Mi pedig ujjongva örvendtünk.
Később, miután a Mester még egyszer tárgyalt a szervezővel, néhány száz ember kígyózó sorokban várakozott, hogy be legyenek engedve és néhány száz ember figyelte az élő közvetítést a szomszédságban. Én a harmadik résztől kezdve figyeltem a közvetítést.
Vasárnap reggel és délután három rész volt egymás után. Az ebédszünet alatt soha sem gondoltuk volna, hogy jönne a Mester, hogy lásson minket. Azonnal mindanyian felálltunk, körbevettük és kérdéseket tettünk fel neki. Miután minden kérdésünkre felelt, csendesen figyeltük a Mestert. A Mester arckifejezése nagyon békés, barátságos és tiszteletteljes volt. Amikor a Mester távozott, önszántunkól utat csináltunk neki és nem szívesen búcsúztunk el tőle. Az alkalmazottak, akik a Mestert kísérték, visszajöttek és elmagyarázták nekünk, hogy Li Mester nagyon sajnálja ezt a helyzetet és mindvégig kitartott amelett, hogy idejöjjön hozzánk, hogy lásson minket. Azt akarta, hogy mindenki megtudja ezt a hírt.
Sok megindító eset történt a guangzhoui szeminárium alatt. Már korán a tanítás előtt jött a Mester és válaszolt mindenki kérdésére. A szeminárium kezdete előtt gyakorlók által elvesztett pénzt, elejtett vonatjegyeket vett fel a padlóról, majd letette az asztalra és kijelentette, hogy mindenki, aki valamit elvesztett, jöhet és elviheti a tanítás után.
A fent leírtakat személyesen éltem át. Annak ellenére, hogy ennek már 11 éve, a Mester mosolya és az arckifejezése még mindig a gondolataimban él. A művelés göröngyös útján és különösen a gonosz Jiang-rezsim általi üldöztetés óta, mindig mikor a Mesterre gondolok, melegség tölti el a szívemet. Újból és újból útmutatást nyújtott a Mester a művelés ösvényén. A Napot csak átmenetileg takarja el egy felhő. A végén a Nap sütni fog, ha eláll az eső. A Mester erénye fenséges és örök.
* * *
tovább ...