2000. májusában jogellenesen fogva tartottak az Első Chenzhoui Katonai Börtönben Hunan tartományban. Az egyik rab egy sovány, 15 éves, fiatal lány volt. Szakadatlanul sírt és szinte mindig ingerülten reagált. A munkaszolgálatot is megtagadta. Arra kényszerítettek, hogy karácsonyfa-dísznek való színes égőket állítsunk össze. Egyik rab sem nézte örömmel szenvedését. Megverték, elátkozták és még arra is kényszerítették, hogy térdepeljen le összetört égőkre, ami ahhoz vezetett, hogy a térdei véreztek. A lány viselkedését azonban semmi nem tudta megváltoztatni.
Később még sok gyakorlót tartóztattak le és vittek oda. Hirdették a Fálun Gong üldöztetésének igaz körülményeit és tanították a rabokat, hogyan lehetnek jó emberek. Egyszerűen csak az Igazságosság, az Együttérzés és a Tolerancia tulajdonságokat kell követniük. Miután a fiatal lány megismerte a Dáfá-t, nagyon gyorsan megváltozott. Amikor a gykorlók a gyakorlatokat végezték, megpróbálta leutánozni őket. Komolyan meg is bánta minden rossz tettét, amit életében elkövetett.
Ez a lány, még igen kis korában elvesztette az igazi édesanyját. Nem kedvelte a mostohanyját és ezért már 12 évesen elment otthonról és a saját útját akarta járni. Elég fegyelmezetlen volt és sok rossz szokást vett fel, mint a cigarettázás, ivás, verekedésekbe is bonyolódott és drogokat is fogyasztott.
Ezúttal azért volt börtönben, mert egy Chenzhoui család pici gyermekét, amire valójában felügyelnie kellett volna, eladta egy másik városban egy családnak. Ezt azért tette, mert a 7 hónapos kisbaba túl sokat sírt és a lánynak nagy nyűg volt. Miután látta a szülők aggodalmát és félelmét, amit a gyermekük elvesztése váltott ki, mégis meglágyult a szíve. Így hát segített a rendőröknek a babát visszahoznia a szülők oltalma alá és utána letartóztatták. Már több, mint 4 hónapja tartóztatták le és senki sem foglalkozott az ügyével.
Egy szép és napsütötte napon megkérte a lány az egyik gyakorlót, hogy mégis tanítsa meg neki az írást és olvasást. Néhány napi kemény munka után fáradságosan le tudta írni a szavakat, amiket tanult: „Fálun Dáfá-t akarok gyakorolni.“ A jelenlévő gyakorlóknak a meghatódottságtól még a könnyük is kicsordult.
Nemsokára hallott róla Tang Xiaohong. Ő felelős a a női cellákért és magához hívatta a lányt az irodájába: „Neked nem megendegett Fálun Gong-ot gyakorloni! Ha folytatod, akkor bilincset rakatok a kezeidre!“ Sok év után most először beszélt a lány udvariasan és barátságosan: „Tang tiszt, ön pontosan tudja, hogy milyen is volt a magatartásom és milyen rossz ember is voltam korábban. A saját szemeivel láthatja, hogy most tényleg egy más és egy sokkal jobb ember lettem. Akkor miért nem enged gyakorolni?“
Amikor a lány újra végezte a gyakorlatokat, jött Tan Xiaohong és két másik őrnő és tényleg felhelyezték neki a bilincset. Tang ezt mondta: „Ha megígéred, hogy nem fogod többet a gyakorlatokat végezni, akkor kérheted, hogy vegyék le a bilincsedet.“ Ezen a napon, amikor a lány becsukta a szemeit, látta a Mestert a sárga Kasaya-ban a lótusz-ülésben ülni. Egy mosollyal az arcán figyelt. Látta azt is, ahogy színes Fálun-ok repkedtek körülötte.
A lány újból megpróbálta levetetni a bilincseit. Az őrnők azonban figyelembe sem vették. Akkor éhségsztrájkba fogott, hogy így tűntessen a jogai érvényesítése érdekében. Mindenki a cellában meg volt döbbenve, ez a lány, aki annyira fiatal és gúnyos volt, most ekkora bátorságot és elszántságot mutatott.
Másnap a lány elég rosszul érezte magát és nagy mennyiségű sárga folyadékot öklendezett ki magából. Elmesélte nekünk, hogy a Mester még többet kellett szenvedjen mint ő. Látta a Mesterünket, amint a sárga Kasaya-ban lótusz-pozícióban ülve mindkét oldalán megtalálható volt. (A Mester egyik Fá-teste az egyik oldalon ült, a másik oldalon egy másik Fá-test ült.) Az előzőekkel összehasonlítva, a Mester teste sűrűn be volt fedve sok, különböző nagyságú, szögekkel. A harmadik napon intenzíven izzadt és a szíve is nagyon gyorsan vert és úgy tűnt neki, mintha ki akarna ugrani a testéből. Látta, mintha a Mester testében csökkent volna a szögek száma. A negyedik napon, nagyon fázott, a hideg a csontjáig hatolt. Teljesen el volt fáradva. Nagyon gyenge hangon azt mondta, hogy a Mester testében már csak egyetlen szög maradt. Nyomatékosan követeltük, hogy az őrnők végre vegyék le a bilincset a lányról. Tang Xiaohong-ot ez azonban egy cseppet sem hatotta meg.
Az ötödik napon jött Liu, a börtön vezetőnője, hogy felkeresse a lányt és ezt mondta az őrnőknek: „Azonnal hagyjátok ezt a lányt elmenni. Sok a szerencséje!“ (A bűnének megfelelően munkatáborba is kerülhetett volna.) Mindenki örült ennek a cellában. Miután a lány készen volt a kijelentkezéssel, visszajött hozzánk, hogy elbúcsúzzon tőlünk. Azt mondta nekünk, hogy ne aggódjunk miatta, mert most már szilárd a művelése és egy igaz és jó ember lesz!
* * *
tovább ...