Mikor kicsi voltam, az anyukám sok történetet mesélt nekem. Az egyik még 50 év után is elég tisztán él bennem. Ebből a történetből sok hasznom származik és ezért szeretném ezt megosztani a gyakorlótársaimmal.
Egy nyári napon hirtelen elkezdett hevesen esőzni. Az emberek, akiknek nem sikerült időben hazaérniük, egy kunyhóhoz menekültek, hogy ne ázzanak meg. Egy teljesen átázott gyermek szintén a kunyhóhoz ment, hogy menedéket találjon az eső elől. Éppen, mikor a gyerek belépett a kunyhóba, valami furcsa dolog történt. Hangos, fülsüketítő mennydörgés és villámlás jött a semmiből. Aztán pontosan a kunyhó felett mennydörgött. A felnőttek remegtek a félelemtől. Az egyikőjüknek az a gyanúja támadt, hogy a gyerek hozta magával a villámlást és a mennydörgést. Így hát felszóllította a gyereket, hogy hagyja el a kunyhót.
Még erősebben esett az eső és a dörgések hangja még erősebb lett. A gyerek nem akart menni. Az embernek egyre gyanúsabbá vált a gyerek, hogy talán mégis van valami köze a villámlásokhoz, és úgy gondolta, hogy az egyetlen módja, hogy elkerüljék a veszélyt, abban áll, hogy elkergetik a gyereket. Így hát ordított és felszóllította a gyereket hogy távozzon. A többiek segítettek neki a gyermeket kiűzni a kunyhóból. A gyermeknek nem maradt más választása és könnyes szemekkel kiment a zuhogó esőbe. Amikor a gyermek nem volt annyira messze a kunyhótól, egy villám eltalálta a kunyhót és a földdel egyenlővé tette. Az eső megszűnt és a dörgés is megszűnt. A gyermek sértetlenül tért haza.
Az emberek lelke rossz, míg ezzel ellentétben a Buddhák és Istenségek irgalmasak. Ha ezek az emberek a gyermeknek menedéket nyújtottak volna az eső elől, akkor talán ezekkel a jó gondolatokkal megmenekülhettek volna a gyermekkel együtt a halálos megtorlás elől. Valamint kihasználták az Istenségek és Buddhák által adott esélyt és ezért elvesztették életüket. A jó és a rossz tényleg megfelelően lesz megjutalmazva vagy megbüntetve. Egyetlen gondolat határoz élet és halál felett.
* * *
tovább ...