(en.minghui.org)
1.rész, 2.rész, 3.rész, 4. rész, 5. rész
A kék szín
Egy szennyezésmentes környezetben a kék a legnagyobb színterület, amit az emberek láthatnak, amikor kilépnek az ajtón, mert ez a hatalmas égbolt alapszíne.
Az ég színe, mint tudjuk, nem egyetlen, változatlan kék. Nappal égszínkék, éjszaka sötétkék, és az évszakok és az időjárás változásával együtt néha liláskék, néha azúrkék.
Sok etnikai csoport hisz az ég és a föld harmóniájában, és tudatában van egy drágakőnek a földön, amely úgy tűnik, hogy az ég színét tükrözi. A kék árnyalatok egész sorát tükrözi, mint például a sötétkék, égszínkék, liláskék, zöldeskék stb. Ezt a drágakövet kínaiul „qingjin shi”-nek, nyugaton pedig „lapis lazuli”-nak (lazúrkőnek) nevezik.
Qingjin shi (lapis lazuli)(lazurit, lazúrkő)
Úgy tűnik, a különböző etnikai csoportok már az ősi időkben felismerték, hogy ez a fajta drágakő a hatalmas és szent világegyetemet jelképezi. Több ezer évvel ezelőtt mind a sumerok és az ókori egyiptomiak, mind a földgolyó másik oldalán élő bennszülött indiánok a lapis lazulit rendkívül értékesnek tartották. Áldozati szertartásokon, istentiszteleti szertartásokon vagy démonok kiűzésére szolgáló szertartásokon használták. Ezek a hagyományok mélyen gyökereztek a kultúrában, és egyes aspektusaik még az eredeti civilizációk eltűnése után is fennmaradtak, és más civilizációk is továbbvitték őket. Például egészen a kínai Qing-dinasztiáig (1644-1912) a császár a mennyek tiszteletére rendezett nagyszabású szertartásokon sötétkék hivatalos udvari ruhát és 108 lapis lazuli gyöngyből álló láncot viselt.
Mindannyian tudjuk, hogy a bolygónkon kék ásványok sokasága található, és jó néhány olyan drágakő van, amely „égszínkék” színű. Akkor miért olyan különleges a „lapis lazuli”?
Az ok ismét az istenekhez és buddhákhoz fűződő egyedülálló kapcsolatában rejlik. Itt van néhány példa.
A mezopotámiai mitológiában, Akkádban, Asszíriában és Babilonban a holdistent „Sin”-nek (sumerül „Nannar”-nak) hívják. A legenda szerint volt egy különleges arcvonása, vagyis a szakálla lapis lazuliból készült.
Hasonlóképpen az ókori Egyiptomban úgy hitték, hogy egy isten teste aranyból készült, de a haja lapis lazuliból.
A napisten elsődleges neve az ókori Egyiptomban „Rá” volt. Úgy is tisztelték, mint mindenek teremtőjét. Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy ennek az istennek arany teste és lapis lazuli haja volt.
A kínaiaknak nem okozna gondot megérteniük, hogy az isteneknek arany testük és kék hajuk van, mert a legtöbb Buddha-képet vagy szobrot így ábrázolják.
A buddhista művészetben is van egyfajta pigment, amelyet „Buddha Head Blue” vagy „Buddha Blue” néven használnak a buddha-szobrok vagy portrék hajának a színezésére. A „Buddha-kék” különböző nyersanyagokból készülhet, például azurit porból, lapis lazuli porból vagy mindkettő keverékéből.
A Buddha-szobor hajának a festéséhez használt ultramarin erősen telített és sötét, ami feltűnő kontrasztot alkot az arannyal. Az ókorban, hogy az arany test fején a kék tónus jobban tükröződjön, finomított lapis lazuli porból készült pigmenteket használtak.
Az ilyen pigmentek magas költségei miatt azonban alkalmazásuk leginkább a kisebb és közepes méretű buddhista ereklyéken volt látható Kína nyugati régióiban, ahol a buddhizmus nagy befolyással bírt. Kína más területein az emberek nagyrészt az azuritot használták nyersanyagként hasonló pigmentek előállításához ezer éven át. Természetesen sok olyan Buddha-szobor is van, ahol a haj nem színezett. Tibetben azonban a finomított lapis lazuli porból készült pigmenteket széles körben használták a kézzel rajzolt thangka festményeken.
Bukuchi Tathágata (szanszkrit:Amoghasiddhi buddha, kínai: Bu-kong Cheng-jiu Fo) buddha-szobra a Renhuain születési templomában, Tamana városban, Kumamoto prefektúrában, Japánban. Ez a Buddha, az öt tantrikus tathágata egyike, az északi Lótusz Paradicsom felett elnököl. Teljesen aranyszínű, kivéve, hogy a haja kék, ami a buddhista művészet egyik fő jellemzője.
Az ultramarin a nyugati művészetben gyakran használt mélykék pigment. Ahogy keleten, az eredeti ultramarin pigmentet a lapis lazuli porrá őrlésével állították elő. Ez volt a legfinomabb és legdrágább kék, amelyet a reneszánsz festők használtak, és gyakran használták Szűz Mária köntöséhez, hogy a szentséget és az alázatot jelképezzék. Ilyen pigmentet használtak az Istenről és Jézusról készült hagyományos festményeken is.
Szűz Mária, Jézus anyja, Giovanni Battista Salvi da Sassoferrato olasz festő festménye 1654 körül. A festményen használt ultramarin kéket a lapis lazuli finomra őrlésével állították elő.
Laurent de La Hyre francia festő „L'Apparition du Christ aux pèlerins d'Emmaüs” (Krisztus megjelenése a zarándokoknak Emmausban) című olajfestménye 1656-ban. Jézus ruháját lapis lazuli porból készült ultramarin kék pigmenttel festette meg.
Az értékes nyersanyagokból, például aranyból és lapis lazuliból készült pigmentek használata már az ókorban is gyakori volt a vallási műalkotásokban. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy ez az emberek istenek iránti tiszteletének köszönhető, ezért drága anyagokat használtak a festményeken, hogy tiszteljék az isteneket.
Bár ez igaz, ez csak a felszíni szinten mutatja meg az istenek iránti tiszteletet. Az, hogy ezeket az anyagokat választották, nemcsak azért történt, mert drágák voltak, hanem a mögöttük rejlő másodlagos jelentések miatt is. Valójában minden dolognak van intelligenciája, és mindennek van egy mélyebb oka a létezése számára, még a nyersanyagoknak is. Az ilyen másodlagos jelentéseket megvilágosodott elmével lehet megérteni, amikor eljön az idő.
Egy másik dolog, amit meg kell jegyezni, hogy a lapis lazulit a Ming- és a Qing-dinasztia előtt nem nevezték kínaiul „qingjin shi”-nek. Ennek az az oka, hogy a lapis lazulit mindig más országokból importálták Kínába az ókor óta, és különböző időszakokban és különböző helyeken különböző neveket adtak neki, és más kék ásványokkal is össze lehetett keverni. Ilyen zavart láthattunk az ősi kínai klasszikusokban. Ha azonban a témával kapcsolatos idegen nyelvű szakirodalomra hivatkozunk, ez a zavar könnyen kiküszöbölhető.
Vegyük például a „Medicine Master and King of Lapis Lazuli Light” (A Lapis Lazuli fény gyógyító mestere és királya) című könyvet. Franciául „Maître guérisseur de la Lumière de Lapis-lazuli”, olaszul pedig „Maestro della Medicina dalla Luce Lapislazzuli”. Az általa elnökölt paradicsomot kínaiul „Liuli Shijie”, angolul „Eastern pure land of Pure Lapis Lazuli”, franciául „Terre pure de pur Lapis-lazuli”, olaszul „Pura terra di puro Lapislazzuli” néven ismerik. A „Liuli” megfelelője ezen a három idegen nyelven a „Lapis lazuli”. Nyilvánvaló, hogy a „Lapis lazuli” az, amit ma kínaiul „qingjin shi”-nek hívunk.
Gyógyító Buddha (Bhaisadzsjaguru) keresztbe tett lábbal ül, két oldalán egy-egy bódhiszattva áll. A Gyógyító Buddha teljes neve „a Lapis Lazuli Kristály Sugárzásának a Gyógyító Buddhája”. A buddhizmusban a lapis lazuli kék a Gyógyító Buddha testének a színe.
A „Liuli Shijie” vagy a „Tiszta lapis lazuli keleti tiszta földje” csak egy név, amit ebben az emberi világban ismerünk, és a „Tiszta lapis lazuli” a felsőbb birodalmakban nem ugyanaz, mint ami itt, a halandó világban van. A halandó világban az ásványok meglehetősen tisztátalanok, és távol állnak az ősi buddhista klasszikusokban leírt értékes kincsektől.
Bár a lapis lazuli a buddhizmusban a hét kincs egyikének számít – és az ékszerészek nagyra értékelik –, a valódi művelés-gyakorlások az ősi idők óta mind megkövetelik a gyakorlóiktól, hogy engedjék el az anyagi kényelemhez és javakhoz való ragaszkodást. Ez azért van, mert a legfontosabb az, hogy javítsa a jellemét és az erényét, és megerősítse az istenekbe és buddhákba vetett igaz hitét.
* * *
Ez a cikksorozat csak néhány jellegzetes, reprezentatív hagyományos színt érintett, sok más színt kihagyva. A fő szempont, amit ki akarok fejteni, hogy Kína hagyományos színe nem az az éles, vakító vörös, amellyel a mai kommunista Kínában annyira visszaélnek.
A történelem tanulmányozása során azt találtuk, hogy az igazi hagyományos színek szorosan kapcsolódnak az istenekhez, a buddhákhoz, az éghez és a földhöz. Legyen szó a buddhizmusban tisztelt „arany testről” vagy a taoizmusban tisztelt „lila qi”-ről, ezek a színek nagyon pozitív érzést adnak az embereknek. Nemesnek és ünnepélyesnek, rendkívülinek és elegánsnak tűnnek. Ezzel szemben a mindennapi apróságok világi gondjait és a halandó világban a hírnév és a nyereség hajszolását a kínaiak „vörös pornak” nevezik, és azokat a helyeket, ahol a szexszel kapcsolatos üzletek és a kábítószerrel való visszaélés elterjedt, gyakran „vöröslámpás negyedeknek” nevezik. Nyilvánvaló, hogy az emberek hasonlóan vélekednek a színekről.
Természetesen minden színnek megvan a maga felhasználási módja, és ennek megfelelően számos alkalmazásban felhasználható. Gyűlöletet sem próbálok kelteni a vörös szín iránt önmagában, hiszen a vörös szín is különböző szinteken és különböző dimenziókban nyilvánul meg a vörös különböző formáiban. Amivel nem értek egyet, az egy adott színnel való visszaélés káros célokra, mint például az éles vörös szín irracionális és vak imádata a mai kommunista Kínában.
Remélem, hogy ez a cikksorozat új perspektívát nyújt azoknak az embereknek, akik tisztelik a hagyományos színeket és értékelik a mély másodlagos jelentésüket. Remélem, hogy ismét élvezhetjük a hagyományos kultúránk szépségét és ragyogását, amely sajnálatos módon továbbra is csökken abban a modernizált humanista környezetben, amelyben ma élünk.
Hivatkozások:
Zhao Ming Wen Xuan (Válogatás a kifinomult irodalomból), az északi és a déli dinasztia idején összeállítva
Shi Ji (A nagy történész feljegyzései) „Qin Shihuang alapvető évkönyvei”, Sima Qian-től a nyugati Han-dinasztiából
Guochu Shiji, Liu Chentől a Ming-dinasztiából
Shuowen Jiezi, Xu Shentől a keleti Han-dinasztiából
Qing Bai Lei Chao, összeállította Xu Ke, Kínai Köztársaság
Fayuan Zhulin, buddhista enciklopédia, összeállította Daoshi Kr. u. 668-ban
Ling Gui Zhi, háromkötetes fantázia regény Xun-től a keleti Jinből
Lunheng, széles körű kínai klasszikus szöveg Wang Chong-tól a keleti Han-dinasztiából
Taiping Guangji, a korai Song-dinasztia idején összeállított történetek gyűjteménye
Hortus deliciarum, Herrade de Landsberg, 12. század
Jelenések könyve, János apostol, 1. század
La valeur de l'or dans la pensée égyptienne, François Daumas, 1956
Compendium of Materia Medica, Li Shizhen által írt kínai herbológiai kötet a Ming-dinasztiából
Shiming, kínai szótár, amely fonológiai glosszákat használt, írta Liu Xi a keleti Han-dinasztiából
Tongdian, kínai intézménytörténeti és enciklopédia-szöveg, írta Du You a Tang-dinasztiából
Yi jing (Ji csing – A változások könyve)
A későbbi Han könyve, írta Fan Ye a Déli dinasztiából
Guan Fo Sanmei Hai Jing, más néven „Samādhi tengeri szútra”
(Vége)
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Connotations of Traditional Colors (Part 6) | Falun Dafa - Minghui.org
* * *
tovább ...