A hagyományos színek másodlagos jelentése (4. rész)

(en.minghui.org)

1. rész, 2. rész, 3. rész


Arany és sárga

Ha van egy szín, amely hagyományosan elfogadott minden országban és kultúrában, akkor az az arany. Manapság azonban az emberek az arany színét gyakran az arany fémmel (pénzzel) hozzák összefüggésbe. Egyesek még az „arany” színt is elutasítják, azt állítva, hogy az arany szín említése azt jelenti, hogy az emberek a gazdagságukkal vagy a vagyonukkal akarnak hivalkodni. Valójában egy olyan ember, aki nem ragaszkodik a gazdagsághoz, nem lenne ilyen elfogult; és nem is a pénzre gondolna az arany szín láttán. Természetesen az arany fém társadalmunkban valóban a gazdagsághoz kapcsolódik. És kell lenniük bizonyos okoknak arra, hogy a fém a történelem során ilyen magas státuszban maradt.


Még a primitív társadalomban vagy az emberi civilizáció korai szakaszaiban is előfordult már, hogy a világ különböző részein az arany fémet értékes anyagként kezelték. Az ókorban az emberek az aranyat az isteni iránti tiszteletük miatt becsülték, nem pedig a gazdagság megszállottsága miatt, mint a modern társadalomban.


Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az ókori emberek miért tisztelték az aranyat, a tudósok általában egyetértenek abban, hogy Egyiptomban keresendő a válasz, ugyanis ez a négy ókori civilizáció egyike, amely bőséges relikviákkal és történelmi feljegyzésekkel rendelkezik az aranyról. Az ókori egyiptomiak isteni ihletésű kultúrájukból megtanulták, hogy az arany az isteni lények testének maradványa, és ez anélkül, hogy elfajulna, örökké megmarad.


Az arany jelentése a művelési körben más, mint a modern közgazdászok vagy fizikusok értelmezése. Például a buddhák és istenek leírása gyakran kapcsolódik az aranyhoz. Ide tartoznak az aranyozott Buddha-szobrok is, mivel úgy tartják, hogy Buddha teste aranyból van. A taoisták az ősi időkben szintén „arany elixírről” vagy az „arany megvilágosodott lény” felé való művelésről beszéltek. Ezek az elméletek összhangban voltak az ókori egyiptomiak megértéseivel. Valójában a Buddhával vagy az istenekkel kapcsolatos arany fogalma túl van a három birodalmon, és különbözik az öt elem (fém, fa, víz, tűz és föld) „fémjétől”.


Bár az emberi világban megjelenő arany nem olyan tiszta, mint a magasabb szintű dimenziókban lévő arany, mégis isteni eredete miatt drasztikusan különbözik a földi világban lévő anyagoktól. Ennek eredményeként az aranyról már az ókorban úgy hitték, hogy rendelkezik a gonosz kiűzésének az erejével. A Bencao Gangmu (Compendium of Materia Medica) című klasszikusban, amelyet a híres orvos, Li Shizhen írt a Ming-dinasztia idején, az aranyról azt mondták, hogy képes biztosítani egy ember jó hangulatát, megerősíteni a csontvelőjét és kiűzni a belső szervekből a rosszindulatú qit (energiát). A magasabb szintű dimenziók szimbólumaként az arany meghaladta a sorozat korábbi részeiben említett öt színt, mivel a szakralitás és a nemesség karakterével rendelkezik. Ezenkívül az arany figyelemre méltóan stabil. Viszonylagos lágysága szintén a stabilitást, az örökkévalóságot és a semlegességet jelzi.


A kromatika szempontjából az arany szín különböző színátmenetek keveredéséből származik. Ahelyett, hogy egyetlen szín lenne, az arany egy benyomás, amely az arany textúráján alapul. A sárga színhez való hasonlósága miatt az emberek gyakran összeillesztik őket, és „aranysárgának” hívják a színt.


A Shimingben, egy ősi szótárban Liu Xi a Han-dinasztia idején azt írta, hogy a sárga a nap színe. Az ősi időkben az emberek hittek az isteniben és a sárga színben. A Tongdian-ben, egy Tang-dinasztia idején készült enciklopédiában azt írták: „a sárga szín semleges és gyönyörű. Az isteni erényt képviseli, és a legcsodálatosabb”. Ennek eredményeként a királyi palota, az ősi templom és más császári épületek gyakran sárga tetővel rendelkeznek.


A föld színe szintén sárgás. Az ősi szótár, a Shuowen Jiezi azt írta: „A sárga a föld színe.” Az öt elemben a föld a sárgának felel meg. Ezenkívül az öt elem mindegyike egy-egy irányt is képvisel. Vagyis a fa a keletit (zöld), a tűz a délit (piros), a fém a nyugatit (fehér), a víz az északit (fekete) és a föld a középsőt (sárga).


A sárga tehát a középpontot jelképezi, összekötve a földtől felfelé és a földtől lefelé származó erényt. Így a többi színt meghaladóan a semlegesség színének tekintik. A Yi jingben az is szerepel, hogy kedvező a sárga ruházat viselése. Ennek eredményeként a Sui-dinasztia óta a császárok ezt a színt viselték, és hagyományt teremtettek belőle.


(Folytatása következik)

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: Connotations of Traditional Colors (Part 4)