(en.minghui.org) A világunk színes, a különböző nemzetek saját, egyedi, hagyományos színeiket kedvelik, amelyek nem csak valami vizuális dolgok – az egyedi színek az egyes országok történelmét és hagyományait is tükrözik.
A mai világban ezek a hagyományos színek némileg mind hasonlónak tűnnek egymáshoz, de a másodlagos jelentésük egészen más lehet. Tekintettel a színek nagy változatosságára, ez a cikksorozat a leggyakoribbak közül elemez néhányat.
Öt erény és öt szín
A mai Kínában, ha a hagyományos színekről van szó, sokaknak a vörös jut eszébe, mivel ünnepi színnek tekintik, amely a boldogságot jelképezi. Például az emberek hajlamosak sok vörös színt használni az otthonuk díszítésére egy esküvő alkalmából, és a menyasszony és a vőlegény is gyakran visel vöröset; a kínai újév alkalmából az emberek vörös papírra írnak egymásnak verseket; a vörös szín mindenféle ünnepségen is domináns szín, nem is beszélve a „vörös Kínáról” szóló buzgó politikai propagandáról. Általánosságban úgy tűnik, hogy a vörös színnek meglehetősen pozitív hatása van az emberek tudatában, mivel úgy vélik, hogy a vörös a jólétet és a szerencsét szimbolizálja.
Az ősi kínai kultúrát kutatva azonban a vörös szín modern, rikító színe valójában meglehetősen távol áll Kína három hagyományos vallásától, a konfucianizmustól, a taoizmustól és a buddhizmustól. Valójában az ősi Kína minden egyes dinasztiájának színárnyalata inkább ünnepélyes, békés, egyszerű vagy elegáns volt, és egyik sem volt közel sem olyan rikító és káprázatos, mint a ma látott vörös. Végül is a vörös nem illik az ősi kínaiak általánosan befelé forduló jelleméhez.
Tehát melyek Kína hagyományos színei?
Mindenekelőtt talán egy pillantást kell vetnünk az öt erény elméletére. Ezt az elméletet Zou Yan, a yin-yang iskolát képviselő neves tudós támogatta a Hadakozó fejedelemségek korában (Kr. e. 475–221).
Ez az iskola azt a nézetet vallotta, hogy a világegyetemben minden változás a yin és yang működésével, az öt elem fejlődésével, valamint a kölcsönös támogatással és kölcsönös gátlással összhangban történik. Zou egy lépéssel tovább alkalmazta az öt elem működését, hogy megmagyarázza a történelem ciklikus vonatkozásait és a dinasztiák változásait, ami az öt erény elméleteként ismert.
Bár ez az elmélet jelentős hatással volt a kínai történelemre, ma sokan még csak nem is hallottak róla. Ennek az az oka, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) a kínai hagyományos kultúra nagy részét démonizálta, így számos alapvető értéket elfelejtettek és elhagytak.
Az öt erény elmélet szerint az öt elem – fém, fa, víz, tűz és föld – mindegyike egy-egy erényt képvisel, és ezek együtt ciklikusan mozognak.
Ezen elmélet szerint egy dinasztia azért jött létre, mert az Ég az öt erény egyikét adományozta neki. Vagyis a császárnak (tianzi-nek, vagyis az ég fiának) egy mennyei küldetést kellett teljesítenie. Ahogy az adott dinasztia erénye fokozatosan gyengült, egy másik dinasztia keletkezett azzal az erénnyel, amelyet az Ég adományozott neki, és felváltotta a meglévő dinasztiát.
Például a kölcsönös támogatás és kölcsönös gátlás elmélete alapján a fém legyőzi a fát, a fa legyőzi a földet, a víz legyőzi a tüzet, a tűz legyőzi a fémet, a föld pedig a vizet. Minden dinasztia, a maga egyedi erényeivel, szintén egy ilyen ciklust követett. Zou elmélete szerint a Zhou-dinasztia a tűz erényével rendelkezett, amelyet a Qin-dinasztia váltott fel, ami a víz erényével rendelkezett, a víz pedig legyőzte a tüzet.
Zou öt erény elmélete széles körben elismert és elfogadott volt a kínai történelemben. A Qin- és Han-dinasztiától kezdve a Song-, Liao- és Jin-dinasztiáig az egyes dinasztiák udvari tisztviselői mindig megvitatták és megerősítették a saját erényüket. Ezt aztán az egész országgal közölték, hogy bizonyítsák a dinasztia legitimitását. Ez azt is jelenti, hogy egy dinasztiának nem lehetett pusztán erőszakkal véget vetni, az utódnak rendelkeznie kellett a szükséges erénnyel, amelyet az Ég adományozott neki. Bár a Yuan-, a Ming- és a Qing-dinasztia hivatalosan nem nyilvánította ki, hogy milyen erényt képvisel, úgy tekintették, hogy minden császáruk az Ég rendelkezései szerint járt el.
Az öt erény színei és azok teremtő és leküzdő kölcsönhatásai
A különböző dinasztiák különböző erényeknek feleltek meg, és a megfelelő színekkel – például fehér, kék, fekete, vörös vagy sárga – ábrázolták őket. Mint korábban említettük, amikor a Qin véget vetett a Zhou-dinasztiának, úgy hitték, hogy az Ég akaratát követik, a víz legyőzte a tüzet. Mivel a víznek megfelelő szín a fekete, a Qin-dinasztia a feketét használta reprezentatív színként, és a Qin császár fekete köntöst viselt.
A Shi Ji (A nagy történész feljegyzései) – az egyik legtekintélyesebb történelemkönyv – rendelkezett egy bejegyzéssel az első császár, Qin Shihuang alapvető évkönyvei című művéről. Támogatta az öt erény hagyományát, úgy vélte, hogy a Zhou-dinasztiát (a tűz erényével) azért váltotta fel a Qin (a víz erényével), mivel a víz legyőzi a tüzet. Ahogy a könyvben olvasható: „Az új naptár októberben kezdődött. A ruhák és a zászlók mind feketék voltak.”
Hasonlóképpen Xuanzong Tang császár is azt írta a Tai-hegyen tartott nagyszabású istentiszteleti szertartásról szóló cikkében: „Az ég a föld erényével áldja meg a Li klánt (a Tang császárok vezetékneve).” Nyilvánvaló, hogy a Tang-dinasztia a föld erényén alapult. Ezért tartotta tiszteletben a megfelelő sárga színt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy mindenki viselhette ezt a színt. Valójában a sárga szín kizárólag a császári család számára volt fenntartva, nem pedig a hétköznapi emberek számára.
A tűz erényét felkaroló dinasztiákban a ruházat színe vörös volt. Ez azonban az ősi Kínában használt festékek miatt egészen más volt, mint a ma látható élénkvörös. Az ősi Kínában a vörösnek különböző árnyalatai voltak, különböző elnevezésekkel. A hagyományos vörös egy kicsit sötétebb és lágyabb tónusú.
A Ming és a Qing császári palotákat véve példának, a paloták falain lévő cinóbervörös valójában a narancs és a vörös közötti szín. A tónus egy kicsit szürke, nem a modern élénkvörös. Továbbá, amikor a vörös szín dinasztikus szín volt, a hétköznapi emberek nem viselhették, mivel a színt a császárnak tartották fenn.
Például, bár a Ming-dinasztia hivatalosan nem jelentette be, hogy melyik erényt képviseli, számos hivatalos dokumentum említette, hogy a Ming-dinasztia a tűz erényén alapult. Liu Chen, a korai Ming-dinasztia egyik minisztere azt írta, hogy „Ming Taizu a tűz erényének az uralkodója, és a vörös színt karolja fel.” A Ming-dinasztia a tűz erényét jelképező vörös színt támogatta, és az egyszerű emberek nem viselhettek ilyen színű ruhákat.
A vörös színt többféle árnyalatba lehet sorolni, és részletes szabályok vonatkoztak a különleges alkalmakkor való és a társadalmi státusznak megfelelő használatukra. A hétköznapi emberek nem használhattak tiszta vörös színt. Ők csak a vörös világosabb árnyalatait használhatták, mint például a barackvirág és így tovább. A korlátozásokat néhány nagyobb szertartás alkalmával és különleges körülmények között enyhíthették egy kicsit.
Érdemes megemlíteni, hogy a „vörös” az ősi időkben még más jelentéssel bírt, mint a „vörös” a modern kínaiban. A Shuowen Jiezi, egy ősi kínai szótár szerint a Han-dinasztia idejéből, a vörös „a vörös és a fehér kevert színe” volt. Más szóval a „vörös” az ősi kínaiban a rózsaszín árnyalatára utalt, nem pedig arra az élénk vörösre, amire az emberek ma gondolnak. A mai olvasók számára a könnyebb megértés érdekében azonban a „vörös” szót általános kifejezésként fogjuk használni, amikor ebben a cikkben a különböző nevű, hasonló színekre utalunk.
Egy magasabb szintről nézve az ok, amiért minden dinasztia sajátos történelmet és kulturális örökséget tudhatott magáénak, az az volt, hogy mindegyik más eredetből származott. Ezért az általuk felkarolt színek természetesen különböztek egymástól. Az öt erény és az öt szín elmélete csak egy bizonyos szinten magyarázza meg a dolgokat az emberi világban, és nem biztos, hogy ez a végérvényes valóság.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Connotations of Traditional Colors (Part 1)
* * *
tovább ...