(en.Minghui.org) Egy ősi kínai aforizma szerint a bujaság a legnagyobb bűn. A kéjes gondolat mindenféle illetlen gondolat ösztönzésévé válhat, és a karma felhalmozódásához vezethet, ami viszont szerencsétlenséget okoz.
Wenchang császár, egy ismert taoista, azt is mondta, hogy „A menny a legnagyobb sietséggel lesújt a bujálkodókra. Az emberek nem félnek, mert tudatlanságban élnek, és képtelenek felismerni az összefüggéseket. Mégis, ha valaki enged az erkölcstelenségnek, bármikor katasztrófa érheti.”
A mai materialista világban azonban az anyagi vágyak elszabadulnak, és a társadalom a pornográfiába süpped. Mindez súlyosan beszennyezte a fiatalabb generációkat. Igazán sajnálatos, hogy sokan elveszítik pozíciójukat, tönkreteszik hírnevüket és tönkreteszik életüket a pénz és a nők iránti megszállottságuk miatt.
Konfuciusz azt mondta, hogy egy úriembernek három területen kell óvatosságot tanúsítania; e három terület egyike a kéjvágy kérdése.
„Amikor még fiatal, a vére és a lelke még nem nyugodott meg, résen kell lennie, nehogy kéjvágyba essék” – mondta Konfuciusz.
Arra emlékezteti a férfiakat és a nőket egyaránt, hogy fiatalon becsüljék meg a testüket az egészségük érdekében.
Az ősi Kínában az emberek tisztelettel és udvariassággal bántak egymással. Különösen szigorúak voltak önmagukkal szemben, amikor a férfiak és nők közötti interakciókról volt szó. Még az illetlen gondolatokat is bűnnek tekintették, mivel úgy vélték, hogy az ilyen gondolat árt az érintetteknek és másoknak egyaránt.
A következő néhány történet példát mutat a viselkedést illetően.
A Song Renzong császárának története
Zhao Zhen, vagy a Song Renzongja volt a Song-dinasztia negyedik császára. 41 évig uralkodott (1022-1063 között), ami a leghosszabb uralkodás a Song-dinasztia összes császára közül. Természeténél fogva mértékletes és megbocsátó volt.
Egy nap Wang Su császári tanácsadó azt javasolta Renzongnak, hogy tartsa távol magát a kéjvágytól.
„Ami azt illeti, Wang Deyong valóban ellátott engem néhány gyönyörű hölggyel, akik már a palotában vannak” – válaszolta a császár. „Nagyon tetszenek nekem. Hadd tartsam meg őket.”
„Pontosan ez az oka annak, hogy ma itt vagyok. Aggódom, hogy felségedet megbabonázza a szépség” – mondta Wang Su.
Renzong ellentmondásosnak tűnt e szavak hallatán. Ennek ellenére megparancsolta az eunuchoknak, hogy azonnal küldjék el ezeket az ifjú hölgyeket, fejenként háromszáz rézhúrral kárpótolva.
Amikor Renzong kiadta a parancsot, nem tudta megállni, hogy ne ejtsen könnyeket.
Wang Su aggódott, és így szólt Renzonghoz: „Felség, még ha úgy is gondolod, hogy a tanácsomnak van értelme, nem kell most azonnal elküldened őket. Mivel már itt vannak, talán jobb lenne egy ideig itt tartani őket, mielőtt elküldenéd őket.”
„Bár császár vagyok, nekem is megvannak a vonzódásaim, mint a közembereknek” – mondta Renzong. „Ha továbbra is itt tartanám őket, a vonzalmaim miatt már nem tudnám elküldeni őket.”
Bölcs tanácsok egy fiatal özvegynek
Di Renjie híres kancellár volt a Tang-dinasztia idején. Fiatal korában nagyon jóképű volt, finom vonásokkal. Útban a fővárosba, hogy letegye a császári vizsgát, egy este egy fogadóban szállt meg.
Éjszaka csendben tanult, amikor hirtelen egy fiatal nő lépett be a szobájába. Kiderült, hogy a szálloda tulajdonosának özvegye volt, akinek a férje nem sokkal azután hunyt el, hogy összeházasodtak. A nőnek imponált Di jóképű megjelenése, és azzal az ürüggyel jött flörtölni vele, hogy meggyújtsa a gyertyáját.
Bár Di átlátott a fiatal özvegy szándékán, mégis barátságosan beszélt hozzá.
„Asszonyom, az ön tisztességes arckifejezése arra emlékeztet, amit egy öreg szerzetes mondott nekem réges-régen.”
A fiatal özvegy kíváncsiságból megkérdezte, mit mondott az öreg szerzetes.
Di elmondta, hogy mielőtt a fővárosba jött volna, egy templomban élt a tanulmányai miatt. Ott, egy öreg szerzetes egyszer figyelmeztette a jövőjét illetően.
„Uralkodói megjelenésed van, és a jövőben biztosan magas rangú hivatalnok leszel. De ne feledd, hogy ne engedj a csábításnak és ne kövess el házasságtörést, nehogy tönkremenjen a jövőd!” – mondta a szerzetes.
„Mindig is a szívemben tartottam ezeket a szavakat” – folytatta Di. „Csodálatra méltó, hogy keményen dolgozik az üzlet fenntartásáért, és őrzi a tisztaságát. Kérem, ne tegye tönkre finom jellemét féktelen érzelmek miatt. Emellett az idős apósáról és anyósáról, és egy kisfiúról kell gondoskodnia, akik mindannyian önre vannak utalva. A szüzességüket őrző nők erényét mindig is dicsérték és nagyra becsülték ősi idők óta.”
A fiatal nő könnyekig meghatódott Di szavai hallatán.
„Köszönöm a kegyes útmutatásodat” – mondta. „Mostantól fogva ragaszkodom a nőktől elvárt tisztasághoz, hogy megháláljam a legjóindulatúbb tanácsodat.”
Miután még kétszer megköszönte Di Renjiének, távozott.
Vers egy fiatal hölgy visszautasítására
Chen Tao, a Tang-dinasztia közepén és végén élt költő egyszer Hongzhouba (a mai Jiangxi tartományba) ment, hogy elkerüljön egy háborút. Barátja, Yan Zhuan egy tehetséges és gyönyörű fiatal hölgyet hozott neki társaságnak.
Csen udvariasan visszautasította, miközben helyben egy verset írt:
Amikor ezt a verset olyan tiszta gondolatokkal írom, mint a víz,
Idős korban vagyok, és szerelmes érzéseim olyan vékonyak, mint a sodródó felhők;
Miután már nyertem egy utat a mennybe való felemelkedéshez,
Sajnálom, hogy vissza kell utasítanom olyan szépséget és a tehetséget, mint a tiéd.
Nem lehet nem csodálni az ősök bölcsességét és kedvességét. Még akkor is udvariasak maradtak, amikor elutasították az illetlenséget, és kerülték mások megalázását.
Segítség egy fiatal özvegynek, hogy a helyes úton maradjon
Fei Shu Guangdu szülötte volt a Song-dinasztia idején. Egyszer 1120-ban elment a fővárosba, Bianliangba (a mai Kaifengbe). Egy fogadóban szállt meg, amikor Chang’an (ma Xi’an) felé közeledett. A tulajdonosnő szívélyesen fogadta és nagyon jól gondoskodott róla.
Meglepetésére később éjszaka felkereste a szobájában.
„Miért vagy itt ilyenkor?” – kérdezte.
„Apám Bianliangból származik, és a családunk selyem eladására szakosodott. Hozzámentem ennek a fogadónak a tulajdonosához, de ő már elhunyt. Nagyon magányosnak érzem magam, ezért jöttem hozzád, kockáztatva a becsületemet” – mondta a fiatal özvegyasszony.
„Megértem a helyzetedet – mondta Fei. „Elmegyek Bianliangba, és megpróbálom megkeresni az apádat, és megkérem, hogy küldjön valakit, aki hazavisz téged.”
E szavak hallatán a fiatal özvegy szégyenkezve távozott.
Fei Bianliangba érkezve megtalálta az apját, és elmondta neki, mi történt.
„Néhány nappal ezelőtt álmot láttam, amelyben a lányom elvesztette a tisztaságát” – mondta az öregember. „Nagy veszélyben lett volna, ha nem találkozik veled. Az isteni lény azt mondta nekem, hogy te egy nemes ember vagy. Minden bizonnyal elmegyek, és hazahozom a lányomat.”
Az öregember azonnal elküldte a fiát a lányáért. A következő évben Fei nagyon sikeres volt a császári vizsgán, és magas rangú tisztviselői rangot kapott, Badong prefektúra vezetője lett.
Erény és jutalom
Yang Xizhong, udvariassági nevén Jida, a shuzhoui Xinjinből származott. Egyszer megbukott a császári vizsgán, és egy csengtui szállodában lakott. Az ottani tulajdonosnő el akarta csábítani, de Yang szigorúan visszautasította és távozott.
Még aznap éjjel a felesége otthon álmot látott. Ebben egy hang azt mondta neki: „A férjed tisztességesen viselkedett, amíg távol volt otthonról, és hű maradt a fogadalmaihoz irántad. Az ég tisztában van ezzel; a következő császári vizsgán első lesz, mint az őt megillető jutalom.”
Az asszony felébredt, de nem értette, mit jelent az álom, amíg férje az év végén haza nem érkezett, és el nem mondta neki, mi történt.
Ahogy az álomban megmondták neki, Yang valóban első lett a következő évi császári vizsgán.
Ok és okozat az alvilágban
Huang Jingguo a Song-dinasztia Jiayou-korszakában (1056-1063) bíróként szolgált Yinzhouban. Egy éjszaka, egy álomnak tűnő pillanatban az alvilágba került.
„Tudja, hogy egy incidens történt Yinzhouban?” – kérdezte egy tiszt.
A tiszt ezután megmutatott Huangnak egy könyvet, amelyben a következőket jegyezték fel: Nie Congzhi doktor elment egy beteget kezelni Huating megyébe. A beteg felesége flörtölt vele, és megpróbált házasságtörést elkövetni. Dr. Nie mindent megtett, hogy távol tartsa a nőt.
A tiszt ezután elvitte Huangot egy folyópartra, ahol Huang látta, hogy egy börtönőr lefog egy nőt, és felvágta a hasát, majd kihúzta a beleit, és a folyóban lemosta.
Egy közelben álló szerzetes azt mondta Huangnak: „Ez a nő a beteg felesége, aki megpróbált házasságtörést elkövetni az orvossal. Nie visszautasította őt, és nem hatotta meg a szépsége. Ő jó ember, és az erénye miatt az élettartama 12 évvel meghosszabbodott, 60-ról 72-re, és a Nie család minden jövőbeli nemzedékében lesz egy-egy hivatalnok.”
„Ami a nőt illeti – folytatta a szerzetes –, az ő élettartama 12 évvel csökken. A beleit és a gyomrát megtisztítják, hogy megszabaduljon a kéjes vágyaitól.”
Miután Huang visszatért ebbe a világba, elmesélte Niének, hogy mit látott az alvilágban. Nie nagyon meglepődött, amikor ezt hallotta.
„Még a feleségem sem tud erről az esetről, pedig már az alvilágban is feljegyezték” – mondta.
Mint kiderült, Nie valóban hosszú életet élt. Mind a fia, mind az unokája sikeres jelölt volt a császári vizsgán.
A kedvességet jóval jutalmazták
Volt egy Qian nevű öregember Pilingben (a mai Jiangsu tartományban). Gazdag volt, és sok jó cselekedetet vitt véghez, azonban még mindig nem volt fia.
Egy Yu nevű férfi a helyi körzetben sok pénzzel tartozott másoknak, és ezért a helyi kormányzat letartóztatta. Yu felesége felkereste Qian-t, hogy pénzt kérjen kölcsön, hogy kifizesse a férje óvadékát; Qian felajánlotta neki a szükséges pénzt anélkül, hogy visszafizetést kért volna.
Miután Yu kiszabadult, a feleségével együtt elvitték a lányukat az öregember házába, hogy kifejezzék hálájukat. Qian felesége látta, hogy a lányuk fiatal és szép, ezért azt javasolta, hogy legyen az öregember ágyasa, abban a reményben, hogy a lány talán fiúgyermeket szül a családnak.
Yu és a felesége is örült az ötletnek, de Qian visszautasította, mondván: „Nem szép dolog kihasználni mások szerencsétlenségét. Kedvességből segítettem a Yu családnak. Ha most feleségül akarom venni a lányukat, akkor a viselkedésem igaztalanná válna. Inkább maradok örökös nélkül, minthogy a lányukat ágyasnak fogadjam el.”
A Yu család mélyen meghatódott e szavak hallatán. Még egyszer megköszönték a Qian házaspárnak, és távoztak.
Aznap éjjel az öregúr felesége álmában egy isteni lényt látott, aki azt mondta neki: „A férjed segít az embereken és jót cselekszik. A szegények és rászorulók felé is nagylelkűen viselkedik, és távol tartja magát a házasságtöréstől. Viselkedésével sok erényt halmozott fel, és ezért fiúval ajándékoz meg téged.”
A következő évben az öregember felesége valóban kisfiút szült. Amikor a fiú 18 éves lett, sikeresen vizsgázott a császári vizsgán, és később cenzorként szolgált a központi kormányzatban.
Egy történet a modern társadalomból
A kínai interneten keringő történet visszautal ezekre az ősi erényekre.
Volt egy szegény családból származó, átlagos megjelenésű, átlagos jegyekkel rendelkező főiskolai hallgató. A középiskolában volt egy barátnője, és a főiskola elvégzése után távkapcsolatot tartottak fenn.
Egy nap a barátnője meglátogatta, és le akart feküdni vele, de ő visszafogta magát, és nem volt hajlandó házasság előtti együttlétre. A barátnője nem sokkal később szakított vele.
Később ez a főiskolai hallgató felvételt nyert egy ismert sencseni televíziós csatornánál, egy olyan állásba, amely sok tehetséges fiatal álma volt. Sokak számára hihetetlen volt, hogy egy olyan ember, mint ő, aki sok szempontból átlagos volt, ilyen könnyen ilyen jó állást kapott.
Van egy mondás az ősi időkből: „Az ember nagy erényeket halmozhat fel, ha távol tartja magát a kicsapongástól, és bőséges áldásokkal jutalmazzák meg.”
A hétköznapi emberek számára meglepő lehet, hogy a fent említett fiatalember ilyen könnyen jó állást kapott, de a spirituális művelés gyakorlói számára ez nem meglepő. A mögöttes ok az volt, hogy ez a fiatalember nem volt hajlandó kompromisszumot kötni erkölcsi elveivel, amikor visszautasította a barátnőjét, és ezért az égiek megáldották, és olyan munkát kapott, amire sokan mások vágytak.
Sima Guang (1019 - 1086) magas rangú tudós-hivatalnok és történész volt a Song-dinasztia idején.
Családi történetében ez található: „Ha valaki pénzt halmoz fel a jövő nemzedékeknek, lehet, hogy nem tudják megtartani; ha könyveket halmoz fel nekik, lehet, hogy nem tudják elolvasni a könyveket; jobb, ha erényt halmozunk fel, hogy a jövő nemzedékek hosszú ideig áldottak legyenek.”
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Blessings for the Chaste: Examples from the Past and Present
* * *
tovább ...