de.minghui.org) Az utóbbi időben végzett művelés során egyre világosabban érzem, hogy emberi nézetek akadályozzák a művelésemet.
Tegnap a Fá-tanulás közben ezt olvastam:
„Mikroszkóp alatt nézve a test ilyen, és összehasonlítva azzal a testtel, amit a szemünkkel látunk, teljesen más. Ez azért van, mert az emberi szem érzéki csalódást okoz, és nem engedik, hogy láss ilyen dolgokat.” (Zhuán Fálun - Miért nem növekszik a gong a gyakorlással?)
Ekkor arra gondoltam: „Ha minden, amit az emberi szem lát, érzéki csalódás lenne, akkor a kezemben tartott Zhuán Fálun, ez a közönséges könyv az emberi dimenzióban, fekete betűkkel fehér papíron, meglehet, hogy nem is az igazi megnyilvánulása? Micsoda akkor a valódi megtestesülése?” Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy a nézetem, egy réteg anyag, át lett törve. Amit ez a Zhuán Fálun mutatott nekem, az már nem egy könyv volt, hanem buddhák, taók és istenségek rétegei egymás után – végtelenül. Ahogy tovább néztem bele, ezek mind a Mester fashenei voltak – az Őszinteség, Jószívűség és Türelem rétegei egymás után.
Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy minden üres bennem. Nem voltak többé elterelő gondolataim a Fá-tanulásnál. Rájöttem, hogy még egy apró zavaros gondolat is tiszteletlen a Fával szemben. Megértettem, hogy amikor a Fát olvasom, akkor törekvés vagy sóvárgás nélkül kell olvasnom, és tisztelettel kell lennem a Mester iránt. Elegendő, ha megértem a mindenkori mondatok felszínes jelentését. Nem kellene olyan gondolatomnak lennie, hogy ki lehet olvasni „a mondat belső értelmét”, mert az egyfajta törekvés lenne. A Fá mély értelmét nevezetesen a mögötte álló buddhák, taók és istenségek mutatják meg valakinek, az aktuális szívállapota és a xinxingjének a szintje szerint.
A Fá-tanulás után felismertem magamnál egy mélyen rejtőző nézetet. Nevezetesen, azt gondoltam: „Látni azt jelenti: hinni.” Tehát csupán akkor tartottam valamit igaznak, ha látni lehetett.
A Mester azt mondja:
„Manapság sokan azon a véleményen vannak, hogy ezzel a szempárral világunk minden összetevőjét és minden tárgyát láthatjuk. Ezért alakították ki sokan azt a merev nézetet, hogy csak az igaz, amit ezzel a szemünkkel látunk; amit nem látnak, azt nem is hiszik el. Azt már régebben is megmondták, hogy az ilyen embereknek nem valami jó a megvilágosodási képességük,” (Zhuán Fálun - Az égi szemről)
Amikor akkoriban a Fának ezt a szakaszát tanultam, azt gondoltam, hogy nem lennék egy olyan rossz megvilágosodási képességgel rendelkező ember, mert hiszen elhittem, hogy vannak más dimenziók, buddhák és istenségek. Csak most jöttem rá, hogy én is azok közé tartozom, akiknek rossz a megvilágosodási képességük. Ez a nézet („látni azt jelenti: hinni”) megakadályozott abban, hogy műveljem magam, hogy a Dáfához hasonuljak, és hogy igazoljam a Dáfát. Már gyakran blokkolt ez a szemlélet, úgyhogy nem ismertem fel problémákat a művelésben. Mert a művelés problémáit emberi alapelvekkel szemléltem, amelyeket ezzel a hús-vér szempárral láttam és ismertem fel, valamint ennek az emberi dimenziónak az illúziójával.
Például miért félünk még mindig a rendőrségtől, miután az üldözés megkezdődött? Mert láttunk valamit a hús-vér szemeinkkel, és végül ebből alakítottunk ki egy új nézetet: A rendőrség Dáfá-tanítványokat üldöz. De ezek nem a saját valódi gondolataink, hanem ennek a nézetnek a visszatükröződése. Ami igazán üldözi a Dáfá-tanítványokat, az a gonosz, amely a rendőrség mögött rejtőzik, de nem maguk a rendőrök. A rendőrök azok közé az élőlények közé tartoznak, akiket meg kell mentenünk.
A nézeteink gyakran megtévesztenek minket, mialatt a valós világ úgynevezett megnyilvánulásaira összpontosítunk. Az emberi elvek korlátoznak bennünket, és nem tudunk kijutni. Mondok egy viccet: Ha más dimenziókban láthatnád a gonoszt, ahogyan a rendőröket egy sereg kacsaként hajtja feléd, és bábuként irányítja a kacsákat, hogy üldözzenek téged, akkor is félnél még a rendőrségtől? Már egyáltalán nem!
Még vissza tudok emlékezni arra, amikor egyszer el akartam menni Pekingbe, hogy petíciót nyújtsak be a kormányhoz. Anyám nem értett egyet ezzel. Egy nap felcsattant, és egy késsel fenyegetőzött: „Ha elmész Pekingbe, hogy igazold a Fát, akkor nem élek többé!” Könnyekkel a szememben mentem ki a szobából, és felütöttem a Zhuán Fálunt. Ami előttem volt, az pontosan ez a mondat volt:
„… az az igazi édesanyád, aki megszülte a fő lelkedet.” (Zhuán Fálun - A saját szív démonokat szül)
Ebben a pillanatban nagyon izgatott voltam, és csendben azt mondtam a Mesternek: „Mester! Most már mindent megértettem.” Végül magammal vittem a könyvet, és elmentem a munkahelyemre. Amikor este hazaértem, anyám újra teljesen normális volt, úgy, mintha semmi sem történt volna.
Ha ki akarunk jutni az emberi szintről, éppen az ilyen nézetektől kell megszabadulnunk, amelyeket a születésünk után sajátítottunk el. Azonkívül, ha nem törünk át ezen a nézeten – „látni azt jelenti: hinni” –, akkor folyamatosan új nézeteket fogunk kialakítani.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Empfehlung der Redaktion: Die Anschauung „sehen heißt glauben“ durchbreche
* * *
tovább ...