(en.minghui.org) Tegnap találkozott a helyi Fá-tanulócsoportunk. Kezdés előtt, mindenkinek elmeséltem valamit, ami a munkahelyemen történt. Elmondtam, hogyan kezeltem a konfliktust. Az egyik gyakorló azt mondta, hogy nem egészen ért egyet azzal, amit tettem. Azt mondta: "Így is csinálhattad volna...". Azonnal elmagyaráztam, hogy azért tettem így, mert másokra is tekintettel voltam. Miután abbahagytuk a beszélgetést, egy másik gyakorló elővette a kameráját, és azt mondta: "Épp most vettem fel a beszélgetéseteket. Hallgassátok meg!" A saját hangomat hallgatva, amely olyan hangos és gyors volt, észrevettem, hogy a vitatkozásra, önmagam igazolására és a másik megjegyzéseinek cáfolatára összpontosítottam. Ami azt illeti, már a beszélgetésünk során is észrevettem a hangom tónusát, de továbbra is így viselkedtem.
Néhány nappal ezelőtt láttam egy cikket a Clearwisdom oldalán, amely egy művelő beszédéről és hangneméről szólt. A cikk megemlítette Konfuciusz egyik tanítványát, akit Zhangnak hívtak, azt mondta: "Amikor egy olyan ember vitat meg dolgokat, aki nem művelte jól magát, össze-vissza beszél, és gyakran elbizakodott és beképzelt. Jól ki tudja emelni mások hibáit. Nagy szemekkel bámul másokat. A szavai mintha kilőnének a szájából, olyan gyorsan beszél. Folyamatosan tör elő belőle, mint a forrásban lévő víz, és az értelmet érzelmekkel helyettesíti. Makacskodik." Amikor ezt olvastam, úgy tűnt, hogy a cikk kifejezetten rólam szól. Lemásoltam azt a bekezdést, hogy a jövőben emlékeztessen engem.
És ma megint így tettem! Tudtam, hogy ez nem véletlen. Itt volt az ideje, hogy szembenézzek a ragaszkodásommal. Amikor mások más véleményen voltak, én hevesen védtem magam. Nem ragaszkodtam akkor a "régi énemhez", és nem úgy volt, hogy nem engedtem el azt? Egyáltalán nem követtem az "Elnézést", nem is beszélve az "Együttérzés" gyakorlásáról.
Összehasonlítva a tajvani és a kínai gyakorlók reakcióit, ha problémák merültek fel, a Mester azt mondta a "Fá-magyarázat Los Angeles városában" című könyvében:
„Ha egy tajvani tanuló valamit hibásan csinált és te megmondod neki, akkor meghallgatja, nem fog védekezni. De ha egy tanuló a szárazföldi Kínából valamit hibásan csinált és valaki azt megmondja neki, akkor azonnal mondja: ,,Te viszont nem tudod, azon körülmények között így és így volt.” (mosolyog) (mind nevetnek, taps) Neki már világos, hogy egy művelő számára nem jó, ha közvetlenül visszautasítja (cáfolja), így kerülő utakon próbálja magát tisztára mosni, kerülő utat tesz, hogy megvédje (igazolja) magát.”
Személy szerint úgy vélem, hogy a tajvani gyakorlók azért nem védik meg magukat, mert azt akarják, hogy rámutassanak a hiányosságaikra, amelyeket ők maguk nem vettek észre. Meg akarják találni a hiányosságaikat, hogy ki tudják küszöbölni őket. Akkor legközelebb jobban tudnak teljesíteni. Így lehet magasabb szintre emelkedni a művelésben. Amikor védtem magam, valójában a "régi énemhez" ragaszkodtam. A régi erők mércéjéhez mértem a dolgokat, hogy elrejtsem a saját hibáimat, hogy ne változzak, nem is beszélve arról, hogy javuljak! Lehet ezt művelésnek nevezni? Szégyelltem magam.
Ha eltérő véleményt hallok, a hangszínem barátságtalanná válik. Ez még mindig a Kínai Kommunista Párt (KKP) kultúráját tükrözi bennem. A pártkultúra súlyosan akadályozza az igazság tisztázását és azt, hogy meggyőzzem az embereket, hogy lépjenek ki a pártból. Nagyon komolyan kell vennem ezt a kérdést. A művelés azt jelenti, hogy a szívünket műveljük. Szilárdan megváltoztatni önmagunkat, az a valódi művelés gyakorlása. Megértettem, hogy ha folyamatosan meg tudom tagadni és meg tudom szüntetni a "régi énemet", akkor folyamatosan fejlődni fogok.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: How We React When We Hear Different Opinions
* * *
tovább ...