(de.minghui.org) 1994-ben tíz éves voltam. A régió számos gyakorlótársa számára ez egy igen emlékezetes és megtisztelő év volt, mert a Mester a szülővárosomba jött, hogy elmagyarázza a Fát.
Bár akkoriban nem volt alkalmam közvetlenül hallani a Mester Fá-magyarázatát, meghallgathattam egy hangfelvételt róla édesanyámmal (egy gyakorlótársammal), melyet helyi gyakorlók szerveztek. Még mindig tisztán emlékszem arra, amit a Mester a végén mondott. Azt mondta, ha valaki nem beteg, akkor gondolhat a családtagjaira. A Mester segítene megtisztítani az ő testüket is. Én a nagymamámra gondoltam. Amikor röviddel azután hazamentem, és megláttam a nagymamámat, észrevettem, hogy lelkileg sokkal jobban van. Nagyon örült, hogy látott engem. Ebben az időben alakult ki a Mesterbe vetett hitem.
1. A félelemmentesség kiművelése, a berögzült emberi nézetek eltávolítása
2017. május 13-án, a Mester születésnapján sok gyakorlótárs utazott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen a Fá-konferencián. Úgy gondoltam, hogy több ember megmentése lenne a legjobb ajándék a Mester számára. Ezzel a gondolattal mentem a kínai negyedbe. Miután felállítottam ott az információs standot, elsőként őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsam azokat a gonosz elemeket, amelyek akadályozták az élőlények megmentését.
Alig ültem le, egy üvöltő hangot hallottam a közelben. Csukott szemmel azt gondoltam: „Ez biztos valami gonosz zavarás. Őszinte gondolatokat kell küldenem, hogy eltávolítsam a gonosz zavaró tényezőt.” Abban a pillanatban heves ütést éreztem a homlokom jobb oldalán, és a testem hátrafelé a földre zuhant. Amikor megpróbáltam felállni, az első gondolatom az volt: „A Mester megvédett, egyáltalán nem fáj!”
Amikor újra felültem, egy magas, körülbelül 1,90 m magas fekete férfit láttam. Gyorsan haladt az utcán. Az információs táblák előtt álló járókelők közül többen meglepődve bámultak rám. A kínai negyedben élő gyakorlótársaktól hallottam, hogy ez az ember mentálisan beteg. Néha az információs standunkra mutogatott, káromkodott és még kiabált is. A második gondolatom az volt: „Ennek az embernek mentális problémái vannak, a fő tudata gyenge. A régi erők biztosan irányították őt, hogy ezt tegye.”
Nem üldöztem őt, és nem is nehezteltem rá, hanem továbbra is őszinte gondolatokat küldtem. Amikor befejeztem a küldést, felálltam. Két nyugati, aki egy kaszinó bejáratánál áll, és valószínűleg látta a jelenetet, odajött hozzám, és azt tanácsolta: „Hívd csak a rendőrséget, ők majd megkeresik!” Elmosolyodtam, és csak annyit mondtam: „Meg tudunk neki bocsátani.”
Az eset után ugyan még mindig minden nap elmentem a kínai negyedbe, hogy felvilágosítást adjak az igaz körülményekről, de valami megváltozott. Folyton kinyitottam a szemem, miközben őszinte gondolatokat küldtem, hogy lássam, ott van-e a fekete férfi. Aztán világossá vált számomra, hogy félek. Ezért az őszinte gondolatok küldésével elkezdtem a félelmemet eltávolítani, és a félelem lassanként eltűnt, és minden újra normális lett.
Körülbelül egy héttel később ott álltam és szórólapokat osztogattam, amikor újra megláttam a fekete férfit. Elsétált az információs stand mellett. Talán azért, mert kezdettől fogva nem nehezteltem rá, és a régi erők már nem irányították, hirtelen azt mondta nekem: „Sajnálom.” Gyorsan felemeltem a hüvelykujjamat, és azt mondtam: „Minden rendben.”
Körülbelül egy héttel később a kínai negyedben meditáltam. Amikor kinyitottam a szemem, újra láttam őt. Kevesebb mint két méterre állt tőlem, és engem figyelt – egészen nyugodtan. Egy gondolat jutott az eszembe, nevezetesen, hogy el kellene magyaráznom neki az igaz körülményeket. Ezért gyorsan felálltam, és elmagyaráztam neki a Dáfá hátterét és a Kínai Kommunista Párt általi üldözést. Amikor befejeztem, bólintott, majd meg akart fordulni, hogy távozzon. Abban a pillanatban megkérdeztem tőle: „Alá tudna írni az üldözés ellen?” Odament az asztalhoz, fogott egy tollat, ránézett a listára, és kész volt aláírni. De amikor le akarta írni a nevét, a tollat tartó karja felemelkedett a halántékához. Amikor újra kész volt az aláírásra, jobb keze ismét visszatért a halántékához. Ekkor világossá vált számomra, hogy a régi erők meg akarták akadályozni a megmentését. Ezért azonnal segítettem neki azzal, hogy őszinte gondolatokat küldtem. Az ötödik alkalom után végre sikerült aláírnia. Adtam neki egy lótuszvirágot. Megnézte, miközben mosollyal az arcán távozott.
Miután aláírta, tisztán éreztem, hogy a Mester sok rossz dolgot eltávolított a testéből. Korábbi dühéhez és ingerlékenységéhez képest sokkal békésebb lett, és még a kinézete is erősen megváltozott.
Amikor visszatekintek erre a vizsgára és művelési folyamatra, felmerül bennem a kérdés: Miért nem magyaráztam el neki már az elején az igaz körülményeket? Azt hiszem, hogy az emberi gondolatok blokkolták a vágyat, hogy könyörületesen megmentsem őt. Engem pedig összezavart a felszínes, hamis fellépése. Mert amikor először találkoztam vele, először is úgy éreztem, hogy nehezen értem az angolját. Másodszor, láttam, hogy mentális problémái vannak. Harmadszor, úgy találtam, hogy negatívan állt a Fálun Dáfához. Úgy tűnt, ez a csalóka kép torlaszolta el a megmentésére irányuló gondolataimat. Ráadásul tehetetlennek éreztem magam, hogy tegyek valamit ellene.
Ezen a vizsgán keresztül jobban megértettem a Mester Fáját:
„Minden ragaszkodásmentes
Utak a lábak alatt, maguktól szabadok”
(Akadályok nélkül, 2001.04.16., Hong Yin II).
Felismertem, hogy az én emberi gondolataim jelentik az igazi akadályt, nem pedig a külső nehézségek, bármilyen nehezek és kegyetlenek is legyenek azok. A fekete férfi rúgása felébresztett, és segített nekem felismerni a hiányosságaimat a művelésben. A szív művelése során megéltem a Dáfá csodáját. Képes voltam jobban hasonulni a Fához és igazolni azt. Ezért szívből köszönöm ennek az embernek.
Május 13-án az volt a gondolatom: „A Mester számára a legjobb ajándék az emberek megmentése.” A Mester akkor lehetőséget adott nekem, hogy az összes lény megmentése közben megemeljem magam. Köszönöm a Mesternek!
2. Minél elfoglaltabb az ember, annál fontosabb, hogy jól tanulja a Fát
A művelési utunkat a Mester rendezte el. Felismertem: Amíg a szívünk a Fában van, és az elrendezett utat követjük, minden simán fog menni. Anélkül hogy bármire törekednénk, mindent megkapunk magától.
Nem ragaszkodtam a munkához; mindkét alkalommal a munka jött hozzám – egyszerűen a természetes utat követtem. Megértettem: a Mester elrendezése szerint a munkámat jól kell összehangolnom a három dologgal, és a művelésemet a lehető legjobban a hétköznapi emberekhez kell igazítanom. Így hát megpróbáltam a hétköznapi munkámat az „Őszinteség, Jószívűség, Türelem” mércéje szerint végezni. Egyrészt ez garantálta számomra a gondtalan életet. Ezenkívül a munkám és a három dolog közötti egyensúly megteremtése segített abban, hogy a művelés révén további emberi gondolatokat távolítsak el, és igazoljam a Dáfá szépségét.
Ami a házasságomat illeti, nem törekedtem rá, de aztán egészen természetes módon úgy adódott, hogy megházasodtam. A szüleim és a rokonaim nagyon elégedettek voltak vele. Köszönöm a Mesternek ezt a könyörületes elrendezést.
Az őszinte gondolatok és a kitartás a Fából jön
Mivel 2015 óta lehetőségem volt a kínai negyedbe jönni, hogy tisztázzam az igaz körülményeket, szinte minden nap elmentem oda. A standhoz szórólapokat, nagyméretű transzparenseket, hat könnyen kezelhető bemutatótáblát és aláírási listákhoz szükséges asztalokat hoztam. Szombatonként és vasárnaponként sok kínai, valamint helyi lakos és turista van a kínai negyedben. Ezeken a napokon általában 12:30 körül mentem a kínai negyedbe, hogy felállítsam az információs standot. Ezután a kínai és a nyugati gyakorlók tisztázták az embereknek az igaz körülményeket. Hétfőtől péntekig viszonylag kevesebben járnak a kínai negyedbe, és a helyszínen is kevesebb gyakorló van. Ezért hét közben általában csak délután 2 óra körül állítom fel a standot, és este fél nyolc körül bontom le.
A jó Fá-tanulás garantálja számomra, hogy hosszú idő óta az élvonalban tudom tisztázni az igaz körülményeket. Amikor nincsenek munkahelyi projektjeim, minden nap két-három leckét tanulok meg a Zhuán Fálunból. Utána úgy érzem, hogy feltöltődtem energiával. Nagyon jól megértem, hogy a Dáfá ereje és a Mester támogatása nélkül egyszerűen lehetetlen sokáig kitartani. Az őszinte gondolatok a Dáfából jönnek, és a kitartáshoz szükséges erő szintúgy.
Talán a Mester látta a vágyamat, hogy minden nap a kínai negyedbe menjek, hogy életeket mentsek. Talán az ő elrendezése volt, hogy a munkámat és a három dolgot jól össze tudtam hangolni, és ugyanakkor a Fát is jobban tudtam igazolni. A munkabeosztásom szerint hajnali 1 órára (téli időszámítás szerint) vagy 2 órára (nyári időszámítás szerint) kellett megérkeznem az irodába, és 9 órakor (téli időszámítás szerint) vagy 10 órakor (nyári időszámítás szerint) kellett elhagynom a munkahelyemet, hogy 11 órára (vagy 12 órára) hazaérjek az őszinte gondolatok küldésére. Ebéd után nem éreztem magam nagyon fáradtnak, és fél egykor már el tudtam menni a kínai negyedbe. Általában körülbelül délután 5 óráig maradtam ott. Ha nem jöttek gyakorlótársak, hatig maradtam. Szombaton és vasárnap szokás szerint odamentem, hogy tisztázzam az igaz körülményeket.
Ezzel az intenzitással világos volt számomra, hogy még nagyobb figyelmet kell fordítanom a Fá-tanulásra, amikor egy projekt elkezdődik, hogy a három dolgot jól csináljam. Ha hajnali 1 órakor mentem dolgozni, 12 óra előtt fel kellett kelnem, hogy elérjem a buszt. A buszra várva, az utazás alatt és a buszmegállóból az irodába menet a Zhuán Fálunt olvastam. Talán azon a hozzáálláson múlt, hogy fontosnak tartottam a Fá-tanulást. Mindenesetre ez idő alatt könnyebbnek tűnt számomra, hogy koncentráljak. Munka után hazafelé menet ismét a Fát tanultam. Ez idő alatt másfél, néha akár két leckét is megtanultam. Este még egy ideig a Zhuán Fálunt olvastam. Nem hiszem, hogy kevesebbet fogjuk tanulni a Fát, még akkor sem, ha nagyon elfoglaltak vagyunk, amíg fontosnak tartjuk a Fá tanulását. A munkám során minden nap volt egy óra szünetem. Ez idő alatt elvégeztem az első négy gyakorlatot, és a testem sokkal ellazultabb volt utána. Ez az oka annak, hogy miért nincs fájdalmas érzésem, és miért tudok kitartani éveken át. Nagyon jól tudom, hogy a Dáfá ereje és a Mester támogatása nélkül még csak három napig sem lennék képes kibírni ezt az intenzitást. Ezáltal még világosabbá vált számomra, hogy mennyire fontos a Fá-tanulás és a gyakorlatok végzése.
Néhány hónappal ezelőtt a feleségem (aki szintén gyakorló) is megpályázott egy állást a cégünknél. Most munkába menet a Fát mondja fel, miközben én a Fát olvasom. Hazafelé menet felváltva olvasunk egy-egy bekezdést a Zhuán Fálunból. Együtt haladunk előre szorgalmasan és kiegyensúlyozott életet élünk. Köszönöm a Mesternek a könyörületes elrendezését.
Jó vagy rossz egy gondolatból fakad
A járvány idején nagyon kevesen jöttek a kínai negyedbe a lezárás miatt. Ezért egy hatékony módszert kerestünk az emberek megmentésére: Magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, és minden nap, bármilyen időjárási körülmények között újságokat és szórólapokat osztogattunk, hogy tisztázzuk az igaz körülményeket. Ez idő alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk.
Itt megosztok egy tapasztalatot, hogyan távolítottam el az emberi gondolataimat a Fá-igazolás során.
Munka után egy idősebb gyakorlótársammal elmentünk szórólapokat osztogatni. Tizenkét óra körül indultunk útnak. A terület, ahová aznap mentünk, nagyon különleges volt, mert minden háznak volt alagsora. Egy kis ajtón kellett bemennünk, és egy nagyon meredek, keskeny, két és fél méter mély lépcsőn kellett lemennünk, hogy bedobjuk a szórólapokat a postaládákba. Ezután visszamentünk, majd folytattuk a lépcsőn a felsőbb emeletekre, hogy szétosszuk a szórólapokat. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy egy kis épületben az összes háztartást elérjük. Sok ilyen háztartás volt. Ez volt az egyik legkimerítőbb nap. Korábban is találkoztunk már ilyen házakkal, de gyakran csak egy utcában voltak. Amikor ezúttal elkezdtem, azt gondoltam, hogy egy ideig még ki kell bírnom, utána majd újra könnyű lesz.
Az őszinte gondolatok és az emberi gondolatok összekeveredtek bennem. Az őszinte gondolatok így hangzottak: „A Dáfá erejének és a Mester támogatásának köszönhetően nagyon egészséges a testem.” Az emberi gondolatok a következők voltak: „Egy ilyen lakóterületen nagyon fárasztó és lassú a szórólapok terjesztése.” Gyorsaságra törekedtem, és egy kicsit féltem a fáradtságtól.
Az elején azt hittem, hogy ez csak egy utca, és kibírom. Arra azonban nem számítottam, hogy délután fél öt utánig sok ilyen ház van. Különösen azután, hogy megláttam a harmadik utcát, ahol ilyen házak voltak, egyre erősebbé vált bennem a vágy, hogy ez a szenvedés véget érjen. Az emberi gondolatoktól befolyásolva, őszinte gondolataim gyengültek. Ennek hatására egyre nehezebbnek és fáradtabbnak éreztem magam, és egész testemben izzadtam.
Ezért elkezdtem magamba nézni, és megkérdeztem magamtól, milyen állapotban lenne egy istenség, ha szórólapokat osztogatna. Könnyű lenne számára, és egyik házat a másik után keresné fel. Nem lennének emberi gondolatai, és nem is lenne fáradt. Ezen a ponton hirtelen világossá vált számomra, hogy az emberi gondolatok akadályoztak engem. Ezért útközben őszinte gondolatokat küldtem, hogy eltávolítsam a gyorsaságra való törekvést, valamint a megerőltetéstől és a fáradtságtól való félelmet. Felismertem, hogy ez nem az igazi én volt, hanem egy hamis én. Amikor a hamis én munkálkodik, fáradtnak érzem magam.
Miután ezt felismertem, az őszinte gondolataim erősebbek lettek, és a nézeteim fokozatosan megváltoztak. Arra gondoltam: „Ez nem egy jó dolog? Az emberek megmentésével sok karmát is csökkenthetek.” Ezeknek a gondolatoknak a hatására hirtelen a testi állapotom is megváltozott. Míg nem sokkal korábban még nagyon fáradt voltam, hirtelen könnyedén meg tudtam mászni a lépcsőket. A lábaim már nem voltak fáradtak, és a testem könnyűnek érződött.
A Mester ezen elrendezésével világossá vált számomra, hogy testünket a három világkörön belüli alapelv korlátozza, mihelyt az emberi gondolat van túlsúlyban. Ezért szenved az ember és érzi a fáradtságot. Ha ellenben az őszinte gondolatok veszik át az uralmat – mert az őszinte gondolatok isteni gondolatok – a test szinte isteni állapotba jut, még akkor is, ha a test szenvedésben található a három világkörön belül. A három világkörön belüli szenvedések már nem működnek. Akkor ugyan fájdalmasnak néz ki, de aztán még tisztábban érezheti az ember az örömöt a Fá-igazolásnál.
Szokás szerint éjszaka munkába kellett mennem. Bizonyára nehéz lett volna felkelni éjszaka ezután a nehéz nap után. De ezúttal megváltoztattam ezt az emberi gondolatot. Úgy gondoltam, hogy ezután a nehéz nap után sok karmát távolítottam el, és a testemnek ellazultabbnak kellene lennie. Ennek a gondolatnak a hatására éjjel a szokásos módon mentem dolgozni, és tényleg úgy éreztem, hogy ahelyett, hogy fáradt lennék, több energiám van, mint máskor.
A Mester azt mondja:
„Azt mondjuk, hogy a jó és a rossz egyetlen egy gondolatból fakad, az ebben a gondolatban lévő különbség különböző következményeket von maga után.” (Zhuán Fálun - 4. előadás - A xinxing emelése)
E tapasztalat révén még mélyebben megértettem ezt a mondatot. Köszönöm a Mesternek a könyörületes elrendezését és a megváltását!
Nagy figyelmet fordítok a Fá-tanulásra, ami végtelen erőt ad nekem. A művelés során el kell távolítanunk az emberi gondolatokat. Ennek során különbséget kell tennünk az igazi én és a hamis én között. Csak akkor lehetünk igazán a Dáfá részecskéi, és csak akkor igazolhatjuk valóban a Fát, ha hasonulunk a Dáfához. A Fá-igazolásnál érzem a Mester és a Dáfá végtelen bölcsességét és könyörületességét.
Köszönöm a könyörületes Mesternek! Köszönöm minden gyakorlótársnak!
Ha bármi helytelen lenne a beszámolóban, kérlek, javítsátok ki!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Empfehlung der Redaktion: Aufrichtige Gedanken und Durchhaltevermögen kommen aus dem Fa
* * *
tovább ...