Mit tanulhatunk a Han Xint megalázó csavargótól?

(de.minghui.org) Amikor a Mester a nagy elnézés szívéről beszélt, elmesélte Han Xin történetét. Han Xint, a Han-dinasztia idején a leendő Liu Bang császár legfőbb tábornokát, a későbbi Liu Bang császárt egy csavargó megalázta. Csípőre tett kézzel elállta az útját. Megfenyegette Han Xint, és azt mondta, hogy ha itt át akar menni, akkor vagy meg kell ölnie őt, vagy a lábai között kell átmásznia.


Hogyan viselkedne egy hétköznapi ember egy ilyen megaláztatással szemben? Megszégyenítő négykézláb mászkálni az utca közepén olyan sok ember előtt. Talán dühében ez az ember kardot rántana, vagy legalábbis felháborodottan vitatkozna. Han Xin tábornok azonban se a kardját nem rántotta ki, se az útonállóval nem vitatkozott, egyszerűen átmászott az öreg harcos lábai között.


Tekintsünk más szemmel a csavargó szerepére

A múltban ezt a történetet olvasva Han Xint hihetetlenül toleránsnak és az útonállót ellenszenvesnek találtam. De most egészen másképp szemlélem a helyzetet. Habár a csavargó rosszul viselkedett, midőn megalázta Han Xint, ez a helyzet a megaláztatásról és a toleranciáról tanít meg nekünk valamit.


Művelőkként, ha képesek vagyunk pozitívan tekinteni a problémákra és a fájdalmakra, melyeket mások okoznak nekünk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy megemeljük a xinxingünket, ráadásul hatalmas erényt érünk el, és magasabb szintekre műveljük magunkat. A döntő az, hogy tanultunk-e belőle valamit.


Nem kell belebonyolódni abba, hogy kinek van igaza

Gyakorlóként, amikor nehézségekkel és konfliktusokkal találkozunk, toleránsak, kedvesek és nyugodtak maradunk? Vagy belemerülünk a helyzetbe, és a felszínes, önigazoló okra összpontosítunk, ami feldühít minket?


Az én személyes megértésem a következő: Ne vesszünk el abban, hogy kinek van igaza és kinek nincs. Akkor csak panaszkodunk, hogy mások milyen rosszak, miközben magunkat védjük. Ha mindig arra figyelünk, hogy a felszínen mi a jó és mi a rossz, akkor mindig van okunk rá, hogy elégedetlennek érezzük magunkat, és megrekedünk a konfliktushelyzetben.


El kell engednünk a felszínen megjelenő kritikát, mert mögötte harag, düh, versengés, ragaszkodások, rossz anyagok és karma van. Azon vitatkozni, hogy kinek van igaza vagy kinek nincs, csak megerősíti ezeket a rossz dolgokat. Ehelyett magunkba kell néznünk, a felszín alá kell néznünk, és megkeresni, hogy milyen ragaszkodásról van szó. Még ha a másik fél téved is, gyakorlóként toleránsnak és megbocsátónak kell lennünk, és együttérzően és racionálisan megoldanunk a problémákat.


Például fegyelmezhetjük a gyermekeinket. Egyesek számára azonban a fegyelmezés verést és dühöt jelent, míg mások teljes nyugalomban meggyőzik a gyermekeiket.


Problémáknál a Fával mérlegeljük a dolgokat

Amikor egy Dáfá-tanítvány problémával szembesül, nem szabad elkeserednie miatta, hanem a Dáfá alapelvei szerint kell értékelnie a dolgokat. A Mester Fája az általános elveket magyarázza el. Bármivel is találkozunk, a Fával kell mérlegelnünk a helyzetet. A konfliktusokban végső soron arról van szó, hogy vagy valaki rosszul bánik velünk, vagy úgy gondoljuk, hogy rosszul bánt velünk, gondot és szenvedést okozva nekünk, befolyásolva az előnyeinket, és így tovább. Ettől kiegyensúlyozatlannak, dühösnek vagy haragosnak érezzük magunkat. Akkor a probléma gyökerét kell megkeresnünk, és nem a felszínes megjelenést kell néznünk.


A Fá-elvek megkövetelik, hogy először magunkba nézzünk. Egy hétköznapi ember számára normális, hogy sok ragaszkodása van. Dáfá-tanítványokként kedvesnek kell maradnunk, és a lehető legjobban kell viselkednünk. A tanítvány által egy konfliktusban tanúsított kedvesség és türelem bekerül a történelembe, és megmarad az utókornak. Természetesen erre csak akkor vagyunk képesek, ha jól tanuljuk a Fát, ezt helyezzük előtérbe, és levetjük a személyes ragaszkodásokat.


Még a Dáfá-tanítványok közötti konfliktusoknál is azt kell megnézni, hogy ez olyan ragaszkodások miatt van-e, mint az önigazolás vágya, a versengő természet és az ésszerűtlenség. Ezek rejtve maradhatnak, mert felületesen úgy teszünk, mintha meg akarnánk védeni a Fát. Mindenekelőtt nekünk a Fá-igazolást és az élőlények megmentését kell az első helyre tennünk. Abban a rövid időben, amíg a a Fá-helyreigazítás zajlik, remélem, hogy együtt tudunk működni, és félre tudjuk tenni személyes ragaszkodásainkat, hogy több élőlényt menthessünk meg.


Elkerülhetetlen megpróbáltatás

Amikor a Nyugati utazás című könyvet olvastam, mindig azon töprengtem, hogy vándorlás helyett, miért nem vette a majomkirály Tang-szerzetest a hátára, egy bukfenccel teleportálta volna magát a céljához – a Nagy Mennydörgés kolostorába? Ha ilyen egyszerű lenne, nem lenne szükség a Nyugati utazásra, és ez a könyv sem létezne. A művelés szempontjából tudjuk, hogy a 81 megpróbáltatás során az utazók megerősítik a hitüket, visszafizetik a karmikus adósságaikat, és levetik a ragaszkodásaikat. Ha csak egy nehézséggel is kevesebb lenne nekik, az nem lenne elegendő.


Még azok a lények is, amelyeken sok isten és halhatatlan lovagolt, démonokká váltak, hogy bosszúságot okozzanak. Mivel a hétköznapi emberek társadalmában műveljük magunkat, az isteneknek nem megengedett, hogy közvetlenül vizsgáztathassanak bennünket, tehát a nehézségeink hétköznapinak tűnnek. Ez azt jelenti, hogy nem szabad rossz néven vennünk a hétköznapi emberektől, ha nehézségeket okoznak nekünk, mert ezzel segítenek nekünk feljebb jutni – ez egy jó dolog egy igaz művelő számára.


A Fából megértettem, hogy ezeket a nehéz helyzeteket mind a saját karmánk okozta. Tehát amikor másokat hibáztatunk, biztosan tévedünk; csak magunkat hibáztathatjuk. Az illető csak abban segít nekünk, hogy eltávolítsuk a karmánkat és javítsunk magunkon, és ezt meg kell köszönnünk neki. Ne próbáljunk meg egy bizonyos személyt hibáztatni, mert amíg van karmánk és ragaszkodásunk, addig bosszúságok is lesznek. Ha nem ezzel az emberrel, akkor valaki mással.


Korábban mindig másokra panaszkodtam, ha nehézségek bukkantak fel. De most emlékeztetem magam arra, hogy ne hibáztassak senkit, mert a megpróbáltatások a saját karmám és a ragaszkodásaim megnyilvánulásai. Akkor feltétlenül magamba kell néznem. Amikor ily módon megváltoztattam a hozzáállásomat, azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan javultam.


Feladataink továbbra is a legfontosabbak

Nem kellene komolyan vennünk magunk és mások emberi oldalát, és ne ítéljük meg mások ragaszkodásait a saját mércéink szerint. Ehelyett egyszerűen el kellene fogadnunk őket, mert ezek jelentéktelen illúziók.


Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi Dáfá-tanítványok vagyunk, és azért jöttünk le a mennyből, hogy segítsünk a Mesternek a Fá-helyreállításban. A hétköznapi emberek a nagy isteni lények, akik bátran leereszkednek az emberi világba, hogy a Dáfától várják a saját mennyei lényeik megmentését; ők különböző világegyetemeket képviselnek, és a mi szent küldetésünk és felelősségünk, hogy megmentsük őket. Csak akkor vagyunk képesek valóban segíteni nekik a megmenekülésben, ha megfelelünk a Dáfá-tanítványok követelményeinek.


A Kínában folyó brutális üldözés ellenére a Mester és a Fá mellettünk van. A Kínai Kommunista Párt nem pusztít el minket - olyan kiváló élőlényekké válunk, akik elengedhetik az életet és a halált, hogy megmentsenek más élőlényeket. Állhatatosan járhatjuk a művelési utunkat. Az erős fű túléli az erős szelet; a homok átmosása után, megmarad az igazi arany.


Természetesen nem ismerjük el a régi erők által elrendezett üldözést. Követjük a Fát, műveljük magunkat, és jól végezzük a három dolgot. A Fá-helyreigazítás lassan átterjed az embervilágra; az időnk különösen értékes. Az utazás elején a majomkirály Tang szerzetessel harcolt, és a ragaszkodásai miatt visszarepült a Huaguo-hegyre. De mégis visszatért a csapathoz, és a végsőkig velük maradt az úton, hogy hazahozza a buddhista szentírásokat.


Remélem, hogy azok a gyakorlótársak, akik kerülőutat tettek, visszatalálnak és kihasználják a lehetőséget, mielőtt túl késő lenne. Remélem, hogy a gyakorlótársak nem vesznek el a mindennapi társadalom konfliktusaiban és illúzióiban. A Fá vezesse művelésünket, hogy több ember megmeneküljön, és megfeleljünk a Mester elvárásainak.


A fentiek csak az én személyes megértésem a jelenlegi korlátozott szintemen. Kérlek benneteket, javítsatok ki, ha valami nem felel meg a Fának.


A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk a szerző személyes nézeteit és felismeréseit mutatja be, és a tapasztalatcserét szolgálja.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Learning Forbearance from the Thug Who Humiliated Han Xin

Forrás: Was wir von dem Halunken lernen können, der Han Xin demütigte