(en.minghui.org) Általában tudtam, hogy a gyermekem vagy a férjem hibája volt-e, amikor bizonyos dolgok történtek. Gyakorlóként azonban tudjuk, hogy minden okkal történik. Tehát, ha nem nézek magamba, akkor lehet, hogy elakadok a művelésemben, és nem tudok fejlődni. Minden megpróbáltatás egy lehetőség a művelésre.
A lányom nem ment át a főiskolai felvételi vizsgán. Ragaszkodott hozzá, hogy újra megpróbálja. Én tiszteletben tartottam a kívánságát, és bátorítottam, hogy folytassa a tanulmányait. Az iskolába járás helyett otthon maradt, és online órákat vett. Az órarend kényszere nélkül akkor kelt fel, amikor éppen akart. Eleinte minden nap felébresztettem, mielőtt munkába mentem, de nem tudtam, mit csinál egész nap. A világjárvány okozta lezárás miatt otthon kellett maradnom. Látva, hogy minden nap lazít, azon gondolkodtam, hogy nem kellene-e többet tennem, hogy bátorítsam. Így hát továbbra is minden nap felébresztettem. Habár válaszolt, de nem kelt fel, és néhány alkalom után abbahagytam a hívogatást. Reggel 9 vagy 10 óra körül felébredt, evett, de délig nem csinált semmit.
Hogyan lehetne ezt összehasonlítani a középiskola harmadik évének intenzív tanulásával? Beszéltem vele, de nem figyelt rám. Végül azt mondtam neki: „Mostantól nem foglak felébreszteni. Te irányítod magad.” A szívem mélyén dühös voltam. Nem ébresztettem fel többé, és ő mindig ugyanabban az időben kelt fel. Azon töprengtem, hogy mit kellene tennem vele.
Egy nap, amikor a házi feladatot kértem az egyik diákomtól, a szülő megkérdezte, hogy később is beadhatja-e a gyermeke a házi feladatát. Elmondta, hogy azt tervezte, hogy aznap este megveri a gyereket, és megvárja, amíg befejezi a házi feladatát. Nevettem, és azt mondtam: „Ne fenekeld el túl keményen!” Később elgondolkodtam azon, hogyan kellene fegyelmeznem a lányomat. Másnap nyugodtan elmondtam neki számos okot, amiért fegyelmeznie kell magát. Egyetértett azzal, hogy a lazítása nem volt helyes.
A harmadik napon azonban pontosan ugyanazt tette. Egyáltalán nem változott meg. Azt gondoltam: Biztosan tévedek. Le kellene vetnem a lányomhoz való ragaszkodásomat. Nem szabad ragaszkodnom ahhoz, hogy főiskolára járjon, keményen tanuljon, és ezt vagy azt csinálja. A sorsa már a születése előtt el lett rendezve. Mivel ő gyakorló, a Mester elrendezéseket tett számára. Nem kell aggódnom a jövője miatt. Egyáltalán nem szabad, hogy az járjon a fejemben, hogy „milyennek kellene lennie”. Ezek nem mind emberi ragaszkodások voltak?
Már nem gondolkodtam azon, hogy a gyermekemnek mikor kellene felkelnie, mikor kellene tanulnia, és mit mikor kellene csinálnia. Csak időnként osztottam meg vele néhány alapelvet, amit a Fából megértettem, és a saját művelésemről beszéltem.
A lányom fokozatosan megváltozott. Egy nap reggel 7 órakor hirtelen felébredt, és azt mondta, hogy ülő meditációt akar végezni. Meglepődtem, de nem mondtam semmit. Úgy tettem, mintha ez természetes lenne, hogy annak így kell lennie. Másnap megint korán kelt, és meditált. A harmadik napon már reggel 7 óra előtt felébredt, és egyedül végezte a gyakorlatokat.
Hirtelen rájöttem: „Ó, azután kezdett megváltozni, hogy elengedtem a hozzá való ragaszkodásomat.” Valójában a Mester által kijelölt utat követte. Az én ragaszkodásom volt az, ami zavarta őt, és ami miatt az állapota helytelennek tűnt. Ahelyett, hogy magamba néztem volna, azt gondoltam, hogy ez az ő hibája. Még arra is gondoltam, hogy hogyan neveljem, hogyan változtassam meg. Most már teljesen megértettem. Nekem kell elengednem a ragaszkodásaimat, ahelyett, hogy arra összpontosítanék, hogyan kellene viselkednie a gyermekemnek.
Emberi szemszögből gondoltam a gyerekek nevelésére. Gyakorlóként ezt magas szintről kell szemlélnünk. Gyakorlók vagyunk, ezért csak a saját xinxingünk művelésére összpontosítunk. Minden a Mester elrendezése szerint halad. Nincs szükség arra, hogy beavatkozzunk, nincs szükség arra, hogy másokat megváltoztassunk, csak arra kell összpontosítsunk, hogy saját magunkat műveljük.
Nem csoda, hogy a Mester azt mondta:
„Tulajdonképpen a művelés önmagában nem nehéz, csupán amikor emberi érzületek és emberi ragaszkodás kell legyen levetve, akkor kezdődik el a legnehezebb rész.” A Fá-magyarázat a Fálun Dáfá Egyesület alapítási ünnepségén Szingapúrban, Fá-konferenciák magyarázatai I.)
Az emberi világban élünk. Ezek a környezetek azért léteznek, hogy segítsenek a xinxingünk javításában. Miközben javítjuk a xinxingünket, az embereket is együttérzően megmentjük. Ezért amikor problémákkal és bajokkal találkozunk, az első dolog, amire gondolnunk kell, az az, hogyan szabaduljunk meg a ragaszkodásoktól és vágyaktól, és hogyan javítsuk a xinxingünket, ahelyett, hogy megpróbálnánk másokat megváltoztatni.
Ez az én személyes megértésem a művelésről. Ha bármi van, ami a Fá szerint nem helyes, kérlek, javítsatok ki.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: All Incorrect States Come from Our Attachments
* * *
tovább ...