(en.Minghui.org)
Sákjamuni
Amikor a nagy Tao terjedt Kína földjén, egy másik ősi országban, Indiában, ugyanebben az időben Sákjamuni Buddha törvénye kezdett el terjedni.
Sákjamuni az ókori Indiában, Kapilavastuban született. Édesanyja, Mayadevi királynő Lumbiniben (a mai Nepál déli részén) hozta világra Sákjamunit, amikor hazafelé tartott anyja házába. A későbbi generációk azt mesélték, hogy amikor Sákjamuni megszületett, hét lépést tett előre, és minden egyes lépésénél egy lótuszvirág keletkezett, és az egyik ujjával az égre, másik ujjával a földre mutatva azt mondta: "Az Ég felett és a Föld alatt én vagyok a legfontosabb". Ezt valójában a későbbi generációk találták ki. Ebben a világegyetemben számos isten és buddha létezik különböző menyországokból. Ki merne ilyen arrogáns és hencegő lenni? Sákjamuni soha nem tett volna ilyet. Ez a történet valójában a fanatikus vallási érzelmek eredménye. Egy Buddha jobban örülne, ha azt látná, hogy az emberek az ő tanítása szerint művelik magukat, mintha csak úgy magasztalnák.
Sákjamuni már nagyon fiatal korától kezdve együttérzést táplált az egész emberiség iránt, és szeretett az élet értelmén elmélkedni. Amikor 19 éves volt, Sákjamuni elhagyta a trónját, hogy művelhesse magát. Akkoriban Indiában a művelésnek különböző szekciói voltak. Sákjamuni elsőként három évig művelte a "Wu Xiang Ding"-et (semmi, gondolat, szamádhi), és végül sikerrel járt, de úgy gondolta, hogy ez nem a Tao és nem a végső igazság, ezért felhagyott vele. Ezután Sákjamuni három évig művelte a "Fei Xiang Fei Fei Xiang Ding"-et (Nem gondolkodik, Nincs nem gondolkodás, szamádhi), és végül elérte ezt a szintet. Azonban rájött, hogy ez sem a Tao, ezért ezt is elhagyta. Kétszer is elhagyta Sákjamuni azt, amikor felismerte, hogy az nem a Tao. Miután nem talált egyetlen igazi mestert sem, elment egy havas hegyre, ahol nagyon hideg volt, hogy teljesen aszkétaként művelje magát. Csak egy szárított gyümölcsöt evett, és annyira éhezett, hogy már nem is hasonlított egy emberre. Azért szenvedett ezen a módon, hogy megtalálja az igazságot. De hat évvel később rájött, hogy aszkétának lenni sem a Tao, ezért lejött a hegyről.
Sákjamuni a Gangesz folyóhoz ment, ahol összeesett és elvesztette az eszméletét, mert annyira lesoványodott, és nem bírta tovább az éhezést. Véletlenül arra járt egy kecskepásztor asszony, aki egy jófajta sajttal kínálta meg. Sákjamuni így megfelelő táplálékhoz jutott, és visszanyerte az erejét. De nem volt módja arra, hogy találjon egy igazi mestert, aki vezetné. Ezért átkelt a Gangesz folyón, és a Gangesz partján egy Bohdi-fához ért, ahol leült meditálni. Megfogadta, hogy a "legfőbb megvilágosodott lénnyé" válik, vagy különben ott fog meghalni.
Sákjamuni 49 napig meditált a Bohdi fa alatt. A 49. napon, kora reggel felemelte a fejét, és ránézett a fénylő csillagokra az égen. Ezzel az egyetlen pillantással azonnal felszabadultak az isteni és a természetfeletti erői, és megnyíltak gondolatai. Ekkor hirtelen eszébe jutott minden, amit korábban művelt, és felismerte a jelenlegi és az előző életeit, valamint mindazt, amit a megvilágosodás elérése után tudnia kell. A Sákjamuni megvilágosodásából felszabaduló energia hatása miatt a megvilágosodás pillanatában egy nagyon nagy földrajzi területen keletkezett rengés. Az emberek azt hitték, hogy ez egy enyhe földrengés, hegyek összeomlása vagy cunami volt, de valójában Sákjamuni megvilágosodása okozta. Természetesen Buddha energiája könyörületes, és nem árt az embereknek. Sákjamuni tudta, hogy elérte a Taót, mert már a megvilágosodás után bölcsességgel és képességekkel rendelkezett. Tizenkét év fáradságos művelődés után Buddha Sákjamuni végül elérte a megvilágosodást. Ezután Sákjamuni elkezdte a Fájának 49 éven át tartó terjesztését.
Sákjamuni iskolájának jellemzői a "parancsolat, szamádhi, bölcsesség". A parancsolatok a mindennapi emberek minden vágyáról és ragaszkodásáról való lemondásra vonatkoznak; a szamádhi a meditációban való ülésre utal a tényleges művelés érdekében, a bölcsesség pedig a nagy bölcsességgel való megvilágosodásra. A sok ezer kötetnyi szentírás mind ezt a három jellemzőt fejti ki. Természetesen a részletek nagyon bonyolultak, ha széleskörűen kifejtjük, de a lényeg ez a három jellemző.
Akkoriban nyolc vallást gyakoroltak ott a társadalomban. A Sákjamuni által tanított Dharma ideológiailag állandóan harcolt hét másik vallással. Abban az időben a brahmanizmus nagyon erős volt, és leginkább Sákjamunival versengett. Mr. Li Hongzhi azt mondta nekünk:
„Elmesélek nektek egy történetet, biztosan tudjátok, hogy Sákjamuni főképpen a brahmanizmus ellen volt, azon a véleményen volt, hogy egy eretnek vallássá vált, az és Sákjamuninak a vallása voltak a legerősebben egymás ellen irányulva. Én mondom nektek, az, amit Sákjamuni megtagadott, a brahmanizmus vallása volt és nem a bráhminoknak az istenségei voltak; azok az istenségek, amelyekben a brahmanizmusnak egészen a kezdetén hittek, mind buddhák voltak, még korábbi buddhákban hittek Sákjamuni előtt. A hosszú idő folyamán viszont az emberek elvetették a buddhákban való őszinte hitet, a vallás is eretnekké vált és még öltek is a buddhák imádásáért. A végén az istenségek, akik imádva voltak, nem is voltak többé olyan alakok, mint a buddhák, elkezdték, hogy csúf alakkal rendelkező démonokat imádjanak. Az emberek eretnekké változtatták a vallást.”
(Fá-magyarázat a Fá-konferencián Houstonban)
Az emberek szavai és viselkedése a történelem kezdetétől magában foglalta a Buddhák tanításait, tehát a brahmanizmus belépett a Dharma vége időszakába. Ebben az időben kezdett elterjedni Indiában Sákjamuni Dharmája. Mivel amit Sákjamuni tanított, az igaz Fá volt, és folyamatosan kijavította más vallások elveit, sokan más vallásokból feladták a vallásukat, és áttértek a buddhizmusra. Például egyik tanítványa, aki később She Li Buddhává vált, és aki minden tanítványa közül a legmagasabb bölcsességet érte el, egykor a brahmanizmus híve volt. Vitatkozott Sákjamunival, és rájött, hogy Sákjamuni az igaz Fát tanítja, ezért elhagyta a brahmanizmust, és Sákjamuni Buddha legbölcsebb tanítványa lett. Ily módon Sákjamuni Fája egyre erősebbé és erősebbé vált, miközben a többi vallás fokozatosan hanyatlott. A buddhizmus fokozatosan elfogadhatatlanná vált más vallások gyakorlói számára. A vallások közötti konfliktusok olyannyira kiéleződtek, hogy a Luo Xing vallást követő emberek nyíltan gyilkolták a buddhistákat. Mu Jian Lian-t (Maudgaljájana), aki Sákjamuni első számú tanítványa volt a természetfeletti erők birtoklását illetően, a Luo Xing vallást követő emberek által egy hegy tetejéről lelökött szikla ölte meg, és ő lett az első buddhista mártír. Más vallásokhoz tartozó emberek is kaptak el buddhistákat, máglyán elégették őket, vagy oszlopokhoz kötözték és nyilakkal ölték meg őket. A buddhistákat 500 fős csoportokban fejezték le. Mindezek az üldözési esetek valóban kegyetlenek voltak!
Miután Sákjamuni elérte a Nirvánát, a többi vallás ismét virágozni kezdett. A buddhizmus számos reformon ment keresztül, és végül a brahmanizmusból is átvett valamit, és egy új vallássá vált, amelyet hinduizmusnak neveztek el. A hinduizmus már nem hisz Sákjamuniban, és nem is imád semmilyen Buddhát. A buddhizmus Indiából indult, de végül eltűnt Indiából. A buddhista Dharma azonban más régiókban, például Délkelet-Ázsiában és Kínában is elterjedt, és mélyen befolyásolta ezen országok kultúráját.
Hivatkozások
1. Fá-magyarázat az európai Fá-konferencián Li Hongzhi Mester írása
2. Zhuán Fálun Li Hongzhi Mestertől
3. Fá-magyarázat a Fá-konferencián Houstonban Li Hongzhi Mester által
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Little-Known Stories from History: Lao Zi, Confucius, and Shakyamuni (Part 3)
* * *
tovább ...