Hagyományos kínai kultúra: Udvariasság (II. rész)

(de.minghui.org)

I. rész


A hagyományos kínai kultúrában az emberi kapcsolatokkal szemben támasztott elvárásokat világosan meghatározták. A szülőknek könyörületesen kell bánniuk a gyermekeikkel, míg a gyermekeknek tisztelettel kell lenniük szüleik iránt. Az idősebb testvéreknek kedvesnek kell lenniük a fiatalabbakhoz, míg a fiatalabbaknak alázatosnak kell lenniük az idősebbekkel szemben. A férjnek méltósággal kell bánnia a feleségével, a feleségnek pedig kedvesnek kell lennie a férjéhez. Az idősebb generációnak védenie és gondoskodnia kell a fiatalabbakról, míg a fiatalabbaknak tiszteletet kell tanúsítaniuk az idősebbek iránt, és követniük kell a kívánságaikat.


Az alábbiakban néhány példát mutatunk be ezekre a hagyományos kapcsolatokra.


A fiú, aki tisztelte a szüleit és nagy elismerésnek örvendett

A késői Shang-dinasztiában Tai-nak, Zhou királyának három fia volt: a legidősebb fiú Taibo, a második legidősebb Zhongyong és a harmadik fiú Jili. Jilinek volt egy Jichang nevű fia, aki később Zhou Wen királya lett.


Amikor Jichang megszületett, egy piros veréb állt meg a bejárati ajtó előtt egy levéllel a csőrében. Amikor Tai király meglátta ezt a kedvező jelet, azt tervezte, hogy a trónt Jilire hagyja, aki aztán továbbadja azt Jichangnak. Az ókorban ez nem volt szokás, mivel a trón általában a legidősebb fiúra szállt.


Amikor Taibo értesült apja tervéről, fogta testvérét, Zhongyongot, és egy távoli vidékre menekült vele, hogy támogassa apja döntését. A civilizációtól való távolmaradásának jeleként levágatta a haját és tetováltatta magát. Így Tai király bármilyen zavarás nélkül adhatta át a trónt Jilinek, aki később átadta azt Jichangnak.


Taibo hamarosan Wu államnak nevezte el azt a területet, ahová menekült, amely a mai Jiangsu tartományban található. Mintegy 1000 helyi család választotta Taibót a terület királyává.


Nyolc nemzedékkel később Wu trónja Shoumengre, Wu 19. királyára szállt. Shoumeng azt tervezte, hogy a trónt negyedik fiára, Jizha-ra hagyja, annak hírneve miatt. De Jizha visszautasította a trónt, mondván, hogy ez a társadalom megfelelő szabályainak a megsértése lenne. Shoumeng háromszor kérte fel Jizha-t, és ő minden alkalommal elutasította. Wu népe is azt akarta, hogy Jizha legyen a király. Végül Jizha elment, és gazdálkodó lett.


Konfuciusz nagyon elismerően beszélt Taibóról, és dicsérte a jellemét és a szerénységét.


Egy idősebb testvér kedvessége

A Sima Guang által írt Jia Fan (Családi tanítás) szerint az ősi időben élt egy bölcs, akit Shun-nak hívtak. Shun mindig jól bánt másokkal, még akkor is, ha azok ellenséges magatartást tanúsítottak vele szemben.


Shun apja, mostohaanyja és öccse, Xiang gyakran bántalmazták Shunt. Miután Yao császár Shunt nevezte ki utódjává, az irigységük felerősödött, és azt tervezték, hogy megölik Shunt és elveszik a javait.


Egyszer megkérték Shunt, hogy javítsa meg a pajtájukat. Miután azonban felmászott a tetőre, eltávolították a létrát, és felgyújtották a pajtát. Szerencsére Shun épségben megmenekült.


Egy másik alkalommal megkérték Shunt, hogy ásson egy kutat. Amíg a kútban volt, a családja elkezdte betemetni. Miután a kutat feltöltötték földdel, Xiang azt tervezte, hogy Shun marháit és gabonáját a szüleinek adja, míg Shun többi vagyonát megtartja magának. Shun feleségét is akarta.


Csodával határos módon Shun egy oldalsó alagúton keresztül kiszabadult a kútból. Amikor hazatért, Xiang megdöbbent. De ő rezzenéstelen arccal azt mondta: „Nagyon hiányoztál!”


Shun megbocsátott neki, és megkérte, hogy segítsen a vidék igazgatásában.


Shun örökségét az egész kínai történelemben tisztelték. Bár ellenséges környezetben élt, képes volt mindenkivel tisztelettel és kedvesen bánni. A Shang Shu (Dokumentumok könyve) szerint "Shun nagy magasságokba emelkedett anélkül, hogy felkapaszkodott volna, és [a híre] messzire jutott anélkül, hogy egyszer is útra kelt volna."


Erénye miatt az emberek maguktól is felkutatták őt. A legenda szerint bárhová is ment Shun, az a hely egy év múlva faluvá, két év múlva kisvárossá, három év múlva pedig várossá vált.


Egy alázatos testvér

A Jin-dinasztia idején élt két testvér: Wang Xiang és Wang Lan. Lan anyja Xiang mostohaanyja volt. Ezért részesítette előnyben Lant Xianggal szemben.


Amikor Lan néhány éves volt, gyakran látta, hogy anyja, Zhu ágakkal veri idősebb mostohatestvérét. Bármikor történt is ilyesmi, ő átölelte Xiangot, hogy megvédje őt Zhu ütéseitől.


Ahogy a testvérek felnőttek, Lan gyakran kérte az anyját, hogy ne üsse Xiangot, és a dolgok egy kicsit jobbra fordultak. Később mindketten megnősültek, és Zhu mindig megkövetelte, hogy Xiang és felesége tegyen meg neki dolgokat. Lan segített a házaspárnak, amikor csak tudott.


Amikor a testvérek apja meghalt, Xiang híres lett erénye és jó jelleme miatt. Zhu pedig féltékeny lett rá, és azt tervezte, hogy mérgezett borral megöli mostohafiát.


Lan értesült a tervről, és a borospohárért nyúlt. Xiang is észrevette, hogy valami nincs rendben, és nem akarta hagyni, hogy a testvére meghaljon. Amikor az anya látta, hogy a két testvér a mérgezett borért harcol, attól félt, hogy Lan megissza, ezért kiöntötte a bort.


Ezután mindig Lan volt az első, aki megkóstolta az ételt, amit Zhu a mostohafiának, Xiangnak felszolgált. Így az anya végül felhagyott azzal a tervével, hogy ártson Xiangnak.


Li Qin tábornok csodálta Xiang jellemét, adott neki egy kardot, és azt mondta, hogy ilyen kardot csak magas rangú tisztviselők hordhatnak. Halála után Xiang Lanra hagyta a kardot – sok szerencsét kívánva neki és utódainak.


És valóban, Lan gyermekei közül többen is magas rangú tisztviselők lettek. Lan dédunokája, Wang Xizhi a kínai történelem egyik leghíresebb kalligráfusa lett.


(folytatás)

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Traditional Chinese Culture: Courtesy (Part 2)

Forrás: Traditionelle Chinesische Kultur: Höflichkeit (Teil II)