(Minghui.org) Az ókori kínaiak abban hittek, hogy az emberi világot súlytó katasztrófákat az isteni világ rendeli el, és ezek a menny és az emberiség kölcsönhatásával vannak kapcsolatban.
Ezt a koncepciót számos ősi kínai klasszikus jól dokumentálta, például a Guoyu · Zhouyu, a Tavaszi és Őszi Krónikák és a Chunqiu Fanlu. Vagyis, ha az emberi világban szembe megyünk a menny által kijelölt úttal, az katasztrófákat eredményez. Ha a császárok és hivatalnokok kormányzásuk során eltérnének a mennyek törvényétől, akkor az isteni világtól származó katasztrófákkal szembesül az emberi világ, és ha mégsem sikerülne megbánást mutatniuk, az isteni világ még nagyobb katasztrófákat idézne elő az emberiség számára, és szokatlan jelenségek történnének. Ezért az ókori tisztviselők kormányzásuk során mindig az erkölcsöt tartották a legfontosabbnak, különösen katasztrófák esetén.
Hogyan segített Liu Huan az embereknek a természeti katasztrófák túlélésében
Yingzong Song császár (1063 - 1067) uralkodása alatt éhínség volt Hebeiben, amelyet súlyos földrengés követett. Az emberek éheztek, és sokuknak el kellett adni a jószágot, cserébe egy kis gabonaért, hogy túléljék.
Amikor Liu Huan, Chanzhou prefektusa tudomást szerzett a helyzetről, megparancsolta a beosztottainak, hogy a kincstár összes pénzét használják fel a jószágok visszavásárlására. A következő évben, amikor a földrengés hatásai lecsillapodtak, és az emberek visszatértek a földeken történő munkához, azt találták, hogy a szarvasmarhák ára tízszeresére emelkedett. Liu Huan azt mondta a beosztottainak, hogy a korábban vásárolt szarvasmarhákat az eredeti áron adják el. Abban az évben Chanzhou volt az egyetlen prefektúra egész Hebeiben, ahol az emberek a Liu Huan vezette helyi kormányzat szíves segítségének köszönhetően nem lettek nincstelenek és hajléktalanok.
Zhao Qingxian fenntartotta a rizs tisztességes árát
A Song-dinasztia császárának, Shenzong-nak az uralkodása alatt (1067 - 1085) aszályok és sáskafertőzések voltak Zhejiang régióban, melyek elpusztították a termést. Mindenhol éhínség volt, és a rizs ára emelkedett. Azok az emberek, akik nem engedhették meg maguknak a rizs vásárlását éhen haltak. Az összes prefektúra helyi tisztviselői hirdetményeket tettek ki a főutakon, és jutalmat kínáltak mindazoknak, akik a rizsár felhajtóit jelentették, és figyelmeztettek, hogy a tetteseket, ha egyszer elkapják, szigorúan fogják kezelni.
Zhao Qingxian előljáró a Yuezhou prefektúrában másmilyen értesítést tett közzé. Tájékoztatta azokat, akik rizst halmoztak fel, hogy a kormányzat a legmagasabb árat fogja fizetni a rizsért. Következésképpen az egész országból származó rizskereskedők eljöttek Yuezhou-ba, hogy eladják termésüket, és mivel a rizs ekkor könnyen elérhetővé vált, az ár hamarosan a normális szintre esett. A helyi emberek nagyon hálásak voltak elöljárójuknak jószívű bölcsességéért.
Zhu Xi helyi gabonatárolók létrehozásával segítette az embereket az éhínség túlélésében
A Qiandao-korszak negyedik évében (1168) Xiaozong császár uralkodása alatt élelmiszerhiány volt. Zhu Xi, egy híres tudós, 600 dan (egy dan 60 kilónak megfelelő) rizst kért kölcsön a prefektúra kormányától sürgősségi segítségnyújtás céljából. Azok a személyek, akiknél kevés volt a gabona, nyáron kölcsönözhettek rizst, és az őszi betakarítás után télen fizethették vissza. Ha egy adott évben rosszak voltak a hozamok, a kamat felére csökkent. Ha éhínség volt, a kamatot nem számították fel.
Tizennégy évvel később Zhu Xi nem csak a prefektúra kormányától kölcsönzött rizst tudta visszafizetni, de a helyi gabonatárolókban 3100 dan rizst is tárolt, és már nem számolt fel kamatot az embereknek, ha rizs kölcsönzésére volt szükségük. Ennyi rizst tárolva a helyi embereknek nem kellett attól tartaniuk, hogy elfogy az élelmük akkor sem, ha gyenge lett volna a termés vagy éhínség lett volna.
A sikeres megoldástól lenyűgözve Xiaozong Song császár rendeletet adott ki ilyen helyi gabonatárolók létesítésére az egész országban.
Hogyan segített Chen Jiyan az embereknek egy éhínség idején
Súlyos áradás volt a Wanli-korszakban, Shenzong Ming császár (1572 - 1620) uralkodása alatt. Chen Jiyan akkoriban Kaizhou kormányzója volt. Konzultált a tisztviselőivel a segélyezési intézkedésekről, és azt javasolta, hogy egy dan (60 kg) gabonát kínáljanak fel a legszegényebb embereknek és 50 kilót a kevésbé kétségbeesetteknek, hogy Kaizhou városában mindenki megkönnyebbüléshez jusson a nehéz időszakban.
Ezután megparancsolta a beosztottainak, hogy rendeljenek mindenkihez egy számot, és arra kérte az embereket, hogy álljanak sorba a gabona kiosztásához. Chen egy kis fészer alatt ült a raktár bejáratánál, személyesen segédkezve a segélynyújtásban. Alaposan megnézett minden embert, és a külsejük illetve a viselt ruhájuk alapján megítélte őket. Különösen azokra fordított figyelmet, akik a legkétségbeesettebbnek tűntek. A dolgok simán mentek. Annak ellenére, hogy több mint tízezer ember állt sorban a segélyért, nem voltak gondok és problémák.
A következő tavasszal hivatalos dokumentumot adtak ki, amely újabb segítséget kínált a legrászorultabbak számára, és a helyi tisztviselőknek azt mondták, hogy derítsék ki, ki jogosult rá. Chen azt mondta a beosztottainak, hogy ne törődjenek azzal ki szorul segítségre, mivel ő már korábban megjegyezte őket. A falusiak valóban meglepődtek azon, hogy Chennek ilyen pontos képe volt a helyzetükről.
Mint kiderült, az első segély felajánlásakor az értesítést az utolsó pillanatban hozták nyilvánosságra, így senkinek sem volt ideje átöltözni vagy megváltoztatni a megjelenését. Ennek eredményeként Chen meg tudta mondani mindenki helyzetét, tekintetbe véve a külsejüket és a ruházatukat.
A Wanli-korszak végén a kaizhoui magtárban elfogyott a gabona. Ezután Chen elrendelte, hogy minden prefektúra és megye vásároljon gabonát a helyi kincstár pénzén. A gabona ára addigra meglehetősen megemelkedett, és egy dan gabonaért több mint 600 rézpénzt kértek. A központi kormányzat arra kötelezte a gazdag háztartásokat, hogy danonként 500 rézpénzért adják el a raktározott gabonájukat. A szállítási többletköltségekkel együtt ez azt jelentette, hogy a gazdag háztartások körülbelül 200 rézpénzt veszítettek egy dan gabonán.
Mivel Chen tudta, hogy a gazdag háztartások is veszteségeket szenvedtek a nehéz időszakban, és hogy a helyzetükhöz mérten a képességük is korlátozott volt, Chen úgy döntött, hogy csökkenti a gabona mennyiségét, amelyet alacsonyabb áron kell eladniuk a kormánynak. Végül a kormányzat összesen 4000 dan gabonát vásárolt. Ez azt jelentette, hogy a háztartások a megmaradt gabonájukat máshol magasabb áron adhatták el.
Gengwu évében, ősszel Kaizhou ismét jó termést aratott, a gabonát danonként valamivel több, mint 300 rézpénzért adták el. Chen beszámolt a feletteseinek, hogy a kincstárból kétezer tael ezüstöt használ fel a gabona betárolására. A jegyzett ár danonként 300 rézpénz volt. Mire azonban vásárolni ment, a gabona ára danonként 250 rézpénzre esett.
Chennek hálából, amiért nem kényszerítette őket arra, hogy korábban több gabonát adjanak el, a gazdag háztartások felajánlották, hogy ezúttal csökkentett áron adják el gabonájukat. Chen értékelte kedves ajánlatukat, de a gabonaért továbbra is danonként 300 rézpénz jegyzett árat fizetett. Végül Kaizhou nemcsak abban az évben teljesítette az előírt felvásárlási kvótát, hanem több mint 700 dan extra gabonát is szerzett, amelyet Chen elosztott a szegény falusiak között, akik hazatértek a saját földjükre.
A korábbi, egymást követő áradások miatt Kaizhou környékén a városfal több mint egy tucat helyen összeomlott, és a kormány úgy döntött, hogy megjavítja. Néhány tisztviselő helyi emberek toborzását javasolta a munka elvégzésére, de Chen nem értett egyet azzal, mert ez túl sok gondot okozna az embereknek és pénz pazarlás lenne. Megparancsolta a beosztottainak, hogy tegyenek ki értesítéseket a város kapui köré, felszólítva az éhínség idején máshová költözött falusiakat, hogy térjenek haza dolgozni a mezőkre. Ösztönzésként mentesülnének a földadó alól, és a kormány némi gabonasegélyt is felajánlana. A hír szájról szájra gyorsan terjedt, és sok menekült visszatért.
Amikor eljöttek a zsákjaikkal a segélyért, Chen azt mondta az embereinek, hogy tegyék fel a következő figyelmeztetést: „Ha gabonasegély céljából jössz ide, töltsd meg a zsákodat földdel, és először töltsd föl a városfal összeomlott részét. Ezután az illetékes tisztek megbélyegzik a zsákjaidat, amelyek igazolják, hogy jogosult vagy a gabonára.” Mire a segélyként adott gabonát kiosztották, a falat kijavították, a kormány kincstárát alig károsítva.
„Su töltés” története
Amikor Su Shi a Hang-dinasztia idején Hangcsou kormányzójaként szolgált, a környék súlyos aszályt szenvedett el, fertőző betegség terjedésével párosulva. Su Shi azt kérte a császári bíróságtól, hogy adjon mentesítést a rizs felvásárlási kvótájának egyharmada alól. Mivel több volt az eladó a piacon, a rizs ára ennek megfelelően csökkent. A következő év tavaszán Su Shi alacsony áron értékesítette a rizst a hivatalos raktárból a helyi embereknek, hogy segítsen túlélni az éhínséget.
Korábban a Tang-dinasztia idején a Nyugati-tó vizét egy csatornába vezették, amelyet aztán több mint 1000 hektár termőföld öntözésére használtak fel. Az iszap és a vízinövények felhalmozódása miatt azonban a tavat minden évben ki kellett kotorni, ami a helyi emberek számára komoly problémává vált.
Su Shi úgy döntött, hogy végleg megoldja a problémát, ezért kérvényezte az iszap és a vízinövények eltávolítását, és kikotortatta a közeli Maoshan-csatornát és a Yanqiao folyót. Vízkaput is épített a víz áramlásának szabályozására, és a kitermelt iszappal a tó felett töltést épített, hogy a tóban megfelelő vízszint álljon fenn a horgászathoz, iváshoz, öntözéshez és szállításhoz.
A gyönyörű rózsákkal és fűzfákkal szegélyezett töltés egyúttal kényelmes és vonzó gyalogos útként szolgált a gyalogosok számára, a tó körüli nagy mennyiségű visszanyert földterületet pedig búza termesztésére használták fel, amely elegendő mennyiséget termelt a tó fenntartásához. A hangcsoui emberek „Su töltésnek” -nek nevezték el az utat, értékelve Su Shi megbízható kormányzását és a lakosság iránti törődését.
Az ókori emberek erényes kormányzása éles ellentétben áll a Kínai Kommunista Párt (KKP) korrupt és zsarnoki magatartásával. Ma Kínában az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyi nemzeti vagyon került a korrupt KKP-tisztviselők zsebébe.
Az idei világjárvánnyal, áradásokkal és földrengésekkel szembe nézve a KKP ahelyett, hogy konkrét támogatást vagy segítséget kínálna, továbbra is a gazdasági fejlődés „nagy sikerével” büszkélkedik, és továbbra is arra kéri az embereket, hogy adományozzanak pénzt a rezsimnek.
Forrás: How Ancient Chinese Officials Tackled Disasters with Virtue
* * *
tovább ...