(de.minghui.org) Zhou Gong a korai Zhou-dinasztia híres bölcse volt. Egy nap a fia, Boqin látogatta meg.
Boqin meglepetésére Zhou Gong hirtelen egy ütést mért rá.
Egy másik napon Boqin ismét meglátogatta az apját, csakhogy az ugyanúgy üdvözölte. Ez még egy harmadik alkalommal is megtörtént. Boqin meglepetten kért tanácsot egy másik, Shangzi nevű bölcstől a helyzetével kapcsolatban.
Amikor Boqin legközelebb meglátogatta az apját, azonnal térdre ereszkedett – amit az előző három alkalommal elmulasztott megtenni –, hogy kellő tiszteletet tanúsítson az apja iránt. Zhou Gong elégedett volt, és megdicsérte Boqint, amiért egy józan ítélőképességű embertől fogadott el tanácsot.
Udvariasság és társadalom
Miért volt olyan fontos az udvariasság az ókorban?
Konfuciusz egyszer azt mondta: „Az udvariasság hagyományát az istenségek adományozták az ősöknek. Megtestesíti a menny törvényét, amely rendet teremt a társadalomban. Akik elveszítik, el fogják veszíteni a jövőjüket, akik pedig megőrzik, azok boldogulni fognak.”
A Dalok könyve, a Shi Jing, klasszikus kínai versek gyűjteménye. Az egyik vers a következőket írja le:
„A rend egy egér testében is megtalálható, hogyan élhet tehát az ember féktelenségben? Ha az ember nem mutat udvariasságot, a saját vesztét fogja előidézni.”
A valóságban ezt a mintát a történelem során mindig is megfigyelhettük. Amikor az emberek udvariasak a társadalomban, az gyakran békeidőben történik; amikor az emberek kíméletlenül bánnak egymással, a társadalom gyakran épp egy lefelé tartó spirál állapotában van.
Ez azért van így, mert az udvariasság szorosan összefügg valami nagyobb dologgal, nevezetesen egy társadalom erkölcsével. Az udvarias társadalom arra utal, hogy az emberek hajlandóak félretenni saját érdekeiket a társadalmi szerepük és kötelességük javára. Ez a felelősségtudat aztán kitapossa az utat a biztonság, a stabilitás és a jólét számára. Egy udvariatlan társadalom viszont arra utal, hogy az emberek nem tisztelik egymást, és csak a saját érdekeikkel törődnek, ami törvénytelenséghez, káoszhoz és romláshoz vezet.
A hagyományos kínai kultúrában az udvariasság törvényei minden társadalmi kapcsolatra világosan meg voltak határozva. A szülők kedvesen bántak a gyermekeikkel, a gyermekek pedig tisztelettel viseltettek a szüleik iránt. Az idősebb testvérek megbecsülték és megvédték a fiatalabbakat, míg a fiatalabbak szerényen viselkedtek az idősebbek jelenlétében. A férj hűséges volt a feleségéhez, míg a feleség illedelmes. Az idősebbek törődtek a fiatalabbakkal, a fiatalabbak pedig tisztelték az idősebbeket. Nem szabad elfelejteni: „Egy császárnak jóindulatúnak kell lennie, az alattvalóinak pedig hűségesnek.”
Egy bölcs tanító
Zhou Gong, akit Zhou hercegének is neveztek, Zhou állam Wen királyának a negyedik fia volt. Segített idősebb bátyjának, Wu királyának a Zhou-dinasztia megalapításában. Ő hozta létre a Zhou rítusokat, a klasszikus kínai zenét, és a konfucianizmus egyik alapítójának tekintik.
Ezenfelül Zhou Gong tanításokat írt unokaöccsének, Cheng királynak, Wu király fiának és saját fiának, Boqinnak. A későbbi nemzedékek mind Cheng királyt, mind Boqint is tisztelték. Cao Cao, a késői Han-dinasztia uralkodója is csodálta, ahogy Zhou Gong tisztelte az embereket és elnyerte a bizalmukat.
A „Figyelmeztetések Cheng királynak” című írásában Zhou Gong az erény fontosságát hangsúlyozta az élet minden területén, egy ország irányításától kezdve egy ember jelleméig. Az alábbi anekdota Zhou Gong írásaiban van dokumentálva:
„Egyszer, amikor Cheng király még fiatal volt, egy fa alatt állt az öccsével. Egyik kezében egy levelet tartott, majd átadta a testvérének, és így szólt:
»Egy címet adományozok neked.«
Zhou Gong üdvözölte az ifjú királyt.
»Csodálatos, hogy Felséged címet adományozott a testvérének.«
»De én csak vicceltem« – válaszolta Cheng király.
»A rossz viselkedés nem tartozik egy királyhoz. Betartja minden szavát, amit kimond.« – válaszolta Zhou Gong.”
Ezért Cheng király márki címet adományozott a testvérének. Zhou Gong következetes irányítása alatt Cheng király és fia, Kang király bevezette a Zhou-dinasztia aranykorát, amelyet Cheng és Kang uralkodásának neveznek.
Zhou Gong írásai a fia, Boqin számára akkor keletkeztek, amikor Cheng király Boqinnak adta az uralmat Lu földje felett, amely 500 évvel később Konfuciusz szülőhelye lett. Mielőtt Boqin elutazott Lú államba, Zhou Gong ezt írta:
„Kérlek, emlékezz arra, hogy ne légy arrogáns vagy megvetéssel teli csak azért, mert Lu uralkodója vagy. Wen király fiaként, Wu király testvéreként, Cheng király nagybátyjaként és Zhou kancellárjaként már magas rangom volt. De volt, amikor zuhanyzás vagy étkezés közben háromszor is meg kellett állnom, hogy elgondolkodjak azon, hogy a távolságtartásom milyen nagy emberek életébe került.
Abból, amit hallottam, azok, akik erényesek és udvariasak, jóléttel lesznek megáldva; akiknek bőséges földjük, szorgalmuk és bátorságuk van, biztonságban lesznek; akik magas rangúak, de szerények maradnak, megtartják a címüket; akiket a nép és erős hadseregek támogatnak, győztesek lesznek; akik okosak, de egyszerűnek tűnnek, bölcsek; akik belátással és tudással rendelkeznek, de mégis azt hiszik, hogy keveset tudnak, azok igazán bölcsek. Ez a hat tulajdonság mind az alázathoz kapcsolódik. Még egy király vagyona is, amely földeket és tengereket foglal magában, az alázatból fakad.
Alázat nélkül az ember elveszítené a nemzetet, sőt a saját életét is. Jie, a Xia-dinasztia utolsó királya és Zhou, a Shang-dinasztia utolsó királya épp ilyen példák.”
Boqin megszívlelte apja tanácsát, és Lu földjén jómódú és udvarias társadalmat teremtett.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Traditional Chinese Culture: Courtesy (Part 1)
Forrás: Traditionelle Chinesische Kultur: Höflichkeit (Teil I)
* * *
tovább ...