(en.Minghui.org) A tavasz és ősz korszaka óta eltelt több mint 2500 év alatt - a Buddha-iskolát leszámítva - semmi sem befolyásolta mélyebben a kínai kultúrát, mint a konfucianizmus és a Tao-iskola. Ezért a három iskola alapítóit, Sákjamunit, Konfuciuszt és Lao-cet az egymást követő nemzedékek régóta tisztelik és imádják.
Érdekes módon ennek a három embernek a születési dátuma egymáshoz képest húsz éven belülre esett. Történelmi szempontból ugyanahhoz a korszakhoz tartoztak. Lao-ce Kr. e. 571. február 15-én született Qu Ren Li-ben, Ku megyében, Chu országban (ma Luyi megye, Henan tartományban). Öt évvel később, i. e. 566. április 8-án született Sákjamuni a mai Nepálban. Újabb 15 évvel később, Kr. e. 551. augusztus 27-én született Konfuciusz Qufuban, Shandong tartományban.
Három szent jött e világba ugyanabban a korszakban. Véletlen történelmi egybeesés volt, vagy az istenek elrendezése?
Lao-ce
Lao-ce családneve Li volt, keresztneve Er, stílusneve pedig Bo Yang. Az emberek szólították őt tiszteletteljesen "Lao-ce"-nek. A "Lao" öreg kort és nagy erényt jelent, a "ce" pedig egy magasztaló cím volt egy férfi számára az ősi időkben. A legenda szerint arca és természeti adottságai rendkívüliek voltak. Ismerte a történelmi anekdotákat és jártas volt a szertartások rendszereiben. Ő volt a "Shou Cang Shi Shi Shi" (a Nemzeti Könyvtár vagy a Történeti Múzeum fő kurátora) és a Zhu Xia Shi (a császári történész). Lao-ce hosszú ideig élt Luo Yangban, Zhou fővárosában, és tanúja volt a Zhou-dinasztia hanyatlásának. Kr. e. 520-ban Lao-ce belekeveredett a császári udvar hivatalnokai közötti belső hatalmi harcba, és elbocsátották az állásából. Lao-cet nagyon zavarta az emberi világ gonoszsága, és elhagyta a világi világot. Az ország számos pontját bejárta anélkül, hogy az emberek tudták volna, hogy ki ő.
Kr. e. 478 szeptemberében a 93 éves Lao-ce nyugatra ment, Qin országba. Amikor éppen a Han Gu-hágón akart átkelni, az őrség vezetője, Yin Xi egy jövendölésből megtudta, hogy egy halhatatlan fog ott átkelni, ezért elrendelte, hogy 40 li hosszan tisztítsák meg az utat és készítsék elő az illető fogadására. Ahogyan az várható volt, Lao-ce megérkezett. Yin Xi így szólt: "Mester, a világtól elvonultan fogsz élni, és nem fogjuk hallani többé a tanításaidat. Kérlek, írj egy könyvet, hogy tanítsd a jövő nemzedékeit." Lao-ce soha nem tanított semmit a közép régióban, és tudta, hogy Yin Xi arra van predesztinálva, hogy megkapja a Taót, ezért rövid ideig ott maradt, és megírta a híres Tao De Jinget. Ezután Lao-ce a Han Gu-hágótól nyugatra ment tovább, és áthaladt az "áramló homokon" (a Hszincsiang tartománybeli sivatagra utalva). Senki sem tudja, hogy végül hová ment.
Konfuciusz egyszer ellátogatott Zhou fővárosába, és Lao-cetől tanulta a ceremoniális tapasztalatok rendszerét. Egy napon, Kr. e. 500 körül Konfuciusz egy tehén által húzott öreg szekéren lovagolt Luo Yangba, Zhou fővárosába. Ennek az útnak a célja az volt, hogy megfigyelje a korábbi császárok rendszereit, tanulmányozza a ceremoniális zene forrását, és megismerje az erkölcsi szabályokat. Ezért felkereste Lao-cet, aki a császári könyvtár felelőse volt, és ismerte a ceremoniális rendszert. Körútjának befejezése után, Konfuciusz mondott egy mondatot, amely sok generáción át öröklődött tovább: "Az elméletek bőségében, Zhou államot követném". Zhou állam ceremoniális rendszerét úgy alakították ki, hogy Xia és Shang rendszerét tekintették referenciának. Az, hogy Konfuciusz a Zhou rendszerét népszerűsítette, annak a bizonyítéka, hogy valóban sokat tanult az utazás során.
A látogatás során Lao-ce megkérdezte Konfuciuszt, hogy milyen könyvet olvas. Konfucius azt válaszolta, hogy a Zhou Yi-t (A változások könyvét) olvassa, mivel minden szent olvasta ezt a könyvet. Lao-ce azt mondta: "Az rendben van, hogy a szentek olvassák, de te miért akarod olvasni? Mi a lényege ennek a könyvnek?" Konfuciusz így válaszolt: "A lényege a jóindulat és az igazságosság előmozdítása". Lao-ce ekkor így szólt: "Az úgynevezett jóindulat és igazságosság olyan dolgok, amelyek összezavarják az emberek szívét, mint azok a szúnyogok, amelyek éjszaka megcsípik az embereket, és nem hagyják őket aludni. Ezek csak összezavarják és aggasztják az embereket. Nézd, egy nagy hattyú tollazata természetesen hófehér marad, nem kell minden nap megmosni, és egy varjú természetesen koromfekete, nem kell tintával festeni. Az ég természetesen magas, a föld természetesen mély, a nap és a hold természetesen ragyogó, a csillagok természetesen bizonyos mintázatban sorakoznak, a fák és a fű pedig természetesen különböznek egymástól. Ha a Tao-t akarod művelni, csak a létező természeti törvényt kell követned, és akkor természetes módon fogod elérni a Tao-t. Mi értelme van az olyan dolgok előmozdításának, mint a jóindulat és az igazságosság? Hát nem olyan nevetséges ez, mint dobverés mellett keresni az elveszett bárányt?”
Lao-ce ismét megkérdezte Konfuciuszt: "Úgy gondolod, hogy megkaptad a Tao-t?" Konfucius így válaszolt: "27 éve keresem, de még mindig nem jutottam hozzá". Lao-ce azt mondta: "Ha a Tao olyasvalami lenne, amit másoknak adhatnál, az emberek törekednének bemutatni azt a császároknak. Ha a Taót másoknak lehetne adni, az emberek a rokonaiknak adnák. Ha a Tao egyértelműen elbeszélhető lenne, az emberek elmondanák a testvéreiknek. Ha a Tao továbbadható lenne másoknak, az emberek keményen küzdenének azért, hogy továbbadják gyermekeiknek. Mindezek azonban lehetetlenek. Az ok nagyon egyszerű, mégpedig az, hogy ha az embernek nincs a szívében a Tao helyes megértése, akkor a Tao soha nem fog eljutni a szívéhez."
Konfuciusz így szólt: "Tanulmányoztam a hat ősi klasszikus művet, és megpróbáltam megérteni, hogyan kormányozták őseink az országot. Megértettem olyan jó császárok sikeres útját, mint Zhou Gong és Zhao Gong. Több mint 70 különböző hadviselő állam hercegét kerestem fel, azonban egyikük sem akarta elfogadni az elképzeléseimet. Úgy tűnik, hogy az embereket valóban nehéz meggyőzni!" Lao-ce azt mondta: "Az általad említett hat klasszikus mind az előző dinasztiák régi dolgai. Mi értelme van annak, hogy megemlíted őket? Amit most művelsz, az is valami régi dolog."
Miután megismerte a Zhou szertartásrendszert, Konfuciusz elhatározta, hogy visszamegy Lu országába, és teljes szívvel a Zhou szertartásrendszerének helyreállítását fogja támogatni, de Lao-cenek bizonyos fenntartásai voltak ezzel kapcsolatban. Szerinte, bár a szertartási rendszerre szükség volt, Zhou rendszerének teljes helyreállítása nem volt lehetséges. Az idő múlásával és a világ változásával a Zhou rendszerének egyes részei már nem voltak megfelelőek. Ezért Lao-ce így szólt Konfuciuszhoz: "Ami azokat illeti, akiket említettél, a testük már elporladt, és csak a szavaik maradtak meg. Emellett egy úriember akkor állt a kormányzat szolgálatába, amikor a politikai környezet megfelelő volt, és megbékélt azzal, hogy úgy éljen, mint a becstelen ember, amikor [ő maga] nem az. Hallottam, hogy azok az emberek, akik jó üzletemberek, elrejtik a gazdagságukat mások elől. Egy nagy erkölcsű úriember gyakran úgy néz ki, mint egy ostoba ember, akinek nincs belső erőssége. Meg kellene szabadulnod a büszkeségedtől és a vágyaidtól, meg kellene szabadulnod a viselkedéstől és a látszattól, és meg kellene szabadulnod azoktól az ambícióktól, amelyekért olyan szenvedélyesen rajongsz, mert ezek a dolgok egyáltalán nem tesznek jót neked. Ez minden, amit mondani akarok neked."
Konfuciusz nem tudta, mit válaszoljon, de nem adta fel az ambícióját: "A nagy ember azt teszi, amiről tudja, hogy nehéz." Miután befejezte más helyeken tett látogatásait, Konfuciusz elbúcsúzott Lao- cetől, és kissé izgatottan, de kissé elveszetten hagyta el Luo Yangot, Zhou fővárosát. Izgatott volt a szertartásrendszer megismerése miatt, de csalódott volt Lao-ce tanácsai miatt. Utólag egy kőtáblát állítottak fel, amelyen ez állt: "Konfuciusz azért látogatott el Zhou-ba, hogy megtanulja a szertartásrendszert".
Miután hazatért Lao-ce látogatásából, Konfuciusz három napig nem beszélt. Zi Gong, Konfuciusz egyik tanítványa furcsának találta ezt, és megkérdezte tanítóját, hogy mi történt. Konfuciusz így válaszolt: "Tudom, hogy a madarak tudnak repülni, tudom, hogy a halak tudnak úszni, és tudom, hogy az állatok tudnak futni. Azokat, amelyek futni tudnak, el tudom fogni hálóval, azokat, amelyek úszni tudnak, el tudom fogni egy zsinórral; azokat, amelyek repülni tudnak, el tudom kapni nyilakkal. Ami a sárkányokat illeti, nem tudom, hogyan lovagolnak a szél és a felhők hátán, és hogyan jutnak fel az égbe. Ma találkoztam Lao-cevel, és ő pontosan olyan, mint egy sárkány, és túl magasan van ahhoz, hogy kifürkészhető legyen!"
Pontosan ez a különbség egy megvilágosodott lény, aki képes megmenteni az érző lényeket, és egy filozófus között az emberi világban. Az a mondás, hogy: "A különböző elveket valló személyek között kevés a közös pont a megértéshez" erre a különbségre utal. Lao-ce Taója, amely titokzatos és nehezen érthető, az istenek tanítása, míg Konfuciusz szavai csupán az emberi elméletek és az emberi viselkedést meghatározó erkölcsi mérce.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Little-Known Stories from History: Lao Zi, Confucius, and Shakyamuni (Part 1)
* * *
tovább ...