Az erény ápolása és az öt alapvető bűn elengedése – III. rész

(de.minghui.org)

I. rész, II. rész


Sun Simiao Kína egyik legtehetségesebb orvosa volt. A Tang-dinasztia idején, a 6. és 7. században élt. Az orvostudomány területén elért számos érdeme miatt az „Orvostudomány királya” becenevet kapta.


Egyik alapvető műve a Qianjin Yaofang, amelyet nagyjából úgy lehet fordítani, hogy „Nélkülözhetetlen receptek, amelyek felérnek ezer arannyal”.


Ebben a könyvben Sun azt mondja: „Ha valakiből hiányzik az erény, még a csodaszer sem gyógyíthatja meg a betegségeit.”


Azt is tanácsolta: „Ha valaki következetesen erényes, akkor ima nélkül is áldott lesz, és sokáig fog élni hódolat nélkül is.”


Hogyan művelték az erényt az ókorban?


Cheng Han császár fiatalon hal meg

A Han-dinasztia 12. császára Cheng császár volt. Kr. e. 33-7 között uralkodott. Egy nap, amikor Yang hercegnő kastélyába látogatott, találkozott Zhao Feiyan táncosnővel. A császár el volt bűvölve a szépségétől és a tehetségétől, és hazavitte magával a palotájába. A ,,Jieyu” címet adományozta neki, és kedvenc ágyasaként kényeztette.


Egy nap Cheng császár elment egy hajókirándulásra, és magával vitte Zhaót is, aki könnyű és finom selyemből készült lila ruhát viselt – egy vietnami ünnepi ruhát. Nem sokkal később a Búcsú a főnixtől című dallal csábítani kezdte a császárt, majd táncolni kezdett rá. A mozdulatai lenyűgözték a császárt, ezért megparancsolta a szolgájának, Feng Wufangnak, hogy kísérje őt a nádfuvolán.


Ahogy a folyó közepén hajóztak, elkapta őket egy széllökés, és Zhaót majdnem lesodorta a fedélzetről. A császár azonnal utasította Feng szolgát, hogy segítsen neki. Feng félredobta a hangszerét, és megragadta Zhaót a lábánál fogva. Mindenki meglepetésére azonban Zhao ugyanolyan kecsesen táncolt tovább, mint korábban, még akkor is, amikor Feng tartotta a lábát.


A palotában kezdett elterjedni a hír, hogy „Feiyan a tenyerén tud táncolni”.


Később a császár Zhao fiatalabb húgát is ágyasává tette, aki állítólag még elkényeztetettebb volt, mint a nővére.


A két nővér nyugtalanságot szított a palotában. Xu császárnőt hamisan vádolták meg boszorkánysággal, ami a császárnő trónfosztásához és egy másik tehetséges ágyas gyanúba keveréséhez vezetett. Zhao Feiyan lett a császárné.


Cheng császár fiatalon, 44 éves korában hirtelen halt meg, anélkül hogy trónörököst hagyott volna. Sokan úgy hiszik, hogy ez arra volt visszavezethető, hogy túlzottan átadta magát a kéjvágynak.


Szörnyű vég Jie, Xia királya számára

Jie, Xia királya a Xia-dinasztia 17. és egyben utolsó uralkodója volt. A róla szóló történetek zsarnoknak és elnyomónak tekintik. Féktelen volt és éjjel-nappal az alkoholnak és a nőknek hódolt – különösen az elkényeztetett Meixi császárnőnek. Figyelmen kívül hagyta az államügyeket és az emberek jólétét.


Xia Jie-t később i. e. 1600 körül legyőzte Tang a Shang-dinasztiából, véget vetve az 500 éves Xia-dinasztiának. Évekkel később Xia Jie betegségben halt meg a száműzetésben.


Zhou Shang király hanyatlása

Xia Jie-hez hasonlóan Zhou király is a Shang-dinasztia utolsó uralkodója volt, és hasonlóan féktelen és brutális volt, ha nem még kegyetlenebb. Abszurd módon bálványozta gonosz feleségét, Dajit. Mindent megtett, hogy elnyerje a kegyeit, az obszcén dalok komponálásától kezdve a kegyetlen és szokatlan büntetési módszerek kitalálásáig.


Az egyik ilyen büntetés a „hús égetése forró vassal” nevű kínzási módszer volt. Ehhez egy nagy, bronzból készült üreges hengert használtak, amelyet égő szénnel töltöttek meg. Amikor ez vörösen izzott, az áldozatot arra kényszerítették, hogy átölelje a hengert, ami gyötrelmes halálhoz vezetett. Zhou királyról és Dajiról köztudott volt, hogy élvezettel nézték ezt a kínzást.


Amikor Zhou serege i. e. 1046-ban vereséget szenvedett a lázadó seregtől, a király maga köré gyűjtötte minden kincsét, felgyújtotta a palotáját, és ő maga is a tűzben vesztette életét.


A legendás Zhuge Liang túljár egy daru eszén

Az ókori Kínában a kegyetlen uralkodókkal ellentétben voltak olyan nemes jellemű, nagy tekintélyű uralkodók, tábornokok és magas rangú tisztviselők is, akik nem estek áldozatul a bűnöknek. Egyikük Zhuge Liang (181-234) volt. A Három Királyság időszakában (220-280) elismert államférfi és katonai stratéga volt, és miniszterként szolgált. Taktikával, diplomáciával és politikával segített Liu Bei-nek megalapítani a Shu Han Királyságot (más néven a későbbi Han-dinasztiát).


Zhuge Liangról azt mondták, hogy kimagasló bölcsességgel rendelkezik. A csillagászati változások megfigyelésével mágikus betekintést nyerhetett a jövőbeli eseményekbe. A Maqian Ke-ben leírt prófétai szövegeiben megdöbbentő pontossággal jósolta meg, hogy mi fog történni a későbbi dinasztiákban.


Az élete tele van legendákkal. Ifjúkorában gyakran ment fel a hegyekbe, hogy egy öreg mestertől tanulja a kínai klasszikusokat és a harcművészetet. Útban odafelé egyszer találkozott egy gyönyörű fiatal hölggyel, aki meghívta sakkozni. Együtt teáztak és kellemesen elbeszélgettek. Ezután minden alkalommal meglátogatta, amikor a hegyre ment, és ők ketten mindig elragadóan társalogtak. Fokozatosan nehezére esett a tanulmányaira összpontosítani.


„Sokkal könnyebb elpusztítani egy fát, mint megnöveszteni!” – mondta a mestere Zhuge Liangnak, amikor észrevette, hogy lélekben nincs jelen. „Nem tudsz uralkodni az érzelmeiden, mióta megláttad azt a gyönyörű hölgyet. Amit azonban nem tudsz, az az, hogy ez a fiatal hölgy egyáltalán nem fiatal hölgy. Igazi alakja valójában egy daru a mennyben. Gyakran jön az emberek világába, hogy elcsábítsa a halandókat.”


Zhuge Liang elszégyellte magát, és megkérdezte a mesterét, hogyan tudná távol tartani magát tőle. „Rejtsd el a ruháit, amíg fürdik a tóban” – tanácsolta neki a mestere. „Amikor igazi alakjában jön hozzád, üsd meg a sétapálcáddal.”


Valóban, amikor a fiatal hölgy nem találta a ruháit, daruvá változott. A daru megpróbálta a csőrével kicsípni Zhuge Liang szemét. Ő azonban megragadta a daru farkát, és a sétapálcájával megütötte, pontosan úgy, ahogy a mestere utasította. A daru kiszabadult és elrepült. Egy maréknyi tollat hagyott hátra, amelyet Zhuge Liang kitépett a farkából.


A farktolla nélkül azonban a daru nem tudott visszatérni az emberek világába. Hogy emlékezzen erre a leckére, Zhuge Liang egy legyezőt készített magának a tollakból. Egész életében ezt használta.


Konfucius egyszer azt mondta: „Amikor az ember fiatal, életereje ingatag, és óvakodnia kell a szexuális kísértésektől.”


Zhuge Liang hallgatott a mesterére, és időben felébredt. Amikor eljött az ideje, hogy megnősüljön, egy egyszerű külsejű, de nagyon erényes jellemű nőt választott.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Cultivating Virtue and Letting Go of Stubborn Attachments (Part 3)

Forrás: Tugend kultivieren und fünf entscheidende Sünden loslassen – Teil III