(Clearwisdom.net) A Kínai Kommunista Párt (KKP) a közelmúltban egy újabb kétségbeesett lépésre szánta el magát, véghez vitte a Fálun Gong gyakorlók letartóztatását. Ennek eredményeként néhány gyakorló emberi gondolatai elhatalmasodtak. Néhányan elkezdtek újságokat olvasni és filmeket nézni, néhányan Mahjong-ot játszani, és megint mások olyan állapotban voltak, hogy nem voltak képesek a Fá tanulására összpontosítani. Úgy tűnt, hogy nem tudják folytatni a művelésüket, ha a művelési környezet nincs jelen. Mi ennek az oka?
Meg szeretném osztani gyakorlótársaimmal a személyes megértésemet. Úgy gondolom, hogy a fő oka a fent említett szituációnak az, hogy a gyakorlók nem tanulták a Fá-t koncentrált elmével, és nem igazán a Fá követelményei szerint művelték magukat. Az eredmény az, hogy nem tudták megérteni a Fá alapján a Fá-t, és nem tudták követni a Mester tanításait. Nem sikerült megmenteniük az életeket, mint a legfontosabb dolgot. Mivel az üldözés ilyen sokáig tartott, kissé depressziósak lettek és kifejlesztették a semmittevés hozzáállását. Ők többé már nem igénylik, hogy kövessék a Fá-t az összes gondolatukkal. Ezen a módon elnyomták az isteni oldalukat és felerősítették az emberi oldalukat.
Vegyünk engem példának. Mostanában arra vágytam, hogy megnézzek egy mozifilmet, szóval elmentem egyre, de unalmasnak találtam. Később elmentem, hogy tisztázzam az igazságot. Két emberrel beszéltem, de ezek az emberek azt mondták, hogy nincs idejük erre vagy nem akarják elolvasni az információs anyagot. Zaklatottá váltam és éreztem, hogy a gonosz párt olyan rossz, hogy létrehoz egy ilyen terrorista légkört és majdnem elpusztítja a kínai népet. Mivel az elmém nem volt nyugodt, agyatlanul sétáltam egy mahjong terembe. Manapság Kínában mindenhol vannak ilyen termek. Mielőtt elkezdtem volna a művelést, nagyon szerettem mahjong-ot játszani. A művelés kezdete óta, két év alatt nagy erőfeszítéssel eltávolítottam ezt a ragaszkodást. Ez alatt az idő alatt sokszor tétlen állapotban voltam, és időről időre feljöttek az emberi eszmék, ami azt okozta, hogy a felszínen vágytam mahjong-ot játszani. Nagyon veszélyes volt számomra! Szerencsém volt, hogy a Mester új előadása, „Mi egy Dáfá tanítvány?” kiadásra került. Többször is elolvastam nagy lelkesedéssel.
A Mester azt mondja:
„A Dáfá-tanítványok a hétköznapi emberekkel élnek együtt a ködös társadalomban. Nagyon könnyen megtörténhet, hogy gondolatban, legalábbis egy területen, az árral úsznak. Ha te a cselekvésnél nem tudnád saját magadat a Fá-hoz mérni, ha nem tudnál helyes gondolatokkal elgondolkodni a problémákon és a problémáknál ezt nem tudnád a Fá szemszögéből megnézni, akkor hétköznapi ember lennél. Egy különbség sem létezik. Te egy hétköznapi ember kinézetével rendelkezel, a létkörnyezeted a hétköznapi embereké, te a hétköznapi emberek munkáját végzed. Még ha a Dáfá-tanítványok projektjeit is csinálod, a mennyben viszont egy televízió sem létezik. Az istenségeknek újságjuk sincs. Ez mind a hétköznapi emberek társadalmának a formáihoz tartozik. Ha te nem irányíttathatnád magad a helyes gondolatoktól, ha nem tudnád saját magadat, a világot és a többieket egy művelő mércéjével szemlélni, ahogyan egy Dáfá-tanítvány, akkor hasonló lennél egy hétköznapi emberhez.” („Mi egy Dáfá tanítvány?”)
Miután elolvastam a Mester előadását, úgy éreztem, hogy méltatlan vagyok a Mester könyörületes megváltására. Azt kérdeztem magamtól: miért voltak olyan erős emberi gondolataim és miért nem csináltam jobban? A cikkek a Minghui internetes oldalon megmutatják, mennyire jól művelik magukat a gyakorlótársaim, és megkérdeztem magamtól: miért nem tudtam én is ugyanezt tenni? Arany fénylik mindenütt, és a meglévő környezet a gyakorlók edzésére van. Hogyan sodródhattam úgy, mint egy hétköznapi emberi lény? Egy ilyen nagyszerő Fá-val miért nem tudom magam művelni? Nagyon szégyelltem magam. Megkérdeztem magamtól az elmémben: „Mi egy Dáfá tanítvány? Mi egy Dáfá tanítvány a Fá-helyreigazítás ideje alatt?” Ez alatt az időszak alatt mindig az emberi érzelmeim jöttek a felszínre, kijavíthatnám magam ezzel a gondolattal: „Emeld fel a gondolataidat, ne szeresd túlságosan a játékot, egy gondolat különböztetheti meg az istenit a mindennapi emberi lényektől. Emlékezned kell, hogy nem szeretheted túlzottan a játékot és emlékezz az összes élet biztonságára. Még több életet kell megmentened! A Mester kitisztította a testedet. Nincsenek betegségeid most, te meg a játékon kezdesz el gondolkodni és elfelejted a küldetésedet. Mennyire önző, szánalmas és gyalázatos vagy!” Számos alkalommal, amikor még mahjong-ot akartam játszani, őszinte gondolatokat küldtem és nem mentem.
Ahogy ezt írom, nagyon szégyellem magam. Az első néhány évben nem csináltam jól a három dolgot. Miért voltam olyan tétlen mostanában? Megtaláltam számos ragaszkodásomat, olyat, mint az időhöz való ragaszkodás, a gyűlölet a gonosz párt felé, és nem igényeltem, hogy kövessem a Fá-t. Elnyomtam az isteni oldalamat és felnagyítottam az emberit, és hagytam, hogy az emberi lustaság kihasználjon engem. Ha igazán műveljük magunkat, szigorúan megköveteljük magunktól, hogy kövessük a Fá-t, és vezessük magunkat a Fá-val, hogyan tudnak az emberi eszmék kihasználni minket? Meg szeretném köszönni a gyakorlótársaimnak, hogy megosztották a tapasztalataikat az interneten keresztül. Ezekből a tapasztalatokból tanultam meg, hogyan kell befelé nézni és igazán művelni magamat. Sok hiányosságot is találtam magamban. Mint igazi gyakorlónak, nem kellene hagynunk, hogy a tétlenség és a tehetetlenség érzése kihasználjon minket. Meg kell becsülni az időt, hogy még több életet mentsünk meg, befejezzük a küldetésünket és hazatérjünk, követve a Mesterünket.
A megértésem korlátozott, kérlek benneteket, mutassatok rá bármire, ami nem megfelelő.
* * *
tovább ...