Tapasztalatcsere

2001 óta vagyok Fálun Dáfá gyakorló Bukarestben.

Az első gyakorló éveim elég sok nehézséggel jártak, mivel a Zhuán Fálun könyv csak 2003-ban lett lefordítva román nyelvre, én pedig abban az időben el voltam foglalva a Xinxing-em emelésével, a hétköznapi emberek szokásainak eltávolításával: értem ez alatt a ragaszkodásokat az anyagi előnyökhőz, a pénzhez, az érzelmekhez.

Őszinte gondolatok

Az utóbbi időben, nagy fontosságot tulajdonítottam az őszinte gondolatoknak, mivel tudatosult bennem, hogy akármilyen negativ gondolat (akármilyen kicsi) hatással lehet egy projektre, vagy akár a családommal szembeni viselkedésemre vagy a többi gyakorlóval szembeni viselkedésre. Arról nem beszélve, hogy a negativ gondolatok befolyásolják a fizikai és phszihikai állapotomat.

Két helyzetet is adok példának, amiből kitűnik, hogyan sikerült megoldanom, annak köszönhetően, hogy gyakorlónak tartottam magam és hogy őszinte gondolatokat küldtem.

Mielőtt megkaptam a Fá-t, komoly epe problémáim voltak és nagyon sűrün voltam lázas, ez az állapot elég sűrün előfordult, azután is, miután elkezdtem a gyakorlatokat, aztán két napig nem tudtam volna kikelni az ágyból. Az erős akarat és a tudat, hogy én Fálun Dáfá művelő vagyok, azt a tényt erősítette meg hogy: Észrevettem, hogy tulajdonképpen nem fáj semmim, és ezzel a megygőződéssel, hogy semmi bajom nincs, felkeltem az ágyból és fizikailag nagyon jól éreztem magam.

Galati és Tulceá városokban infó napot rendeztünk. Az első nap Galati-on esett az eső és elég hűvös volt, én pedig eléggé fáztam. Csak úgy kérdeztem magamban, hogy mikor tudjuk a szórólapokat osztogatni. Este mikor elcsendesedett az eső, elég sokan kijöttek a sétányra és sok szórólapot tudtunk szétosztani és a gyakorlóknak sok emberrel sikerült beszélni. Másnap Tulceán elkezdett esni az eső, aztán megállt, aztán újra rákezdett és feltámadt egy nagyon erős szél. Annak ellenére, hogy nem voltam vastagon felöltözve, mégis az volt az érzésem, hogy nem fázok és hogy az időjárástól függetlenül, nekünk gyakorlóknak, segítenünk kell a Mestert az emberek megmentésében, így aztán nagyon sok szórólapot sikerült kiosztanunk az emberek között és mikor az eső még jobban elkezdett esni, bementünk a vasútállomásra, a busz pályaudvarra és a kikötőbe, ahol szintén sok embernek tudtunk szórólapot osztani. Azzal a gondolattal, hogy sok ember várja, hogy halljon a Dáfá-ról, mentünk az esőben és a szélben, nem törődve az időjárással, mégsem fáztam meg.

Most másról fogok beszélni, éspedig az őszinte gondolatok küldéséről. Voltak pillanatok mikor apró dolgokért hibáztattam magam vagy nem csináltam dolgokat a Dáfá törvényei szerint,akkor rossz volt a közérzetem. Következésképpen, meditálás közben álmosság tört rám, vagy őszinte gondolatok küldése közben, nem voltak tiszta gondolataim és nem tudtam koncentrálni. Ez egy elég hosszú időszak volt, ezek a dolgok hol eltűntek, aztán újra megjelentek. Sokszor kérdeztem magamtól, miért jönnek elő ezek a dolgok és mi az oka, hogy ez nálam nem tudatosult. Sorra gondoltam azokra a tényezőkre, amelyek előidézhették: kényelem, félelem, gyanakvás, konfliktus helyzetek elkerülése, akaraterő és a tisztesség hiánya. Felismertem ezeket a körülményeket, jól éreztem magam és aztán újra előjöttek az álmosság és a nem tiszta gondolatok az őszinte gondolatok küldésénél. Végül tudatosult bennem a kiváltó ok: A hit, a Dáfá-ban való hit. A hit egy vallási fogalomnak tűnik, de nem tudom jobban megfogalmazni azt a dolgot, hogy hinni valamiben: hogy hidd fizikailag és egész lényedben, hogy te egy Dáfá művelő vagy és hogy minden oké és hogy van egy fizikai állapotod, tiszta és erős gondolatokkal. Hidd, hogy megingathatatlan vagy éjjel és nappal bármelyik órában.

Idézet a Zhuán Fálun-ból:

„Ha azt mondod, hogy maradnod kell, egy ilyen szívvel tudsz is majd maradni és mindent jól fogsz tenni magadtól, mivel a Xinxinged már emelkedett.” 6. lecke.

A félelem ragaszkodás

A művelés elkezdése óta a legerősebb ragaszkodásom, a Félelem volt. Fontos dolgoktól való félelem, mint például: nem művelem jól magam és hogy nincs elég időm a Dáfá művelésére vagy például az egész kicsi dolgoktól való félelem: pánikba esés, hogy nem érek oda idejében, vagy nem érem el a metrót. Egy állandó félelem lappangott bennem és kritikus pillanatokban jelent meg, így sokszor lelki nyomás alatt hajtottam végre dolgokat. Visszatekintvén a múltra, teljesen normálisnak tűntek ezek a dolgok és akaratom ellenére műveltem a Félelmet.

Félelmeim voltak, hogy valaki rosszat akar nekem, hogy valaki befolyásolni akar és nem birtam elviselni, ha valaki felemelte a hangját vagy kiabált velem. Felismertem, hogy mennyire veszélyes ez a állandó viszonyulás a félelemhez és elhatároztam hogy radikálisan megváltoztatom a viselkedésemet, hogy eltávolítsam ezt az állandó valamitől való félelmet. De hogyan tudnám eltávolítani a félelmet? Bátorsággal, legyőzvén, mikor meg akar jelenni. Elkezdtem mérlegelni, hogy honnan jön ez az állapot. Feltehetőleg akárhonnan jöhet, és összetársul más ragaszkodásokkal, amelyeket szintén fel kell ismerni és eltávolítani. Mint például: félelem a betegségtől, félelem hogy elveszítek valamit, félelem hogy nem tudom tisztázni az igazságot egy fontos személyiségnél, félelem az „én” kép elrontásától, félelem az ego-tól ami nagyon erős volt az utóbbi időben.

A bátorság a félelem ellentéte. Bátor vagyok mikor biztos vagyok önmagamban, ne nézzek kivülre, csak önmagamtól függjek. Ez azt jelentené, hogy egész idő alatt őszinte gondolataim legyenek és tegyek egy lépést hátrafelé, ha kellemetlen helyzetek jelentkeznek, tiszta és megindathatatlan legyen a szivem és mindig tudatában legyek annak hogy én Fálun Dáfá művelő vagyok.

A művelőkhöz való viszonyulás

Megpróbáltam megváltoztatni azt a viszonyulást, ami kialakult bennem a művelés kezdete óta a gyakorlók irányában. Meggyökeresedett bennem az a gondolat, hogy minden figyelmünket az új gyakorlók és a hétköznapi emberek irányába kell fordítanunk és a régebbi gyakorlók iránt csökkent a figyelmem és a türelmem, főleg mikor a tesztek közepén éreztem magam. Aztán megértettem, hogy minden együtt töltött percet értékelni kell, mert csodálatos dolgokat hajtunk végre és mindenkinek meg van a saját próbatétele, saját vizsgája, amin át kell menjen és pontosan ezért, jók kell legyünk egymáshoz, türelmesek és tisztelettudóak kell legyünk.

A „THE EPOCH TIMES” ÚJSÁGNÁL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÁLTAL KITISZTULT AZ ELMÉM

Mikor az újság román nyelvű részlege elindult és megjelent a nyomtatott kiadás, csak néha vettem részt a munkában a szétosztásnál. Éppen ebben az évben, pontosabban az utóbbi hónapokban, felkínálkozott az a lehetőség, hogy részt vegyek az angolból fordított szövegek javításában és szerkesztésében. Az elején nehezebb volt, mert nem szenteltem rá elég figyelmet és nem tudtam eléggé koncentrálni, főleg mikor több cikket kellett javítani. Lassanként megtanultam, hogy minden egyes mondatért felelősséggel tartozom, mert az újság hirneve a tét és az olvasónak nem kellemes dolog egy cikket olvasni, amely tele van hibákkal. Így azt vettem észre, hogy viszonylag rövid idő alatt, kb. 2 hónap, megnövekedett a koncentráló képességem és sokkal szigorúbb lettem saját magammal szemben, így aztán az újságcikkek is magas standard szintet értek el. Tiszta szívemből kívántam, hogy az újság minél több emberhez jusson el, kellemes élményt okozva mindenkinek és hogy olyan cikkeket tartalmazzon, amelyek által minél több ember legyen megmentve Romániában.

AZ IGAZSÁG TISZTÁZÁSA AZ „ŐSZINTESÉG-JÓSZÍVŰSÉG-TOLERANCIA” KIÁLLÍTÁSON

A közelmúltban rendeztünk két tengerparti városban Mangálián és Konstancán „ÖSZINTESÉG-JÓSZÍVŰSÉG-TOLERANCIA” kiállításokat. Ezek a kiállítások sok személy számára biztosították az igazság tisztázásának lehetőségét, az egész országból és egyúttal kiváló alkalmak voltak a művelésre. Mangálián tisztázódott az igazság, azáltal, hogy már az elején beszélgettünk a hotel igazgatónőjével, amelyben volt a galéria, ami helyt adott a kiállításnak, míg Konstancán én ajánlottam fel, hogy beszélek a marketing igazgatóval a Fálun Dáfá-ról és az üldöztetésről. Miután beszéltem neki telefonon a festmény kiállításról, azt mondta nem szükséges leutazzunk Bukarestből Konstancára, elég ha elküldjük a képeket e-mail-ben és akkor megadja a választ. Elküldtem egy power point bemutatót, egy elég részletes leírást a Fálun Dáfá-ról, az üldöztetésről és egy pár képet a kiállításon szereplő képekről. Nem tudom pontosan az illető hölgy mennyit olvasott el a küldött anyagból, de nagyon fellelkesülve megígérte, hogy beszél az igazgatóval és jelentkezik a biztató válasszal. A meglepetés az volt, hogy mikor el lett rendezve a kiállítás anyaga, pár személy a vezetőségből (az igazgató nem tartózkodott a városban) megjegyezte, hogy a kinzásokat ábrázoló képeket nem lehet kiállítani, mert azt láthatják a gyerek látogatók. Végül a marketing igazgató meghozta a megoldást jelentő döntést. A kínzásokat ábrázoló képeknek, az emeleten biztosított egy külön kiállító termet, így két helyiségben lett megrendezve a kiállítás. Az eredmény az lett, hogy nagyon sokan látogatták a kiállítást és az emeletre is nagyon sokan felmentek egész nap.

Azokkal a gyakorlókkal, akikkel ott voltam, az volt a megértésünk, hogy komolyabban kell tisztázni az igazságot az igazgatóval és az igazgatónővel, mivel őszinte és nyitott szívűek voltak, arra gondoltunk, hogy értsék meg az igazságot a Fálun Dáfá-val és az üldöztetéssel kapcsolatban és ennek következtében úgy alakult a helyzet, hogy tudtunk velük beszélni. Lehetséges, hogy mikor elkezdtük a kiállítás megszervezését, nagyon nagy volt az elszántság és akarat, és ebből kifolyólag nem sikerült megérinteni a szivüket.

Alá szeretném húzni azt a tényt, hogy érdemes erőfeszítéseket tennünk, azért hogy megkeressük a megfelelő VIP személyeket, akikkel fel tudjuk venni a kapcsolatot, mikor egy rendezvényt szeretnénk megszervezni és annyi emberrel, ahánnyal csak lehet, hogy értsék meg az üldöztetés kegyetlenségét. De az a legjobb, ha már a szervezés legelején megtesszük mindezt, mert nem tudhatod milyen zavarás jelenik meg időközben.

Ami a személyes művelést illeti, az lett a megértésem ezeken az eseményeken, hogy olyan dolgokat vettem észre a viselkedésemben, ami esetleg zavarta gyakorló társaimat, annak ellenére, hogy én nem reagáltam bizonyos dolgokra. Megtanultam mégegyszer a leckét, hogy mindig gondolj előbb a társaidra, legyél jóindulattal a szívedben és legyél nagyon türelmes.

Idézet a Zhuán Fálun 4. leckéből:
"Ha a mindennapi életben mindig irgalmas és harmonikus marad a szíved, akkor jól fogod tudni kezelni a problémákat, mert van egy elhárító zónád. Mindig könyörületes és jó vagy másokhoz, mindig másokra gondolsz. Ha mindig, mikor problémák érnek, arra gondolsz először, hogy mások el tudják-e ezt viselni vagy sem, és hogy ez másokat bánt-e, akkor nem fognak problémák érni."

A Dáfá dolgai szentségesek. Néha a ragaszkodásaink miatt kerülünk bizonyos helyzetekbe és elfelejtjük figyelembe venni a szentséges dolgokat. Azok után a szenvedések után amiket átéltem, felfedeztem, hogy mennyire szép és szentséges a Fálun Dáfá.

Köszönöm Mesternek ezt a különleges lehetőséget a müveléshez és a lehetöséget a segítséghez az érző lények megmentéséhez az egész kozmoszban.