Újabb érdekes jelenségeket szeretnék megosztani Veletek, amelyek az Őszinte Gondolatok küldésénél mutatkoztak meg és az ehhez kapcsolatos megértésemet is szeretném elmesélni.
Egyik alkalommal az Őszinte Gondolatok első öt percében tökéletes nyugalomba tudtam jutni. Teljesen kiegyensúlyozott és higgadt voltam, az emberi, hétköznapi gondolataimat is sikerült elhagynom, képes voltam erősen és nyugodtan koncentrálni. Mikor ebbe az állapotba jutottam, hirtelen felemelkedett a látóköröm és amikor lefelé néztem, láttam, ahogy sok-sok Fálun Dáfá tanítvány mindenfelé Őszinte Gondolatokat bocsát ki és én is ott ülök közöttük. Minden tanítvány válla felett kb. egy méterrel ott ült az ő egy másik teste, egy hasonmása, aki tökéletes lótuszülésben, ugyanabban a kéztartásban ugyancsak Őszinte Gondolatokat küldött. A földön ülő tanítványok különféle hétköznapi ruhákban voltak, nem is mindegyik ült lótuszülésben, viszont a válluk felett lévő testeik valóban tökéletesen ültek ott. Én is ott ültem az emberi testemmel és az én vállam felett is volt egy hasonmás test lótuszülésben. Így éltem meg ez a tiszta és nyugodt állapotot, amikor az összes Dáfá tanítvánnyal, akit láttam, együtt, egy időben küldtük az Őszinte Gondolatokat.
Amikor megkezdődött a második öt perc, egyszer csak felrepültek a tanítványok hasonmás testei különféle érdekes harci eszközökkel. Az én testem, mielőtt felrepült volna, egy pillanatra nagyon közelről belenézett a szemembe, úgy hogy szinte csak a szemeit láttam. Vörös szemei voltak, benne a szemgolyó is vörös volt. A teste és ruhája világoskék színű, világító világoskék. Karddal indult harcba a többi tanítvány testeivel. Látóköröm követte a harcba induló testeket, akik a csatatérre érve tömegével harcoltak az alaktalan szürke démoni erőkkel. Ezek a démonok elmosódottak voltak, nem volt alakjuk, nagyon halvány és gyenge, szinte áttetsző testük volt. A Dáfá-tanítványok testjei néhány mozdulattal legyőzték őket a fegyvereikkel. Pár könnyed csapás elegendő volt ahhoz, hogy semmivé váljanak. Mikor észrevettem, milyen könnyedén le tudom őket győzni, rájöttem, hogy már nincs szükségem a kardra. Egy pillanat alatt megnagyobbítottam az egész testemet, úgy hogy a tenyerem akkorává vált, mint a démoni csapatok kiterjedése. Csak annyit tettem, hogy óvatosan letettem a földre a tenyerem, ahol a démoni lények voltak, összenyomtam őket és mind finom porrá vált. Majd felemeltem a tenyerem és a hamvaikat lefújtam róla. Így mentem tovább és tovább, lassú, de erős mozdulatokkal.
Hálás vagyok, hogy láthattam ezt a harci jelenetet, mert így végre megbizonyosodhattam arról, hogy valójában milyen gyengék is ezek a démoni erők. Semmi hatalmuk nincs, csak alaktalan kísértetek, akiket a Dáfá tanítványok igaz, Őszinte Gondolatai egy csapással legyőznek. Jelenlegi megértésem az, hogy ha ezeket a démoni zavarásokat le akarjuk győzni, ne arra gondoljuk, hogy ezek a démoni erők vajon milyen erősek, és hogy vajon le tudjuk-e őket győzni, hanem arra, hogy a mi Őszinte Gondolataink mennyire erősek! Képesek megrengetni a démoni zavarások világát és képesek teljesen elpusztítani! Semmi kétségünk ne legyen afelől, hogy le tudjuk őket győzni, hiszen az, hogy le tudjuk-e győzni, csak azon múlik, hogy magunkban milyen biztosak vagyunk, hogy a mi Őszinte Gondolataink mennyire erősek. Nem is kellene azon gondolkodnunk, hogy ők mennyire erősek és nem is kell megijednünk tőlük, ha zavarások lépnek közbe a művelésünk során. A démoni erők csak próbálkoznak, keresik a gyenge pontot és ha találnak, azt támadják, de valójában teljesen erőtlenek és tehetetlenek, ha szembe kerülnek a Dáfá tanítványok erős Őszinte Gondolataival.
* * *
tovább ...