A Fálun Dáfá művelése során gyakran tapasztaltam egy jelenséget, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Mikor bizonyos ragaszkodásokat felismertem magamon, először örültem neki, hogy sikerült meglátnom a hibáimat, és hogy már tudom, min is kell alakítanom. Azonban sokszor kínkeservesen próbálkoztam eltávolítani a ragaszkodást, mégsem történt nagyobb változás. Voltak néha kisebb előlépések, de hátrafelé is aztán ugyanúgy. Úgy tudom megfogalmazni, mint ha egy szinten lépkednék ide-oda, de nem sikerül magam mögött hagyni a rosszat.
Egy nap a Zhuán Fálun olvasása közben feltűnt egy mondat, melyet már számtalanszor olvastam, most azonban valahogy meg akadt rajta a tekintetem:
„Hogy el tudd távolítani a rosszat, a szívednek át kell alakulnia.”
(Zhuán Fálun, 4. Fejezet)
Úgy érzem sikerült mélyebben megértenem ennek a mondatnak a jelentőségét. A szívemnek át kell alakulni…. Aztán megértettem, a Fá nemesíti a szívemet. Láttam magam előtt, hogy a könyv olvasásánál minden pillanatban egyre nemesebb lesz a szívem, ahogy megértem a Dáfá-t a különböző szinteken egyre magasabban és magasabban. Megtisztulok, és a látóköröm megemelkedik.
Az a jelenlegi megértésem, hogy ha igazán tiszta szívvel, minden szándék nélkül a Dáfá-t tanuljuk, azáltal nemesedik a szív, és átalakul. Egy nemes szívvel, mikor megemelkedett a látóköröm nem fogom már ökölbe szorított kézzel a rossz dolgokat, amik ezen szint alatt vannak, mert megértem igazán szívből, hogy az nem jó. Ha ez a megértés megvan, szinte úgy érzem, automatikusan leválik a rossz, és ez nem kényszer, hanem egyszerűen csak úgy megtörténik. Nem küzdök tovább a ragaszkodásaimmal egy szinten, hanem elhagyom őket, feljebb emelkedem a Dáfá tanulása és megértése által. Az pedig, hogy meddig emelkedem, csak a kitartásomon múlik, mert a Dáfá határtalan.
Köszönöm a Mesternek a könyörületes megmentést és hogy művelhetem magam ebben a csodálatos Dáfá-ban!
(Ez a jelenlegi megértésem, korlátozott szintemen. )
* * *
tovább ...