Romániai gyakorló: Egy test vagyunk (1. rész)

Üdvözlet a nagyra becsült Mesternek és üdvözlet a gyakorlótársaknak!

A művelés kezdete

Én egy Romániai gyakorló vagyok, de a Fálun Dáfát, még akkor kezdtem el gyakorolni, amikor Izraelben voltam.

Miközben sétáltam a tengerparton Tel-Aviv-ban egy nap, láttam egy embert, aki a Fálun Gong gyakorlatait végezte épp. Nagyon szorgalmasan elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot, feljavult az egészségi állapotom és számos jó dolog történt az életemben. A férjem később szintén elkezdett gyakorolni. A művelési környezet, nagyon harmonikus volt Izraelben. A gyakorlók követték a Fá követelményeit a mindennapi életükben. Amikor együtt voltunk, állandóan azt éreztem, hogy egy test vagyunk, ezen a „tiszta földön”, vagyis a Dáfá-ban, ahogyan a Mester mondta.

Vissza a szülőföldemre

Két év után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk (az esetemben) Romániába és ebben a környezetben segítünk a helyi gyakorlóknak. Úgy gondoltam akkoriban, hogy nem fontos, hova mész, a gyakorlók mindenhol ugyanolyanok. Hamarosan úgy találtam, hogy ez teljesen helytelen. Románia egy egykori kommunista ország, rengeteg gonosz kommunista párti szellemmel a baloldali emberek elméjében és magatartásában. Kiderült, hogy ez a környezet hatással van a gyakorlókra is.

A légkör feszült volt. Az emberek nem voltak nyitottak és őszinték egymással. Az emberek előszeretettel kritizálták egymást a másik tudta nélkül. A ragaszkodás a hierarchiához és a pozíciókhoz, arra késztettte a koordinátort, hogy utasításokat adjon másoknak és elvárta másoktól, hogy tiszteljék őt és csinálják pontosan azt, amit mond nekik. Egy, vagy két éven át minden ezen az úton ment tovább. De akkor az emberek érezték, hogy a dolgok nem úgy zajlanak, ahogy kellett volna. Néhányuknak velem együtt, kifejlődött egy beállítottsága a koordinátorral szemben, aki helytelenül azt gondolta, hogy minden rossznak ő az oka. Elkövettem egy nagy hibát, kívül kerestem ahelyett, hogy megvizsgáltam volna a belsőmet, aminek az ára, majdnem az életembe került.

További két év állandó konfliktusok után, kaptam egy betegség karmát és műtétnek vetettem alá magam. Miután ezeket elszenvedtem, hirtelen felfogtam, hogy milyen hibás voltam és elhatároztam, hogy jobb leszek. Hálás vagyok a Mesternek, hogy adott nekem egy második esélyt. Tagja voltam és jelenleg is vagyok a Romániai Fálun Dáfá Egyesületnek és megpróbálok megszervezni egy Dáfá projektet. Azonban a gyakorlótársaim, vonakodtak velem megszervezni a dolgokat, mert emlékeztek egy szörnyű állapotra, amit én hoztam létre a múltban. Eltartott egy ideig, amíg helyreállt a bizalom és a kapcsolat.

Amikor visszatekintettem, arra gondoltam, hogy még mindig van egy ragaszkodásom az önérvényesítéshez. Egy veterán-gyakorló adott nekem egy jó tanácsot, amelyet becsben tartok a mai napig. Azt mondta, hogy egy jó koordinátor, az összes gyakorlónak ad esélyt, hogy részt vegyen a projektben és lehetőséget ad, hogy megkapják, ami jár nekik a hatalmas erkölcsi tisztaságból. Egy koordinátor nem vezető, egy irányító az emberi világban, aki megbízást ad a munkavállalóinak, egy Dáfá koordinátor a többiekre gondol, megkeresi a szükségleteiket és erősségeiket, úgy csinálja, hogy érezzék, hogy szerves részei minden projektnek. Meg akarom köszönni neki a jóságos tanácsát.