Nemrégen volt egy érdekes álmom. Mester ezt irja az álmokról a Zhuan Fálun-ban: „De az álmok egy fajtájával közvetlenül van dolgod, az ilyen álmokat nem lehet álomnak tekinteni. Az ősszellemed, azaz a főtudatod, álmában látta, hogy a rokonaid közeledtek feléd; vagy ténylegesen tapasztalt, látott vagy tett valamit. Ez azt jelenti, hogy a főtudatod tényleg tett vagy látott valamit más dimenziókban, megtette és ez a tudatodban világos és egyértelmű. Ezek a dolgok tényleg léteznek, csak más anyagi dimenziókban, más időterekben tetted meg.” ( 9.fejezet, Gondolatok).
Álmomban hirtelen egy kicsi piros élőlénnyel találkoztam. Az élőlény körülbelül kismacska méretű volt, a teste apró pici pirosas, vöröses részecskékből tevődött össze, amelyek állandóan mozogtak, így az egész teste egyfajta hullámzó mozgásban volt, de mindezt lassan végezte.Nagyon szelíd és szép volt, és nagyon aranyos - főleg az tetszett benne, hogy olyan kis gömbölyded és, hogy a teste olyan természetesen hullámzik. A fej formáját még úgy ahogy ki tudtam venni és a szemei egy-egy kissebb mélyedés voltak.
A találkozásnál rögtön éreztem, hogy a lény nagyon jóságos és, hogy összhangban van az univerzummal és a zhen shan ren – nel(őszinteség, jóság, tolerancia). Örültem, hogy találkoztunk és mivel egy kis állatkára emlékeztetett meg akartam simogatni, de amikor hozzá értem erős energia haladt át a karomon. Észhez tértem, hogy nem kellene simogatnom, mert akkor az energiája összekeveredhet az én gongommal és az nem lesz jó. Egy darabig még figyeltem őt, és úgy tűnt nekem, hogy nincs benne semmiféle indulat és hogy nincsenek ragaszkodásai, nem is akar semmit tenni, ő csak ott él és kész. Még egy valamit éreztem amikor figyeltem őt, egyfajta segélykérést és szomorúságot.
Miután felébredtem sokszor eszembe jutott ez a kicsi piros lény, és a találkozás segített abban, hogy jobban megértsem és el tudjam képzelni más élőlények megnyilvánulását a különböző dimenziókban, hogy megannyi érző lény, csodálatosabbnál csodálatosabbak a Dáfá-tanítványok segítségében bízik, és hogy nagyon sokakat kell még megmentenünk. Mi vagyunk az ő reménységük.
Azt hiszem megőrzöm a kicsi lény emlékét a szívemben s majd ha nehézségeim adódnak, kedvességgel és irgalmassággal gondolok majd vissza rá. Rengeteg élőlényért vagyunk felelősek és jelenlegi megértésem szerint minden gondolatunk, minden tettünk meghatározhatja az ő jövőbeli sorsukat. Még többet kell tanulnunk a Fát, hogy a cselekedeteink még jobbak legyenek, és hogy minden rossz és negatív gondolatot el tudjunk magunkból távolítani.
Ezek a jelenlegi megértéseim szintemen. Kérem a gyakorlótársakat, hogy nyugodtan mutassanak rá hiányosságaimra.
Egy Fálun Dáfá-tanítvány
* * *
tovább ...