A magunkba nézés a legjobb recept (csodarecept)

Én egy relatív új Fálun Dáfá-gyakorló vagyok, a gyakorlást 2007-ben kezdtem el. Először azért tanultam a Dáfá-t, hogy a lányom mellett tudjak lenni a betegségei gyógyulásánál. Azt gondoltam, hogy amíg lábadozik mindegy, hogy gyakorlok-e vagy sem. Nem tudtam, hogy milyen értékes a Dáfá. Egy gyakorlótársam meghívott magához, hogy olvassuk a Zhuán Fálun-t. Mikor az első alkalommal végigolvastam nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hogy a Mester megtisztította a testemet és így felkerestem egy orvost. Bevettem egy pirulát, amit mindig is szedni szoktam, azonban egész délután betegnek éreztem magam. Később megértettem, hogy mi történik és az összes gyógyszeremet elhajítottam. A folyamatos Fá-tanulással és a gyakorlatok végzésével sok betegségem eltűnt, melyekkel korábban rendelkeztem. Azóta nem szedtem be többé a gyógyszereimet.

Miután a Fá-t még mélyrehatóbban tanultam és megtapasztaltam magamon a változásokat, csak elámulni tudtam, hogy milyen értékes is a Fálun Dáfá. Miután valóban megértettem, megfogadtam a Mesternek: „Mostantól az életem a Dáfá-é. Mostantól az életem csakis a Dáfá szolgálatáért van és a művelésért.” Azóta minden szabad percemet arra használtam, hogy tanuljam a Fá-t. Hat hónap alatt egy egész órát tudtam már dupla lótusz-ülésben meditálni. Egyetlen alkalommal sem mulasztottam el a gyakorlatokat minden nap két órán keresztül végezni. Újabb hat hónap múlva megtanultam a Zhuán Fálun-t kívülről és leírtam egyszer a könyvet kézzel. A teljes szabad időmet arra használtam, hogy a Mester előadásait hallgassam. Nagyon gyorsan emelkedtem és a Xinxing-em (Karakter, jellem) nagymértékben javult. Minden nap megmártottam magam a Fá-ban és ténylegesen megéltem a Fá-hoz való hasonulást. Minden este éjfél után tértem nyugovóra és minden nap őszinte gondolatokat bocsátottam ki a globális időpontokban. Részt vettem a projekteken is az igaz tények elmagyarázásánál a Fálun Gong-ról és a Dáfá-igazolásánál, hogy a Fá-helyreigazítással lépést tudjak tartani. Gyakran térdeltem le a Mester képe elé és csak sírni tudtam, azonban nem tudtam ennek az okát nyomon követni. Egyszerűen nincsen lehetőség visszaadni valamit a Mesternek a nagyszerű könyörületességéért.

Amikor nem csináltam jól valamit a művelésemnél, a Mester utalásokat adott nekem. Amikor magamba néztem, a Mester könyörületessége könnyeket csalogatott ki a szememből. Szeretnék egy két esetet elmesélni, amikor a Mester útbaigazítást adott nekem.

Hat hónappal miután megkaptam a Fá-t a testem beteg része, mely az előtt meggyógyult újra tüneteket produkált. Porckorongsérvem volt, egy érzéketlen ball lábam és nem tudtam felállni. Először azt gondoltam, hogy a Mester karmát távolít el nekem. Egy hét után még mindig rosszul éreztem magam és azt gondoltam: „Ez abból ered, hogy valamit nem csináltam jól? Magamba kellene tekintenem.” Magamba néztem, de nem találtam semmit, amit rosszul csináltam volna. A következő napon meglátogatott egy gyakorlótársam és megemlítette, hogy minden gyereknek különleges előtörténete van, különösen azoknak a gyerekeknek, akik a Fálun Dáfá-gyakorlók családjában vannak. Sokan nagyon magas szintekről jönnek, hogy megkapják a Fá-t. Miután a gyakorló elment hirtelen felismertem, hogy a Mester a gyakorlótársam szavain keresztül egy útbaigazítást adott nekem, mivel én ezt annak előtte nem ismertem fel. A fiatalabb lányom majdnem kilenc éves volt. Én csakis a saját Fá-tanulásommal törődtem és azzal, hogy én végezzem a gyakorlatokat, és sohasem gondoltam arra, hogy neki is kellene tanulnia a Fá-t. Jóllehet, én a Mester útmutatását jól értelmeztem vagy mégsem, újabb fogadalmat tettem a Mesternek: „Mester, mostantól kezdve magammal fogom vinni a fiatal gyakorlót a Fá-tanulásra és a gyakorlatok végzésére és egy kicsit sem fogok lazítani.” Ezen a délutánon a tünetem láthatóan javult és két nap után teljesen rendbe jöttem.

Ennek az évnek az újévi ünnepnapjain újra fájni kezdtek a fogaim. Nagyon rossz fogaim vannak. Majdnem mindegyiket kihúzták, mielőtt ötven éves lettem volna. A megmaradt nyolc fogam folyamatosan fájt és pár naponta fogorvoshoz kellett mennem. A fogorvos azt mondta nekem, hogy még soha nem látott senkit ilyen rossz fogakkal. Miután elkezdtem Dáfá-t művelni, már nem fájtak többé a fogaim és nem is mentem többet fogorvoshoz. Amikor ez alkalommal elkezdett fájni a fogam, nem tulajdonítottam neki olyan nagy figyelmet. Másnap még jobban fájtak a fogaim és erre már odafigyeltem. A tapasztalatomból kiindulva, melyet az utolsó alkalommal szereztem (magamba tekinteni), magamba néztem. Emlékeztem arra, hogy mit csináltam az elmúlt napokban. Belekényelmesedtem abba, hogy egy TV sorozatot néztem. Az elmúlt két napban sóvárogtam az után, hogy megnézhessem ezt. Ezzel egy időben megpróbáltam a Fá-t kívülről tanulni is és így a könyvet a kezeimben tartottam, miközben a TV-t néztem. A reklám ideje alatt azon igyekeztem, hogy olvassam a könyvet, hogy megtanuljam a Fá-t kívülről. Megértettem, hogy a fogfájások talán ezzel a dologgal vannak összefüggésben. Azonnal azt mondtam gondolatban a Mesternek: „Mester, hibát követtem el. Az idő olyan szűkös és a Fá-t olyan későn kaptam meg. Arra pazaroltam az időmet, hogy a TV-t nézzem. Nem vagyok eléggé szorgalmas. Sajnálom, hogy aggodalmat okoztam Önnek. Ezt soha többé nem fogom megtenni.” Ezzel a gondolattal egy pillanat alatt eltűnt a fogfájásom. Miután megkaptam a Fá-t a TV-ben csak a Híreket néztem meg. Azonban ahogy figyelmetlen voltam hanyaggá váltam. Nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet, amikor a Mester szigorú elvárásaira gondoltam velem szemben. Nem tudtam kifejezni, hogy milyen boldognak éreztem magam.

Magunkba nézni – ez a legjobb recept (a csodarecept). Amikor valamit nem értettem meg, a Mester könyörületes útbaigazításokat adott nekem. Hogy lehet, hogy mi nem tudunk energikusan előre haladni, hogy a Mesternek ne okozzunk csalódást?