Ebben az évben történt, egy két nappal, mielőtt a Kínai Kommunista Párt (KKP) a kínai nép nemzeti népkongresszusát és a politikai konzultációs konferenciát tartotta volna. Egy gyakorló, aki egy az információs anyagok előállítására szolgáló helységgel rendelkezik megkért, hogy segítsek neki a CD-író egy problémáját megjavítani. Amikor megérkeztem hozzá, láttam, hogy a gyakorló a gépen dolgozik. Azt javasoltam, hogy küldjünk őszinte gondolatokat. Ez után hamar megtaláltuk a problémát és orvosoltuk azt. Mielőtt elmenetem még betettem a táskámba 10 VCD lemezt, melyek információkat tartalmaztak a Fálun Gong-ról és az üldözésről, és azt terveztem, hogy azokat hazafelé menet elosztogatom.
Mivel ez egy nagyon kényes időszak volt, a KKP-t minden, ami történt nagyon nyugtalanított. Ebben az időben nagyon sok rendőr volt az útkereszteződéseknél és nyilvános helyeken, és állandóan rendőrautók járőröztek az utakon. A rendőrök kedvük szerint megállították az embereket és átkutatták őket.
Mikor a városközpont felé vettem utamat hallottam egy rendőrt magam mögött fütyörészni. Nem törődtem vele és egyszerűen tovább mentem. Majd megállt egy rendőrautó pontosan mellettem. Három rendőr szállt ki belőle és elindultak közvetlenül felém. Rám néztek, és az egyik rendőr rámutatott a zsákomra és azt kérdezte: „Mi van a csomagjában?”. A VCD-k voltak benne.
Ennek a hirtelen kialakult helyzetnek az ellenére nem volt bennem semmi félelem. Ahelyett, hogy válaszoltam volna a kérdésükre, nyugodtan rájuk mosolyogtam és erős őszinte gondolatokat bocsátottam ki: „Ezek a rendőrök is emberek, akiket meg kell menteni. Nem szabad, hogy a régi erők uralják őket, hogy a Dáfá ellen bűnt kövessenek el, vagy magukat és a családjukat megsértsék. Mester, kérem, erősítsen meg engem! Fá-t őrző istenségek, kérlek, segítsetek nekem!”
Békésen néztem rájuk, majd egy pár másodperc csend múlva az idősebb rendőr ránézett az órájára és azt mondta: „Menjünk. Késő van már. Sok helyet kell még ellenőriznünk.” Visszamentek az autójukhoz. A rendőrautó megfordult és hamar eltűnt. Így alkalmam nyílt az összes VCD lemezt szétosztani.
A Tanár azt mondta:
„Hogyha minden Dáfá tanítványnak őszinte gondolataik vannak és helyesen tudnak cselekedni, hogyha minden egyes helyzetben őszinte gondolatokkal tudnak elgondolkodni a dolgokon és egyetlen Dáfá tanítvány sem riad meg az üldözéstől, nézzétek csak meg, ki az, aki még merészel téged üldözni!” (Fá magyarázat San Francisco-ban, 2005-ben, 2005. November 5.).
Hogyha visszatekintek erre a találkozásomra a rendőrökkel, megállapítom, hogy sem félelem, sem semmifajta rossz gondolatom nem volt. Azt éreztem csak, hogy el kell mondanom az igazat, és így meg kell mentenem az embereket. Ez volt a természetes, szent dolog, melyet tennem kellett és így tiszta és nyugodt maradtam. amikor aztán az őszinte gondolataim előjöttek, minden helytelen elem feloszlott. Az őszinte gondolatok isteni gondolatok. Egyeznek a világegyetemmel és össze vannak kötve azzal és rendelkeznek a Fá erejével.
Ezért értem, hogy miközben mi a Fá-t igazoljuk, teljesen mindegy, milyen szituációba kerülünk, annak szemlélésére és kontrollálására mindig az őszinte gondolatokat kell alkalmaznunk, és nem az emberi szívet. A gondolatainknak tisztáknak kell lenniük. A Mester azt mondta:
„Azt mondjuk, hogy a jó vagy a rossz egyetlen egy gondolatból fakad, ennek az egyetlen egy gondolatnak a különbözősége különböző eredménnyel is jár.” (Zhuán Fálun, 4. Fejezet, „A Xinxing emelése”).
Nagyon fontos őszinte gondolatokat alkalmazni, hogy minden egyes gondolatunkat kiigazítsuk, és minden tettünket irányítsuk. Emlékszem arra, hogy 2001-ben, mikor a gonosz a Fá-t nagyon erősen üldözte két gyakorló a környékünkről Pekingbe ment, hogy a Fá-t ott igazolják. Az egyik gyakorló a Mennyei Béke Terére ment. Nagyon nyugodtan tartott egy plakátot és azt kiáltotta: „A Fálun Dáfá Jó!”. Civil ruhás rendőrök bekerítették és betuszkolták egy rendőrautóba, mely az utca szélén állt.
Mikor belökték a kocsiba, az a gondolata volt ennek a gyakorlónak: „Azért vagyok itt, hogy a Fá-t igazoljam, nem pedig azért, hogy letartóztassanak. Amilyen úton-módon idejöttem, ugyanazon az úton fogok visszamenni, mégpedig azonnal kell mennem.” Kiugrott a kisbuszból és elment. A rendőrök ott álltak és nézték, ahogy elment. Biztonságban hazaért és a mai napig folytatja, hogy a három dolgot tegye.
Egy másik gyakorló a pekingi fellebbezési iroda elé ment, hogy a Dáfá üldözéséről tájékoztatást adjon. Mikor megérkezett az épülethez, előtte sok embert látott állni, akik gyámoltalanul néztek ki. Gyakran jöttek ki a rendőrök, hogy kérvényezőket küldjenek el, vagy fogjanak el. Azt gondolta: „Nagyon messziről jövök, hogy a Dáfá-nak igazságot keressek. Nem azért vagyok itt, hogy formalitások feltartóztassanak. Be kell mennem!” Így elment a kérvényezők sora mellett és belépett a fogadóterembe.
A személyzet azt kérdezte tőle: „Mi miatt jött?”. Közvetlenül és nyugodtan válaszolt: „Azért vagyok itt, hogy egy petíciót nyújtsak be a Fálun Gong és a tanárunk igazságtalan kezelése ellen.” Majd elmesélte, hogy ő és más gyakorlók hogyan profitáltak a Dáfá gyakorlásából. A tapasztalatait használta fel, hogy elmondja a személyzetnek, hogy a Fálun Dáfá a hatalmas Fá örök, hatalmas erénnyel és, hogy az üldözésnek azonnal vége kell legyen. Amikor befejezte a beszédét nyugodtan kiment a petíciós hivatalból és mindenfajta probléma nélkül haza ment.
Nagyon sok történet, őszinte gondolat és tett, melyet a gyakorlótársaink tettek az elmúlt években nagyon tanulságos volt nekem. Felismertem, hogy csakis akkor, ha mi folyamatosan őszinte gondolatokkal bírunk és tiszta és elegendő őszinte gondolatot alkalmazunk, hogy kontrolláljuk magunkat, csakis akkor tudjuk a három dolgot jól csinálni. Ahogy a Mester mondta:
„Csakis, ha a Mester elvárásainak megfelelsz, igazolod a Fá-t és műveled magad, mint egy Dáfá tanítvány, csakis akkor vagy te egy igaz Dáfá tanítvány.” („Helyesnek lenni”, 2004.május 8.).
* * *
tovább ...